Szóval onnan, ahol legutóbb félbeszakadt a cikk ^^ :

Em fejére zuhan a kivetítő, és onnantól nemcsak számára, de az olvasó számára is elsötétül a világ…a hosszú kómából magához térők kliséi,fejfájás,színes ,úszkáló foltok, valahonnan a múltból visszatérő zavaros emlékfoszlányok… ha másból nem is,ezekből épp úgy érzékeljük,hogy valaki hosszú álomból ébredt fel,mint amikor egy filmben vonatkerekeket látunk,és tudjuk,hogy vonaton utaznak…

Lassan hatolnak el a hangok a lassan magához ébredő agyig,lassan tudja azonosítani,épp ki beszél…ólmos fáradtság…

„...úgy éreztem, nem tudok megmozdulni. Mintha kővé dermedtem volna. Semmi másra nem vágytam, csak hogy alhassak, amíg világ a világ. De továbbra is hallottam anya unszoló hangját.

-Em! Em, ha hallasz engem, nyisd ki a szemed! Nyisd ki a szemed, Em! Csak egy pillanatra nyisd ki a szemed,Em!

Jól ismertem ezt a trükköt. Abban a pillanatban,amikor anya meglátja,hogy már ébren vagyok,azonnal fel kell kelnem,és ki kell pakolnom a mosogatógépet vagy iskolába kell mennem,vagy valami hasonló szörnyűség vár rám. Ebbe a csapdába most nem sétálok bele…”

Em hallja az anyja hangján, mennyire kétségbe van esve, és megpróbálja kinyitni a szemét,de nem sikerül elsőre…ahogy a száját sem tudja megmozdítani…

Aztán az éjszaka közepén egyszer csak sikerül,és egy kórházi szoba tárul elénk, majd Em apja,aki kicsit ápolatlannak tűnik,mintha régóta olyan gondjai lennének,amik miatt a tisztálkodás tűnik a legkisebb problémának…

Egy egész sereg megmagyarázhatatlan dolog következik… Em megváltozott hangja… a családja hisztérikus reakciói, valahányszor megszólal, vagy ránéznek… hogy miért küld Gabriel Luna hatalmas virágcsokrokat neki, miért lopózik be Lulu Collins, Nikki Howard legjobb barátnője hozzá az éjszaka közepén és fecseg hozzá,mintha ő lenne Nikki Howard… (én először azt hittem, eleve ugyanúgy néztek ki,csak annyira különböző volt az öltözködésük, Nikki profi sminkje és Em sminkmentes arca, a más színű és fazonú frizurájuk,hogy ez nem tűnt fel senkinek, de mint kiderült,jóval bonyolultabb dologról van itt szó…)

„-Én…-pislogott Frida,és egy könnycsepp csurrant végig az arcán-Én csak…nem tudom elhinni,hogy ez te vagy…”

A feszültség az egekig ér,Em tapogatja újdonsült bababőrét és egyre jobban erősödik az az érzés,hogy: „Valaki mondja már meg,hogy mi a fene történik…”

„Nos,Emerson,az az igazság,hogy nagyon komoly sérüléseid voltak. Egy általunk kifejlesztett ,speciális eljárást alkalmaztunk,hogy megmentsük az életedet,mert az elszenvedett sérüléseid valójában halálosak voltak…”

Meg Cabot nem hagyja alábbhagyni a nyugalmat egy egészen rövid időre sem, megállás nélkül célozgat, puha arcbőr, lefogyott ujjak (műkörmökkel, amikről Em feltételezi, hogy Frida ragasztotta fel őket), teljesen megmagyarázhatatlan ízlésbeli változások, pl. az ételek terén…

A lökött Lulu Collins  és a Stark üzletlánc vezetőjének fia,Brandon (aki Nikki Howard fiúja)az éjszaka közepén elrabolja Em-et a kórházból, még mindig idegesítően Nikkizi, és meg van róla győződve, hogy a szcientológusok vagy az Al-Kaida agymosást hajtott végre rajta… és már száguldanak is egy luxuslimuzinban Nikki lakása felé…

„…az én nevem Emerson Watts. Nem vagyok Nikki Howard…

-A helyzet az kisasszony-fordította felém a visszapillantó tükröt Tom-hogy bizony de.

Én pedig felnéztem. És sikítani kezdtem.

Nyilván mások is biztos sikítanának,ha a tükörből nem a saját arcuk nézne vissza rájuk,hanem valaki másé…”

A kórházban Em végig nem nézhetett bele egyetlen tükörbe sem, a haját hátrafogták… így amikor rájön, hogy úristen, úgy néz ki, mint Nikki Howard, ez az a kritikus pont, ahol az eddig logikus cselekmény nagyobbat fordul,mint egy kupac ruha a mosógépben, és elkezdődik a válasz keresése, hogy hogyan is történhet meg egy ilyen látszólag megmagyarázhatatlan dolog…annyit leszögeznék,hogy nem álom,mint a Dallasban, senki nem fog felébredni, és meglátni Nikki Howardot a zuhany alatt,ahogy jó reggelt kíván…

Fel a luxuslakásba enni egy kis ínyenc ételt, mert személyazonosság ide vagy oda,Em éhes, nagyon éhes… a legdrágább luxusbútorok,pihe-puha szőnyeg, márványkandalló,modern szerkentyűk, páratlan kilátás, hatalmas gardrób…mindez egy topmodell testébe zárva…vajon hányan álmodozhatnak az effajta életről? Csakhogy nem így… persze, így is élvezhetőek ezek a leírások, de a konfliktus forrása, hogy persze, erre vágyunk… de nem így… valaki más testében, teljesen összezavarodva nem képes az ember ennek a csodálatos környezetnek a szépségeiben gyönyörködni…

Lulu és Brandon próbálják rábírni,hogy „emlékezzen”…szóba kerül Emerson Watts, akinek aznap ráesett a fejére a kivetítő, Lulu pedig rögtön felállítja a kontárdiagnózist,ami az egész könyvsorozaton át a meggyőződése is marad: Lélekcsere…mint a „Nem férek a bőrödbe” c. filmben…hát nem aranyosan butus?

„…a jelentés szerint,amit apámnál találtam arról,amikor az a kivetítő Emerson Wattsra zuhant,az a lány…úgy értem te…meghaltál…”

„Ott volt végig a tarkóm-azaz Nikki Howard tarkója-alatt. Egy kemény, ráncszerű vonal,amelyet eltakart a hosszú szőke haj. Nem fájt, de még érzékeny volt. Valami szörnyű dolog történhetett ott. Valami, ami egy borzalmas,úgy másfél centi széles és tizenöt-húsz centi hosszú,kidudorodó forradást hagyott maga után..

(…)

Valaki egy bemetszést tett Nikki tarkójánál, aztán visszahajtotta a fejbőrét,meg minden,amíg a fehér koponyája elő nem bukkant.

Na de miért? Miért tenne valami ilyesmit? (…) egy sebészeti műsor, amelynek az volt a címe,hogy:Agyátültetés:A jövő sebészete megérkezett…”

Hát igen,nem mindennapi sztori…ilyetén lesokkolódva Em a lakásban marad éjszakára… a könyv címe egyébként lehetne akár: „Ilyen egy modell élete” is, mert tényleg reális képet kapunk arról,mit érezhet egy mai celebritás, valahányszor kilép az utcára… közben kiderül,hogy Nikki Howard egyébként a legjobb barátnője, Lulu pasijával kamatyol… szép…ja és a Stark vállalat Nikkinek és Lulunak nagylelkűen kölcsönadott laptopjai minden billentyűleütést jeleznek…

Ezt muszáj,mert olyan gyönyörűen leírja az amerikai diáklét gyönyörűségeit:

„Világéletemben Manhattenben laktam. Kínait ettem a Chinatownban és kövön sült pizzát a Little Italyban. Jártam már az Empire State Building és a szabadságszobor tetején. (…) órákat töltöttem el a Strandben, a világ legnagyobb antikváriumában. Reggeliztem a Tiffanynál (…) és láttam Vermeer festményeit a Frick múzeumban (…).

Elmentem már metróval Coney Islandig, csónakáztam a Central parkban, és korcsolyáztam (…) a Rockefeller Center előtt. Jártam a World Trade Centerben is,amikor még valóban világkereskedelmi központ volt és nem a földdel egyenlő…”

Gabriel Luna viszi vissza Em-et a kórházba,ahol az orvosok, a Stark ügyvédei és a szülei végre felvilágosítják:Valóban épp akkor vált elérhetővé egy „testdonor (Nikki Howard) amikor Em szíve felmondta a szolgálatot, a szülei belementek, inkább, mint hogy meghaljon… de a világnak kell Nikki Howard, így mostantól Em-nek kell teljesítenie minden vállalt munkáját és szerződését… ezzel az is együtt jár,hogy Emerson Watts-ot halottá nyilvánították…

„Mi ad helyet a személyiségnek?Vagy más szóval… a lelkünknek?Az agyunk? Vagy a szívünk és a testünk?”

„Ha a test már semmilyen motorikus funkció ellátására nem képes,az agyat pedig eltávolították belőle,akkor New York állam 1984-ben elfogadott jogi meghatározása alapján az a test halott. Míg az a személy,amely élő aggyal és dobogó szívvel rendelkezik (…) jogilag élőnek számít…”

Tehát az összes ismerőse,pl. a nagymamája, és Christopher is halottnak hiszi, mostantól valaki más életét kell élnie élete végéig,különben a szülei akár börtönbe is kerülhetnek…soha semmi nem lesz már a régi… te mit tennél?

Lovely

"Itt állok én, védtelen nő

És nem érhet baj, míg mellettem ő!

Egy drága jó, igazi maci vár rám

Dzsungel a föld, rossz a világ

...Van védelmezőm, ha akárki bánt

Egy áldott jó, igazi maci vár rám...

Mert ő csak énértem él és csókokat kér..." ♥ (Chicago) ^^

És valóban. Itt van velem, együttérzően szorongatja a kezem, mikor kiborulok, mosolyogva nézi, ahogy sértődötten nyomkodom a ketchupba a sült krumplit, eljön velem az MLM-előadásokra és telejegyzetel három lapot… és szereti a blogom ^^ Ez is fontos ^^ Ha vele vagyok, tisztábban látom a jövőt,mint eddig bármikor, mennek a bárányfelhők és szikrázóan süt a nap… ^^ Szóval köszönöm Maci, nélküled már nem is tudom, hol lennék <3 De azért még egy darabig cukkolni foglak azzal,hogy Aloe verás ketchupnak nézted a mézünket :P :P

Amúgy a mai napot a szponzoromnál töltöttem és próbáltuk kisütni,hogyan tudnék gyorsan haladni, ráadásul annyira jót beszélgettünk,ami jó mert én nagyon szeretek beszélgetni és rengeteg új dolgot megtudtam róla, szóval ez egy nagyon jó nap volt ;) El kéne menni HVG állásbörzére körbenézni valamelyik nap…

R.I.P. Elisabeth Taylor :’(

Meg Cabot:Airhead

Gondolkodtál már rajta,mi lenne, ha egy nap valaki más testében ébrednél? Hát,nem a leggyakrabban előforduló gondolatok egyike,az biztos, bár ma már virágzik az orvostudomány, a transzplantáció… ehhez a kényes témához nyúlt Meg Cabot is egyik legújabb könyvében,az Airhead-ben (Lufifejű/csak levegő van a fejében) ami egyrészt utalhat napjaink lufifejű modelljeire, de ha belegondolunk a témába, van egy másik,húsbavágóbb értelme is…

A könyv szinte két világra oszlik:Az első részben inkább a hozzánk közel álló,mindannyiunk által megélt szürke kis hétköznapokat látjuk Emerson Watts, a nagyon okos, ugyanakkor magát látványosan elhanyagoló és fiús lány életéből…egyébként is sokkal jobban érdeklik a számítógépes játékok,mint a rúzsok és szempillaspirálok, ezt már a nyitójelenetben megállapíthatjuk,amikor arról tart előadást (és nem is rossz előadást) miért játszanak sokkal kevesebbet számítógépes játékokkal a nők, miért nem célozzák őket is a reklámok, hogyan kéne őket is potenciális vásárlókká tenni…

Az utána következő előadást egyébként egy igazi cicababa tartja arról, hogy ahelyett, hogy a nők panaszkodnának, hogy manapság túl magasak az elvárások a női szépséget illetően, inkább foglalkozzanak többet magukkal… egyébként belegondolva ebben is rejtőzik némi igazság…

„Néha úgy érzem,a gimi olyan hely,ahová a társadalom csak abból a célból küldi a fiatalokat,hogy letesztelje,van-e elég kitartásuk ahhoz,hogy megbirkózzanak a való világgal.

És ez egy olyan vizsga,amin én tutira meg fogok bukni”

A könyv kicsit savazza a plázacicákat, márpedig azon finom módszerrel teszi ezt, ahogyan Em panaszkodik,hogy lassan a húga is beáll a „Zombik seregébe”

Egyébként a hugica neve Frida, Frida Kahloról elnevezve, ez nálam már egy nagy jó pont, mert Frida Kahlo az egyik olyan személyiség a történelemből,akire maximálisan felnézek…, de erről majd máskor ;)

Egyébként azért így hívják, mert Em és Frida anyja női egyenjogúságot tanít az egyetemen, Frida pedig közismert feminista volt ^^

Aztán szó esik még arról is, hogy a multik kitúrják a kiskereskedőket, mivel a Mama zöldség és gyümölcsstandja (itt lehet a legfrissebb gyümölcsöket és zöldségeket kapni) helyén fog megépülni az új Stark áruház, hiába is tiltakoznak felháborodottan a környéken élők… a Mama standját átköltöztették a város túlsó felébe… ma már olyan gyakori jelenség,mint a pitypang a fűben…

„De hiába volt minden tiltakozó levél,az ELF (Enviromental Liberation Front-Amerikai környezetvédő szervezet)(…) összes károkozása az építkezésen és a beígért teljes közösségi bojkott,a Mama Standját lebontották,és a helyén felépült a gigantikus méretű Stark Áruház, háromszintnyi CD,DVD,videojáték-,háztartásielektronika-, és könyvkínálattal(…),amely a hatalmas árengedményeivel,mérhetetlen nagyságú kínálatával garantáltan kiüti a nyeregből az összes helyi kis boltot,ahol eddig ilyesmit árultak…”

És persze mindehhez hatalmas nyitóünnepség sztárokkal meg ingyen nassolnivalóval, amitől Frida pont olyanná válik, mint a húgom, mikor meghallja,hogy Fluor Tomi ott van valahol…csak ezt az énekest Gabriel Lunának hívják,brit, és van hangja…ezer bocsánat minden Fluor-rajongótól  ^^

Persze Frida nem szeretné, hogy „cikis” nővére elkísérje, és tönkretegye az esélyt, hogy Gabriel Luna belebolonduljon…

„Em mindent tönkre fog tenni! Nem érted? Annyira ciki!Amikor nem tanul,mást se csinál,csak azokat a hülye számítógépes játékokat nyomja Christopherrel (a legjobb barátja,akibe egyébként titokban szerelmes), vagy undorító sebészeti műsorokat néz a Discovery Channelen.Tuti be fog szólni valami hülyeséget Gabrielnek és jól leéget!”

Na nekem itt lett nagyon ellenszenves a kiscsaj, már csak azért is, mert azzal példálózik, hogy milyen ciki, ha valaki a Discoveryt nézi…tündérbogár, talán ha te is odakapcsolnál néha, nem lennél ilyen elcseszettül felszínes…na mindegy csak akkor is azzal cikizni valakit,hogy néz értelmes műsorokat, nem járja…

Közben azt is megtudjuk, hogyan szeretett bele Em a legjobb barátjába, Christopherbe,aki viszont teljesen fiúként kezeli,így meg sem fordul a fejében a gondolat…

És az amerikai oktatási rendszerről:

                                                                                   „Apa hét közben New Havenben lakik,ott tanít a Yale-en,és csak hétvégenként jön haza Manhattenbe(nincs könnyű dolguk a tanár házaspároknak,mivel nem taníthatnak ugyanazon az egyetemen)…”

Tehát Christopher, Em és Frida elmennek a pláza megnyitójára, ahol a szerény Gabriel Luna b

űvöli a látogatókat a hangjával (Egy kicsit még Em-et is, akire ez abszolút nem jellemző), de az idillt megzavarják az elvadult környezetvédők,aki

k az óriáskivetítőkre lövöldöznek festékszóróval,amelyeken a híres tini-szupermodell,Nikki Howard lépdel a Stark ruhakollekciójának darabjaiban,majd személyesen is megjelenik,és pillanatok alatt elszabadul a káosz…egy rosszul rögzített kivetítő majdnem rázuhan Fridára, de Em megmenti,így az ő fejére zuhan a kivetítő…hogy ezután mi történt,az holnapra marad,mert nagyon fáradt vagyok,meg így kicsit rejtélyesebb is ;)

Na csók:

Lovely ^^

Szép napnak szép az estéje is… remélhetőleg ^^ Fantasztikusan sütött ma a nap,és apám munkahelyén napoztam az udvaron,és imádtam,ahogy csiklandoztak a napsugarak ^^ Csak optimistán… most hogy már láttam azt is, hogy nyitják ki fél háromkor a Nyugatit, már azt képzelem, hogy egy sokat tapasztalt városjáró kalandor lettem,vagy mifene… ^^ na azért még nem ^^

Na de egyébként pénteken… igen, pénteken elolvastam Erich Segal Love storyját… a filmet már milliószor láttam, mindig mélyen megrendített és elgondolkodtatott…emlékszem, miután megnéztük a Balatonon, ránéztem Macira (de egyszer mostanában is előkerült a kérdés) hogy te mit csinálnál,ha…

„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?

Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem…” már az első mondat szíven találja az olvasót,és arra sarkallja,hogy olvasson tovább… ami nem tetszett igazán, hogy a szerelmesek nem csak a könyv elején,amikor fiatalon csipkelődnek,de még házas korukban is gyakran a legalpáribb sértésekkel becézgetik egymást, és teljesen természetesnek hat,hogy Oliver azt mondja, „adtam pénzt a feleségemnek,annak a k*rvának,hogy menjen el vásárolni” vagy Jennifer lestricizi a férjét,ami azok számára,akik nem olvasták a könyvet,csak úgy hathat,hogy nem szeretik és tisztelik egymást igazán, viszont a könyv lapjain keresztül egyértelműen kiderül,hogy ez a furcsa beceneves szerelem valami igazán egyedi és megismételhetetlen…volt…

Mert az, hogy nem lesz Happy End, már az első mondatból kiderül… amiből süt a fájdalom és a „semmi sem hozza vissza” érzés… a filmben még hatásosabban hat Andy Williams gyönyörű melódiájával… Oliver ül a pálya szélén, és a semmibe néz…aztán gyorscsévélés, vissza a film elejére…

Egy anekdota szerint az író azt akarta bebizonyítani, hogy egy klisékből írt regényből is bestseller lehet, és hát igen,az akad bőven (Szerelem első látásra,a fiú szembeszáll a családjával,gazdag-szegény pár), de olyan finoman alkalmazva, hogy mégsincs az a „mindjárt elcsöppennek  TV-képernyő/könyv molekulái” érzés…

Tehát adott a IV. Oliver Barrett, a nagyon-nagyon-nagyon gazdag fiúcska, akinek csupán annyi a bűne, hogy ki szeretne venni egy könyvet a Radcliffe egyetem könyvtárából…de helyette néhány igazán csípős megjegyzést kap a pápaszemes könyvtároslánytól,aki nem nézi jó szemmel,hogy a Harvard hatalmas könyvtárát is használhatná a fiú, de nem átallja az ő szerény készletükből elvinni…

„Onnan gondolom, hogy okos vagyok, hogy nem mennék el veled kávézni”-mondja Jenny, a következő kép pedig a könyvben és a filmben is a kávé,amit épp kortyolgatnak… itt bizony lesz valami!

Zajlanak az események, agresszív hokimeccsek, első randik, szex, hógolyózás, ahogy az lenni szokott,míg ki nem derül,hogy Jenny Párizsban kapott ösztöndíjat….

Oliver:És mi lesz az esküvővel?

Jenny:Ki beszélt itt esküvőről?

Oliver:Én…

Jenny:El akarsz venni? Miért?

Oliver:Csak úgy…

Ez később még fontos lesz…

Oliver állandó ellentétben áll apjával, a III. Oliver Barrettel,aki úgy gondolja, ő tudja a legjobban,mi a fiának,mindig intézkedni akar,bevetni a kapcsolatait… én speciel addig nem láttam annyira negatív figurának,mint Oliver,míg ki nem jelentette,hogy ha a fia szegény lányt vesz el, többé nem tekinti a fiának… (az ilyen konok szülők már sok bajt okoztak a világtörténelemben, lásd a Montague és a Capulet szülők)…az is megfordul a fejében,hogy a fia ezzel is csak lázadni akar…

Apró-cseprő hétköznapokról szóló részletek, amik nagyban segítenek azonosulni a főszereplőkkel...

Aztán egy óriási,emlékezetes veszekedés  III. Oliver 60. születésnapja előtt,amikor a szülinapi partyra szóló meghívó megérkezik, az olasz származású, családcentrikus Jenny nem érti,hogy lehet az,hogy „Ti Barrattek az egész életeteket le tudnátok élni gyűlölködve” és azt találja mondani a telefonba,hogy:”De a fia azt akarja,hogy tudja,hogy mélyen legbelül nagyon szereti magát…” Mire Oliver dührohamot kap,kitépi a telefont hitvese kezéből,és ráordít,hogy miért nem takarodik már el az életéből…Jenny elrohan,Oliver órákig keresi mindenhol… amikor késő éjjel hazaér,a lány a küszöbön ül,mert otthon felejtette a kulcsát,és elhangzik a filmtörténet egyik legszebb és legemlékezetesebb mondata:

"Love means never having to say you're sorry-
Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: sajnálom”

vagy:A szerelemben/szeretetben nem kell bocsánatot kérni”

Mindketten hoznak áldozatot: Jenny lemond a zenélésről, Oliver pedig kisemmizetté válik,és éjt nappallá téve dolgozniuk kell,hogy eltartsák magukat,míg Oliver lediplomázik,és végre jól fizető állást nem kap… itt lehetne Happy End,csakhogy a gyermekáldás valahogy nem akar összejönni… az orvos közli Oliverrel,hogy Jenny halálos beteg,de a lány elől eltitkolják,neki viszont van annyi esze,hogy magától is rájön, és visszautasítja a Párizsba szóló repülőjegyeket,amikkel a férje kedveskedni próbál neki…mert neki időre lenne szüksége,de azt senki nem adhatja meg neki…és mintha a film tempója is ezt igazolná,szinte követhetetlenül gyorsan haladnak az események,Jenny kórházba kerül,Oliver félreteszi a büszkeségét,és az apjától kér pénzt,aki azt hiszi,teherbe ejtett egy lányt… (-Bajba kevertél egy lányt? –Igen)

A mindig zordnak mutatkozó atya szó nélkül odaadja a pénzt, Jenny végül mégis meghal,az bántja csupán,hogy halála előbb bűntudatot lát Oliver arcán, és elég jól ismeri,hogy tudja,miért:

‎"Le van szarva Párizs és a zene meg az összes baromság, amiről azt hiszed, hogy elraboltad tőlem..."

Megkéri Olivert, hogy vegye a karjába… és így megy el… a bejárat előtt a „keménykalapos”  várja a fiút, valami rejtélyes forrásból már tudja az igazságot… Oliver,miért nem mondtad el? És: sajnálom… mire Oliver csak annyit válaszol: Love means never having to say you're sorry…

Nem érdemes lebecsülni az „Én is” hatalmát ^^ Én legalábbis tegnap este óta röpködök miatta a nagyvilágban, köszönöm Macikám és ezredjére is Happy name-day   ^^ Sokat kellett várni rá, de megérte :) Mármint nem a névnapra,hanem az „Én is”-re…de vajon miért olyan fontos hallani? Most is látom, ahogy rám néz azokkal a hatalmas szemeivel, és azt kérdezi:”Hát nem érzed a tetteimből?”

A Hófehérke (németül Schneewittchen) egy sok európai országban ismert tündérmese, legismertebb verziója az, ami a német Grimm-testvérek mesegyűjteményében megjelent.

A német verzió elemei például a varázslatos tükör, és hét törpe, akiknek egyéni neveket először az 1912-es Broadway- darabban adtak és aztán az 1937-es Disney-mesében is különböző neveket kaptak. A Hófehérke és a hét törpét nem szabad összekeverni a Hófehérke és a vörös rózsával, ezt a tündérmesét szintén a Grimm-testvérek írták.

Az Aarne Thompson-féle folklórbesorolásban ezeket a fajta meséket egy csoportba sorolják (709-es típus).Ide tartozik még a Bella Venezia, Myrsina, Nourie Hadig, A fiatal rabszolga, Arany és ezüstfa …

A történet

Egyszer, ahogy egy királynő ül az ablaknál és varr, megszúrja az ujját, és három csöpp vér

 a hóra csöppen, ami az ébenfekete ablakkeretre esett. Ahogy megnézi a vért a havon, azt mondja magának:”Ó, azt kívánom, hogy legyen egy ilyen lányom, bőre fehér,mint a hó, ajka vérpiros, a haja ébenfekete.” (, "Oh, how I wish that I had a daughter that had skin white as snow, lips red as blood, and hair black as ebony".)

Hamarosan a királynő világra hoz egy kislányt, akinek bőre fehér, mint a hó, ajka vérpiros, a haja ébenfekete. Hófehér(ké)nek nevezik el. Amint a gyerek megszületik, a királynő meghal.

Hamarosan, a király újraházasodik, az új felesége szép, de nagyon hiú is. A királynőnek van egy bűvös tükre, ami beszél hozzá és meg tudja mondani, van-e a világon valahol szebb nő,mint ő. „Tükör, tükör a falon / Ki a legszebb a mindenségben?” (Ismertebb verzió: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,ki a legszebb a vidéken?)

Angolul: "Mirror, mirror on the wall / Who in the land is fairest of all?"

Németül: Spieglein, Spieglein, an der Wand / Wer ist die Schönste im ganzen Land?"

Amire a tükör mindig azt válaszolja, te, királynőm, te vagy a legszebb az összes nő közül. De amikor Hófehérke betölti a hetedik életévét, olyan szép lesz, mint a Nap, és amikor a királynő megkérdezi a tükrét, azt válaszolja: Királynőm, gyönyörű vagy, ez igaz, de Hófehérke szebb nálad. ("Queen, you are full fair, 'tis true, but Snow White is fairer than you.")

Egy másik verzióban a tükör egyszerűen azt válaszolja: Hófehérke a legszebb a mindenségben.

A királynő féltékeny lesz, és megparancsolja egy vadásznak, hogy vigye az erdőbe Hófehérkét és ölje meg. Követeli, hogy bizonyítékként hozza el a szívét. A vadász elviszi Hófehérkét az erdőbe, de miután felemelte a kését, hogy leszúrja, rájön, hogy képtelen megölni. Helyette megengedi, hogy elszökjön, és azt tanácsolja neki, hogy meneküljön és bújjon el a királynő elől. Elhozza a királynőnek egy fiatal szarvas szívét, amit a szakács megfőz, és a királynő megeszi. (Az Irigy hónaljmirigy egyik műsorából egy kis szösszenet:”Gyanús is volt, hogy a vadász, az az állat, nem szívet hozott, hanem csirkeszárnyat” :D :D)

Az erdőben, Hófehérke felfedez egy apró kunyhót, ahol hét törpe lakik. A törpék megsajnálják,és megengedik,hogy maradjon,ha főz nekik,megcsinálja az ágyakat,mos,var,köt,mindent tisztán tart. Megszállhat náluk, és meglesz mindene, amit akar.

"If you will keep house for us, and cook, make beds, wash, sew, and knit, and keep everything clean and orderly, then you can stay with us, and you shall have everything that you want."

Figyelmeztetik, hogy ne engedjen be senkit, amíg távol vannak kutatni a hegyekben. Időközben a királynő még egyszer megkérdezi a tükrét, hogy ki a legszebb a mindenségben? Elborzad, amikor rájön, hogy Hófehérke nem csak él,de boldog, jól van a törpéknél, és még mindig a legszebb.

A királynő háromszor megy el álruhában a törpék kunyhójához, amíg nappal távol vannak, és megpróbálja megölni Hófehérkét. Először házalónak álcázva színes fűzőket ajánl, és annyira szorosan összehúzza az egyiket Hófehérkén, hogy elájul. A királynő azt hiszi halott és otthagyja. Hófehérkét felélesztik a törpék, amikor meglazítják a fűzőket. A következő alkalommal a királynő öreg nőnek öltözik, és egy megmérgezett fésűvel fésüli meg Hófehérke haját. Hófehérke megint elájul, de a törpék megmentik. Végül a királynő megmérgez egy almát, és egy farmer feleségének öltözve Hófehérkének adja. Hófehérke nem tudja, elfogadja-e, ezért a királynő félbevágja az almát, megeszi a fehér részt, és Hófehérkének adja a megmérgezett piros részt. A lány mohón megeszi az almát, és azonnal mély kábulatba esik. A törpék megtalálják, de nem tudják feléleszteni, egy üvegkoporsóba teszik, mivel halottnak gondolják.

Telik az idő, és egy herceg, aki épp a világot járja, megpillantja Hófehérkét az üvegkoporsóban. Elbűvöli a szépség, és azonnal beleszeret. Könyörög a törpéknek, engedjék meg neki, hogy nála legyen a koporsó. A herceggel van pár szolga is, hogy elvigyék a koporsót. Ahogy elindulnak, az egyikük megbotlik, elejti a koporsót, mire Hófehérke torkából kiesik az almadarab és felébred.

A herceg szerelmet vall neki és készülnek az esküvőre.

Miközben még mindig azt hiszi, hogy Hófehérke halott, a hiú királynő még egyszer megkérdezi a tükrét, hogy ki a legszebb a Földön, de a tükör újból csalódást okoz neki azzal, hogy azt válaszolja, szép vagy királynőm; ez igaz. De a fiatal királynő ezerszer szebb nálad.

Mivel nem tudja, ki az új királynő, elmegy az esküvőre, és rettenetesen megijed,amikor rájön az igazságra. Büntetésként a gonoszságáért egy pár forró vascipőben való táncra kényszerítik, amíg holtan össze nem esik. (Más verzió szerint szívrohamot kap)

Találgatások

Az első kiadásban a Grimm-testvérek azt a verziót adták ki, amire előbb találtak rá, amiben a darab főgonosza Hófehérke féltékeny vérszerinti anyja.  Egy verzióban, amit, az első kiadást megelőzően küldtek egy másik folkloristának, nem parancsolja meg egy szolgának, hogy vigye az erdőbe, maga viszi el és otthagyja; az első kiadásban ezt a feladatot inkább egy szolgára bízták. Hogy az anyából mostohaanya lett, valószínűleg annak köszönhető,hogy a történetet lágyabbá kellett tenni a gyermekek számára.

Mircea Eliade szerint: „Az, amit „feltámadásnak” neveznek, a humánus viselkedéssel egymás mellett élés, az élet végső vallásos jelentőségének újra felfedezése és lehetőség egy igazi Happy End-re”

Néhány történész elmélete szerint a mese egy megtörtént eseten alapul.

A lány egy királyságban élt 768-ban.

Egy herceg és egy úrnő gyermeke volt. A gyermek arca állítólag nagyon sápadt volt, és régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy albínó lehetett. A hercegné dühös volt, mert a férje megcsalta, és miután a herceg elhagyta,halálra ítélte a kislányt.

Akkor azzal kezdtek tréfálkozni, hogy azért teszi mindezt, mert a lány szebb volt… ez a történet is forrásul szolgált Grimmék számára.

Margarete von Waldeck (1533–1554)

Hófehérke történetét néhány történelmi alak is ihlette. A tudósok párhuzamosokat fedeztek fel legendás Hófehérke és Margarete von Waldeck között (1533–1554). Margarete is feltűnően vonzó fiatal nő volt. Neki is problematikus volt a kapcsolata mostohaanyjával. Waldeck bányászvárosában nőtt fel, ami ismert az ott lakó kicsi gyerekekről is, akik a bányákban dolgoztak (a szlengben „törpéknek” nevezték őket).

Tizenhét évesen Margaret Brüsszelbe költözött. Ott több nemes is érdeklődni kezdett iránta, sőt még II. Fülöp spanyol király is.

Fülöp remélte, hogy összeházasodnak, de mérgezés következtében Margarete megbetegedett és 21 évesen meghalt. A kézirata, amit kicsivel a halála előtt hagyott,azt mutatja,hogy erősen remegett a keze.. Az elkövetőt soha nem fedték fel, de nem lehetett a mostohaanyja, mert ő akkor már halott volt.. .Egy szép fiatal nő szívbemarkoló meséje, aki fiatalon halt meg, megragadta az emberek képzeletét, és létrehozott egy népmesét.

Lohr városát is tartják Hófehérke szülőhelyének. Ez az elmélet említi Maria Sophia Margaretha Catharina von Erthal személyét, aki Philipp Christoph von Erthal lánya és Friedrich Karl Joseph von Erthal nővére volt.

Sok nem német verzióban a törpék általában rablók, a varázslatos tükör helyett pedig a nappal vagy a holddal való párbeszéd jelenik meg.

Egy Albániából való verzióban, amit Johann Georg von Hahn gyűjtött, a főszereplő 40 sárkánnyal él és egy gyűrűtől alszik el. A történet kezdetén egy tanár arra ösztönzi a hősnőt, hogy ölje meg a gonosz mostohaanyját, és vegye át a helyét. Ennek a mesének az eredetét vitatják; valószínűleg a középkornál is régebbről származik. Van még két albán verzió: egy, ahol a mostohaanyja megpróbálja megölni, és egy másik, ahol a két féltékeny nővére. A Féltékeny nővérek egy másik albán tündérmese. Mindkét tündérmesében egy gyűrű okozza a halált.

Modern elbeszélések

    *Alexander Puskin orosz író 1833-as verse: A halott hercegnő és a hét lovag meséje.

    *Tanith Lee: Fehér, mint a hó. A Hófehérke történet egyesül Demeter és Perszephone történetével a görög mitológiából.

    * Angela Carter szintén írt egy posztmodern verziót a „Bloody Chamber” (Véres szoba) c. gyűjteményében. Itt Hófehérke apja jobban vágyik a gyermekére, mint a feleségére…

    * 1982-ben, Roald Dahl modernebb módon írta át a történetet. Ebben a verzióban Hófehérke bölcs fiatal nő , aki ellopta a varázslatos tükröt, hogy segítsen a törpéknek fogadni a lóversenyen.

    * Tükör, tükör: egy regény Gregory Maguire-től, Hófehérke meséjén alapul. Bianca De Nevada Don Vincente De Nevada gyereke, aki egy tóban talál egy tükröt, egy ereklyét, amit apró kövekkel van körberakva. Don Vincente-et elküldi a Tudás fájáról való ág szent kutatására Lucrezia Borgia és a testvére, Cesare, az apa a féltékeny Lucrezia felügyelete alatt hagyja Biancát…

    * Ház a fák között:egy 1900-as regény Laura E. Richardstól, egy kicsi lány, ki úgy tesz, mintha Hófehérke volna. Elmegy az erdőbe és talál egy olyan házat, amiről reméli, hogy a hét törpe lakja... De csak egy törpe van, aki befogadja őt, és egy ideig törődik vele. A törpe elvesztette hitét az emberségben, de megint megtalálja azt a kicsi lányban.

* A Blood Confession (Véres bonyodalmak):egy regény Alisa M. Libbytől egy olyan fiatal grófnéről, aki a szüzek vérében fürdik,hogy állandóan fiatal és szép legyen. A regénybeli grófnő nagyon hasonlít a gonosz mostohához. Amikor egy Hó nevű fiatal lány megjelenik, a grófné próbálja megvesztegetni őt, de tökéletesen ártatlannak találja. A grófnő Báthory Erzsébet legendáján is alapul.

    * Emma Donoghue a novella-gyűjteményében: Kissing The Witch (Csókold meg a boszorkányt)

Nincs herceg, helyette Hófehérke és a fiatal mostohaanyja között van egy sokkal bonyolultabb kapcsolat, szinte egykorúak, és romantikus kapcsolat alakul ki köztük…

 Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Snow_White

És egy kis hungarikum, a Hófehér...érdemes végignézni,mert fantasztikus paródia ^^

Csók:

Lovely

Zajlanak az események rendesen, néha már én is nehezen tudom követni őket ^^

Ma a Maci eljött az MLM-es munkahelyemre, beszélgetett a főnökeimmel, annyira eszes,és ambiciózus és olyan büszke vagyok rá *-* És annyira szeretne segíteni,hogy jól csináljam a munkát,mert igazán fontos vagyok neki <3

Tegnap délután a BKF kertjében ülve négy év után végre megpillanthattam Lilyt,aki még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel keresi,hogy hol vagyok ^^ Ennyi év után azt hiszem, elég nagy lemaradásban voltunk egymás dolgait illetően :)  Szóval tényleg isteni volt a hangulat,aztán amikor átnéztem a fényképezőt, és rábukkantam A képekre,amik soha nem lettek letöltve a fényképezőgépről…

Ez az elnevezés kb. 40 képet takar,amiket Macival csináltunk augusztus huszadikán,nagyon aranyosak,kedvesek vagyunk rajtuk,csak épp úgy elfelejtettük őket,ahogy a nagykönyvben meg van írva…talán az utolsó képeink egyikei,mielőtt szétváltunk volna…és márciusban megtalálni őket…nem is tudnám meghatározni,milyen érzés…az biztos hogy bennem van: hogy lehet,hogy amióta megcsináltuk,most látom őket viszont először,amikor azóta százszor átlapoztam a gépet?  Mintha csak most bűvölődtek volna oda, hogy pont a megfelelő pillanatban vésődjön belém az örök igazság:A pillanat elszáll,a fénykép megmarad…így lett ez a mai bejegyzés témája…

Ahogy Lily mondta az Így jártam anyátokkal egyik részében:”Ezek a képek az örökkévalóságnak készülnek” . Odafagyott boldogság… odadermedt mosolyok…a Harry Potter-könyvek egyik bizarr jelenete jutott eszembe,mert ott még az is tetézi a dolgot, hogy a képeken mozognak az emberek…és Harry szülei,meg még egy csomó ember, akiket azóta már kegyetlenül lemészároltak, ott mozgolódnak boldogan és gyanútlanul az örökkévalóságig… azért ez hátborzongató… még hogy az időt nem lehet megállítani… a világon egyetlen tárgynak van erre hatalma: a naaagy és mindenható fényképezőgépnek…  összeveszhetsz azokkal az emberekkel,akikkel rajta vagy a képen,durvább esetben meg is halhatsz,de ez a képen már semmit sem változtat…  ahogy lenyomod a gombot, onnantól láthatatlan alkut kötsz az örökkévalósággal,és ő megőriz téged… száz vagy ezer évvel később is látni fogják,milyen voltál…  vagy ott vannak a paparazzi-fotók…hiába tagadsz, ott a bizonyíték,hogy megint részegen táncoltál az asztalon,a rosszabb esetekről már ne is beszéljünk… kérdezd csak meg Paris Hiltont vagy Britney Spears-t…

Diana,walesi hercegnő halálában jelentős szerepe volt annak a nyomásnak,amit az gyakorolt rá,hogy mindenhová követték, saját mozdulatai visszaköszöntek rá az újságok címlapjáról,úgy,hogy talán nem is tudta,hogy hol rejtőzött egy lesifotós abban a pillanatban… az örökös megörökítési vágy átcsaphat szenzációhajhászatba és tömeghisztériába is…köztudott, hogyan végződött az utóbbi példa, és hogy Diana utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Hagyjanak békén…”

A magánnyomozók is szép summát zsebelnek be a lefülelt asszonykák vagy épp férjek hűtlenkedéseiről készült képekkel…  nyilvánvaló, hogy őket nem azok a magasztos gondolatok mozgatják, hogy ezeket a „szép pillanatokat” művészi módon örökkévalóvá tegyék…  tehát azért komoly üzlet van is, rejlik abban, hogy jó időben, jó helyen szeljük ki az időtortából a legkínosabb másodpercet,a szép habos szeletet pedig (ha magánnyomozók vagyunk,persze csak akkor) szépen nyomjuk bele a vérig sértett fél arcába, tessék, edd meg, te akartad tudni,nem?  És a képek nem hazudnak…bár pár éve,a Katalin bírónő c. műsorban,ahol valósi bírósági pereket rekonstruáltak,volt egy érdekes eset…  egy férfi,akitől már mindenki elfordult, a felesége is,mert egy másik nőnek közös,szerelmesen összebújós képei voltak vele... egy bűnténnyel is megvádolták,mert állítólag látták,hogy ő volt…  és az utolsó pillanatban behoztak egy másik férfit,akit akkor fogtak el valamelyik pályaudvaron… a kiköpött mása volt…  kiderült,hogy a nőci,aki a közös képekkel vagdalózott, szervezte meg az egészet a hasonmással,hogy bosszút álljon valamiért…  szóval úgy tűnik,még a képek is hazudhatnak… de ezt már a Photoshop feltalálása óta tudjuk ^^ 

Na szép álmokat:

Lovely ^^

Na jó, ha egész este a kész riportot nézem, abból az életben nem lesz ma blogbejegyzés… de tényleg, fantasztikus lett, a zenék,a kiválasztott részek,minden stimmel,nagyon ott van! Már alig várom, hogy felkerüljön a netre ^^ Nagyon jó volt a tegnapi összeülős, nevetős kis munka ^^ Amihez annyit még hozzátennék: Who Finds a Friend Finds a Treasure <3

Mindenesetre ismét kicsiny határaim feszegettem és ma este végre elmentem kocogni,amit már nem is tudom, milyen régóta tervezgetek,csak aztán mindig lusta disznó voltam hozzá ^^ Maci örülni fog :)

A kocogással az volt a baj, hogy annyira el vagyok lustulva, hogy egy kis futás után már izomlázam meg hányingerem volt itthon… nem mintha ez visszatartana attól, hogy holnap is elmenjek, egy idő után majd hozzászokik a testem ^^

Amire még most rájöttem, hogy ha tudok változtatni a rossz tulajdonságaimon, akkor…hogy is fogalmazzam meg…akkor visszakaphatok embereket,akiket ezen hibák miatt vesztettem el…itt most konkrétan Lilyre (Holnap újra látni fogom hosszú évek után, kicsit izgulok :$ ) meg a Macira gondolok… na igen,a fejlődés fontos… Lily szerint felnőttünk…ami tényleg igaz abból a szempontból,hogy most azért több mindent csinálunk…neki ott van a fantasztikus munkája,amivel nap mint nap rengeteg fiatalnak segít elfogadni magát…ha most belegondolok,a léte nagymértékben lecsökkenti a boldogtalanságot… vagy frappánsan úgy mondanám, szórja a szivárvány színeit mások életébe…nekem is kéne egy olyan munka,amivel másokon segíthetek… legszívesebben betársulnék mellé, de hát az emberbe annyira be van rögzülve,hogy furcsálkodva  nézzen Lily védenceire, hogy bár én teljesen elfogadom a melegeket, tényleg, de mégis ott van az,hogy mi van,ha észre sem veszem, és már még jobban beléjük gázoltam? Ezt inkább nem kockáztatom… de kell valami, egy elfoglaltság, amivel tényleg segítek… bár az én szívügyem leginkább az általános intelligencia meg a kultúra,szóval e téren próbálom úgy szétszórni,amit tudok,hogy közben én is tanuljak új dolgokat… jó pap is holtig meg a többi közhely… többek közt ezért is van ez a kis blog,ahova,mint a Harry Potterben, ki tudom önteni a gondolataimat meg az ismereteimet…

Tegnap megint megnéztem a Down with love-ot, (Nagyon esedékes már egy cikk róla) és ami igazán meglepett, hogy a ’60-as években (ugyebár arra hajaz a film) mennyire tiszteletlenül bántak a nőkkel… tehát az, hogy egy nővel,aki szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál,nem titkárnőként, csak mert ő nő azért megfőzetik a kávét,az úgy egy kicsit meredek volt…Sarah Paulson  arca mindent elárult… pontosan emiatt a bánásmód miatt kavart nagy port a filmben Barbara feminista könyve,amiben arra szólított fel a nőket, hogy éljék úgy az életüket,ahogy a férfiak: Dolgozzanak, (ez akkoriban nem volt annyira megszokott,mint most), szexeljenek érzelemmentesen (pláne),és élvezzék ki az életet 100%-osan…ma már ez alapdolognak tűnik,de hát azóta eltelt 40 év… ja és persze ott van az a jelenet,amikor a kiadó vezetője azt mondja:

„-Ez a rózsaszín könyv tönkreteszi az életem! Az a liba megy a saját feje után, visszautasítja a közeledésem! Ez már a férfitársadalom alapvető jogait sérti!

-Egyikünk felesége se jobb,T.B….

-Nem a feleségemről beszélek, hanem a szeretőmről!”

Ja és ez:

„-De hát az emberi faj végét jelentené,ha nem esnénk többé szerelembe…

-A nők csak a szerelemtől tartózkodnak C.W, nem a szextől…

-És ez a kettő nem ugyanaz?

(Az összes többi jelenlévő férfi furcsálkodva néz C.W.-ra)

-Már…úgy értem a nőknél…”

Nem könnyű eldönteni,vajon érdemes-e azt a létformát követni,amit Barbara ajánl…én speciel nem tudnám ennyire érzelemmentesen leélni az életem… bár az is igaz,hogy nekem borzasztó nagy a szeretetéhségem,tehát ez is közrejátszik a dologban valamilyen szinten…

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

...Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...♥ ♥ ♥

Nem vagyok óriási Veca-fan, de ezt a számot fantasztikusan adja elő… tegnap vagy tegnapelőtt óta folyton hallgatom, és tényleg a szívemig hatol…^^

Más: Meglegyintett a nyár fuvalma… de most tényleg… tegnap, ahogy kimentem a teraszra,és megcsapta az orrom a nyárias/tavaszias eső illata…az,hogy aztán anyám visszaparancsolt a házba,az már egészen más dolog ^^

Látta valaki a Nő kétszer-t Gwyneth Paltrow-val? Ahogy most megpillantottam a Port. hu-s linkjét a kedvencek között… érdemes megnézni,mert gondolatok sorát indítja el… ugye az az alapsztori,hogy egy perc megváltoztathatja az egész életed…mattól függően,hogy a lány eléri-e a metrót és rajtakapja-e a pasiját,ahogy csalja,az egész élete máshogyan alakul…néha nagyon kevésen múlik…egyszer én is szívesen írnék egy ilyen történetet… sokat filózom rajta,hogy az én életem mennyiben alakult volna máshogyan…néha szeretnék visszamenni és rászólni magamra,hogy ne tegyem meg ezt vagy azt… és hallgatom az Aqua Turn Back Time-ját…néha azt gondolom, ma már okosabb lennék… de ki tudja? Lehet,hogy ha ugyanaz a helyzet kicsit más köntösben bukkanna fel,nem ismernék rá,hogy ez a probléma,amit egyszer már rosszul reagáltam le,csináljam másképp…és elkövetném ugyanazt a hibát, pedig ha nem tanulsz a hibáidból,hiába követed el őket…szeretném hinni, hogy minden rossz,amit elkövettem,valamivel okosabbá, nem is,inkább bölcsebbé vagy érettebbé tett… de szerintem mindannyian szeretnénk ezt hinni,nem? ^^

Na mára ennyi bölcsesség épp elég volt ^^

Szép álmokat, csók:

Lovely

Ja és tegnap volt egyhónapos az én kis blogom  ^^  Isten éltesse ^^

Régen, ha az ember szomorú és magányos volt, általában kiment egy tarka rétre, és ott kisírta magát… ha én elszomorodom, akkor bemegyek a városba vásárolni meg kávézni… nem,nem tartom magam plázacicának (Bár tegyük fel a legfőbb kérdést:Az miről ismerszik meg? A védelmemben annyit felhoznék, hogy egy gramm smink sincs rajtam és a Sugarbird termékeit 50 %-os leárazással se tudnám kifizetni ^^ ), egyszerűen pozitívan hat rám a hömpölygő tömeg meg talán… (Remek,másodszor is megakadt az ékszerkészítő program második darabjának letöltése…így mégis mikor kezdhetek dolgozni vele?)

Na jó, tegnap speciel csak a „bilétáért”  (a képen látható ^^)mentem, minden stressz nélkül,bár nagyon erősen vaciláltam,hogy inkább kontaklencsét veszek,mert nagyon kíváncsi vagyok,hogy néznék ki más színű szemmel…na majd legközelebb…

Macinak új Iphoneja van és első dolga volt róla e-mailt küldeni nekem…az ilyen dolgokból érzem és tudom, hogy ragaszkodik hozzám…csodálatos érzés és tudat ;)

Mi is volt még tegnap…ja,persze, online Bulik luxuskivitelben nézés a jó meleg takaró alól (szerepel a rendezvényszervezés a tervek között,szóval evégett is ^^  ),aztán egy pihentető délutáni alvás…

Ma pedig sikerült magam megint felhúznom (rossz szokás, majd egyszer változtatok rajta), elrohantam itthonról, és meg sem álltunk én meg a franciakönyvem a McCafé-ig, mert az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy jól nézne ki úgy, ahogy vagyok, kiöltözve, franciakönyvvel a kezemben cappucinozni és csokiskekszet enni, miközben kilátás nyílik a festői nyugati pályaudvarra… ^^  Jaj,amúgy szerdán lesz az első franciaórám, annyira várom már ^^ 

Hercules a római neve a a görög félistennek Heracles-nak, Jupiter(Zeusz) és a halandó Alcmena/Alcmene fia.

A római műalkotásokban, a reneszánsz és a reneszánsz utáni művészetben, Hercules könnyen felismerhető, sajátosságai: az oroszlánbőr és a bütykös bunkósbot (a kedvenc fegyvere): a mozaikokon a bőre általában bronzszínű, hogy férfiasnak tűnjön.

Hercules volt Zeus és Alcmene (aki a legbölcsebb és legszebb volt minden halandó nő közül) törvénytelen fia,

Thébaiban látta meg a napvilágot, anyja Alkméné akkor menekült ide férjével, Amphitrüónnal.

Zeusz tudott születéséről nem csak azért, mert az istenek királyaként mindenről tudott, hanem azért is, mert Alkméné Zeusztól volt terhes. (Alkméné nagyon tetszett a főistennek, és egyszer, amikor férje nem volt otthon, Zeusz magára öltötte Amphitrüón alakját, a többit pedig, gondolom, nem kell részleteznem…;) )

Héraklész születésének napján Zeusz azt jósolta, hogy aznap fog világra jönni a legnagyobb hős. Héra sejtette, hogy ismét valami szerelmi kalandról lehet szó, és bosszút esküdött. Úgy csinált,mintha nem hinne férje jóslatának, és kicsikart belőle egy esküt, hogy aki aznap fog születni, valóban uralkodni fog minden férfi fölött. Mikor erre Zeusz felesküdött, Héra azonnal intézkedett, hogy Sztenelosz felesége, Nikippé - aki még csak 7 hónapos terhes volt - még aznap szülje meg fiát, közben Alkméné szülését pedig késleltette, ezért Héraklész háromnapos vajúdás után jött a világra. Ezután az eskünek megfelelően Zeusz fia, Héraklész, a gyenge és halandó Eurüsztheusznak a szolgájává lett.

Újabb csavar, hogy Héraklésznek volt egy fél-ikertestvére; ugyanis azon az éjszakán, amikor Alkméné Zeusszal hált, lefeküdt férjével is, így lett fél-testvére: Iphiklész.

Hera, Zeusz felesége dühös volt Zeusz hűtlenségéért. Amikor Hera mellére tették a gyermeket, Héra elaludt, így Hercules tudott inni a tejéből, részben halhatatlan lett, erőben, méretben és képességeiben felülmúlt minden halandó embert.

Születésekor Héraklész a nagyapja után kapta nevét, az Alkeidészt. Héraklészként csak később kezdték el emlegetni, mondván Héra által vívta ki dicsőségét. (Hagyományosan így magyarázzák nevének eredetét.)

Ez már akkor elkezdődött, amikor Héraklész még a bölcsőben feküdt. Héra két kígyót küldött, hogy megöljék, de Héraklész mindkettőt megfojtotta.

Ahogy felnőtt, Amphitrüón látva a hatalmas erejét és szörnyű viselkedését, száműzte Héraklészt; elküldte a Kithairon hegyére, hogy ott jószágokat legeltessen. Jól érezte magát a hegyen és szerette is, amit csinált, de nyugtalanította, hogy garázdálkodik a környéken egy oroszlán, ami egyaránt pusztítja a jószágokat és embereket. Ezért úgy döntött, végez vele és emlékbe elhozta a vadállat lenyúzott bőrét. 18 éves koráig élt a hegyen, amikor úgy döntött, otthagyja, szétnéz a világban, és feleséget keres. Egy óriási kőrisfa törzséből dorongot faragott magának, az oroszlán bőrét a vállára terítette és elindult Thébai felé. Az úton találkozott Erginosz orkhomeneszi király adószedőivel, s kiderült, hogy ők is Thébaiba tartanak, hogy elvigyék azt a 100 ökröt, amit Kreón thébai király azóta fizet, amióta Erginosz legyőzte őt. Mivel Héraklész nem tartotta igazságosnak az adót, és az adószedők sértegették is, levágta fülüket és orrukat, és hátrakötözött kézzel küldte őket haza.

Nemsokára Erginosz válaszolt a sértésre és hadseregével megjelent Thébainál. A város védelmét Héraklész látta el és arra kötelezte a legyőzött Erginoszt, hogy kétszer annyit adjon vissza Thébainak, amennyit ő addig elvett tőlük. Kreón király hálából nekiadta lányát, Megarát és fele palotáját. Héraklész Thebaiban telepedett le és nemsokára három gyermek apja lett.

Mindazonáltal Hera még mindig gyűlölte Herculest és őrületet bocsátott rá, aminek hatására megölte az összes gyermekét. Amikor a Hercules visszanyerte épelméjűségét, a vezeklés reményében felkereste az orákulumot Delphiben. Az orákulum megparancsolta Herculesnek, hogy szolgálja Eurystheus-t, Mükéné királyát, aki feladatok sorozatát adta neki, amiket a Hercules hőstetteiként ismertek.

Ezeket a feladatok (a sorrend nem mindenhol ugyanaz):

1 Leterítette a méneai oroszlánt,ami  rettegésben tartotta a helyieket, mivel kétszer akkora volt, mint a többi oroszlán és bőrén nem hatoltak át a nyilak. Héraklész kifigyelte az állat rejtekhelyét, hatalmas dorongjával rávetette magát, egy óriási ütéssel elkábította, majd megfojtotta. A tetemet a vállára vette és úgy ment vissza Mükénébe. Eurüsztheusz megrettent a hatalmas állat láttán, de az még jobban megijesztette, hogy szolgájában micsoda erő rejtőzik. Elismerés helyett kitiltotta Héraklészt a mükénei várból, és közölte vele, hogy a munkák elvégzésének bizonyítékait hozza a várfalak alá, és ő majd fentről ellenőrzi azokat.

2.Megsemmisíteni a lernéi kilencfejű hidrát (vízszörnyet)

A szörny az argoliszi Lerna város melletti mocsárban élt, és az egész környéket pusztulással fenyegette, az embereket és állatokat egyaránt pusztította a közelben élők nem tudtak mit tenni ellene. Héraklész megtudta, hogy a Hidrát egy hatalmas, éles ollójú rák is segíti, ezért ő is segítőtársat vett maga mellé, unokaöccsét, Iolaoszt, Iphiklész fiát. A lernai mocsár mögötti erdőt felgyújtotta, hogy elvágja a Hidra menekülési útvonalát, majd tűzben izzított nyilaival megtámadta. A nyilak nem okoztak sérülést, csak felbosszantották a Hidrát, az Héraklészra vetette magát, aki rögtön levágta egyik fejét, de helyébe kettő nőtt. A rák ekkor a hidra segítségére sietett, Héraklész lábába vágta ollóját, de Iolaosz agyoncsapta. A meglepett Hidra kereste segítőjét, de nem találta. Ekkor Héraklész egy lángoló fadarabbal leégette egyik fejét, és nem nőtt új helyébe. Rájött a megoldásra és sorra vágta le a fejeket, Iolaosz pedig tűzzel pusztította el az új fejek csíráit. Végül levágta halhatatlan fejét is, majd az üszkös maradványokat elásta és egy hatalmas követ görgetett rá. A tetemet darabokra vágta és a mérgében megmártotta nyilait. Ezekkel a nyilakkal ejtett sebek gyógyíthatatlanok voltak.Ezután visszatért Mükénébe, de Eurüsztheusz nem tekintette elvégezettnek ezt a feladatot, mondván, hogy volt egy segítőtársa.

3        Élve befogta Artemisz istennő aranyszarvú és rézlábú szarvasünőjét

Eurüsztheusz abban reménykedett, hogy Artemisz megharagszik Héraklészre. Az ünő a legóvatosabb állat volt az egész világon, és minden apró nesztől eliramodott, ráadásul rendkívül gyors volt. Kerek egy évig üldözte Héraklész, míg sikerült elfognia. Az állat szintén Mükénébe került. Héraklész, hogy elkerülje az istennő haragját, engesztelésül gazdag áldozatot mutatott be, és az istennő megbocsátott neki.

4        El kellett fognia az erümanthoszi vadkant.

A vadkan Phóphisz város környékét tartotta rettegésben, hatalmas agyarai halált hoztak emberre és állatra egyaránt. Héraklész a vérengző vadat az erümanthoszi erdőkből a magas hegyekbe csalta, és ott egy óvatlan pillanatban belelökte a kant egy hóval teli árokba. A vadkan teljesen kimerült, így Héraklész élve elfoghatta, megkötözte lábait, és Mükénébe vitte. Eurüsztheuszt elfogta a rettegés a hatalmas állat láttán, félelmében egy hordóban (vázában) keresett menedéket és onnan könyörgött Héraklésznak, hogy tűnjön el az állattal együtt Mükéné falai közül. Hálából, hogy elvitte onnan az állatot, egy sokkal kevésbé veszélyes feladatot választott neki.

5. ki kellett takarítania Augeiász istállóját egy nap alatt

Az ötödik feladatában ki kellett takarítania Augeiász istállóját egy nap alatt. Augeiásznak hatalmas csordája volt, istállóját pedig elborította a szenny és a mocsok, ennek „emlékét” ma szállóige őrzi. Héraklész felajánlotta neki, hogy egy nap alatt kitakarítja az istállót, ha megkapja a csorda egytizedét. Szinte lehetetlennek tűnt a feladat teljesítése, de Augeiász beleegyezett a fogadásba és Héraklész munkához látott; persze nemcsak erejét, hanem leleményességét is használta.

Az állatokat kihajtotta egy közeli legelőre, ő pedig árkot ásott a két közeli folyóhoz, az Alpheioszhoz és a Péneioszhoz, vizüket az istállóba vezette, hogy kimosson minden szennyet. Este eltorlaszolta az árkot, visszaterelte az állatokat és jelentkezett jutalmáért. Augeiász közben megtudta, hogy Héraklésznek amúgy is feladata volt kitakarítani az istállót és megtagadta tőle a jutalmat. Emellé még meg is sértette Héraklészt; azt mondta neki, hogy nem kellene Zeusz fiaként istállók takarításával gyarapítania vagyonát. (Héraklész nem felejtette el a sértést és később, ahogy módja nyílt rá, kamatostól fizette vissza, feldúlta Augeiász királyságát, a királyt pedig megölte). Eurüsztheusz ezt a feladatot is vonakodott elfogadni, hiszen nem ingyen akarta megcsinálni,és nem saját erejét használta.

 6 Megölte a sztümphaloszi húsevő madarakat.

Hatodik munkájaként azt kapta, hogy ölje meg a sztümphaloszi húsevő madarakat. Arkádiában, a sztümphaloszi tavak környékén éltek és, ahogy a többi elpusztított fenevad is, nagy pusztulást hoztak a vidékre. Tollaik és karmaik is kemény rézből voltak, tollaikat úgy lőtték ki a földre, mint a puskagolyót. Az ellenük vívott harc szinte kilátástalan volt, mert azt, aki a földről lőtt rájuk, védhetetlen tollzáporral árasztották el. Héraklész ezért felmászott egy fára, ahonnan kereplővel riasztotta fel a madarakat, s mikor már körülötte keringtek, ekkor nyilaival támadt rájuk és sorban lőtte le őket. Félelem lett úrrá a madarakon, hiszen hiába dobálták a földre tollaikat. Elrepültek Görögországból és soha nem tértek vissza.

7  A vad krétai bika megszelídítése

A hetedik próbája a vad krétai bika megszelídítése volt, ami Minósz királytól szökött meg. Ez volt a csorda legerősebb bikája, és ezt kellett volna Minósznak feláldoznia Poszeidón tiszteletére, de a király nem akarta legjobb állatát feláldozni, és egy másikat ajánlott föl az istennek. Poszeidón azonban észrevette a csalást és megőrjítette a bikát, amely fel-alá rohangált a szigeten és közben mindent elpusztított. Héraklész a földre birkózta a bikát, és erős fogásából nem engedve, végül a bika feladta a harcot, sőt, úgy megszelídült, hogy a hátára vette Héraklészt és átvitte őt a Kréta és Argosz közötti tengeren.

8 Meg kellett szereznie a trák Diomédész emberevő lovait

Héraklész fogta a kancák gazdáját, és közéjük vetette. A négy ló engedelmeskedett gazdájának, és így sikerült Héraklésznak rendben Mükénébe vezetni a lovakat.

9 Meg kellett szereznie az amazonok királynőjének, Hippolütének az övét

A királynő hosszú tárgyalások után hajlandó lett volna Héraklésznak adni az övet, de Héra felbujtotta az amazonokat, hogy a hős el akarja venni tőlük királynőjüket, így csak kemény küzdelem során sikerült megszereznie az övet.

 10 El kellett hoznia a mükénéi udvarba a szörny Gerüón bíborszínű marhacsordáját

Héraklész megölte a szörnyet, majd teljesítette a feladatot.

11 Meg kellett szereznie a Heszperiszek aranyalmáit, amelyet Ladón, a sárkány őrzött.

Héraklész elment Atlaszhoz, aki a Heszperiszek apja volt, és megkérte, hogy hozza ki neki az aranyalmákat, cserébe tartja helyette az égboltot, amíg vissza nem ér. Atlasz boldogan ki is hozta az almákat, de az égboltot már nem akarta visszavenni. Héraklész ezért azt kérte Atlasztól, hogy fogja meg egy pillanatra az égboltot, csak addig, amíg hoz egy párnát a vállaira, mert nagyon nyomja a teher. Atlasz beugrott Héraklész trükkjének, így a hős ezt a feladatát is megoldotta.

 12 Fegyver nélkül hozza fel az alvilágból a háromfejű kutyát, a Kerberoszt

Héraklész megragadta az alvilág őrzőjének két fejét, és addig szorongatta, míg a harmadik fej is megadta magát. (Más változat szerint mézespogácsával csalta el)

Hercules második felesége Deianeira volt. Egy nap a kentaur Nessus felajánlotta, hogy átviszi őket a folyón, amin át kellett jutniuk. Nessus elindult Deianeirával, de megpróbálta elrabolni, ezért Hercules lelőtte őt egy nyíllal, amin a Hydra vére volt. Mielőtt meghalt, Nessus azt mondta Deianeirának, hogy vegyen a véréből, mert ez egy nagyon erőteljes gyógyszer: ha valaha azt gondolja, hogy a Hercules hűtlen, a vér hatására majd visszatér a feleségéhez. Deianeira egy fiolába gyűjtötte a vért.

Sok évvel később, az a szóbeszéd terjedt, hogy a Hercules beleszeretett egy másik nőbe. Deianeira a vér egy részét egy köntösre kente és egy szolgával elküldte a Herculesnek. Ezután a vér egy része kiömlött a padlóra, és mikor a napsugarak rásütöttek, égni kezdett. Deianeira gyanakodni kezdett,hogy talán Nessus hazudott neki,és küldött egy másik szolgát, akadályozza meg,hogy Hercules felvegye a köpenyt. De túl késő volt.

Hercules már bekapcsolta a köntöst, és a vér, amiben még mindig a Hydra vére volt Hercules nyiláról, beleégett a húsába. Amikor egy közeli folyóba ugrott, hátha így eloltja a tüzet, az csak még rosszabb lett. Amikor megpróbálta letépni a köntöst a testéről, a belső szervei is kiszakadtak. Dühében Hercules megfogta a köntöst hozó szolgát és bedobta a tengerbe.

Azután megkérte a barátját, Philoctetist, hogy építsen neki egy halotti máglyát tölgyből és ördögfából az Oata hegyen. A halotti máglyán égett el; a tűz a méregnél sokkal kevésbé volt fájdalmas. Héraklészt halotti máglyájáról elragadta egy felhő, és az Olümposzra emelte az istenek közé.

Deianeira ezután öngyilkosságot követett el. Héraklész istenként Hébét vette feleségül.

Különbségek az eredeti történet és a meseváltozatok között:

Disney-verzió:

• A Disney-mesében valahogy Hádész,az alvilág ura (és Hercules nagybátyja) lett a főgonosz,aki próbál keresztbe tenni Herculesnek,Héra pedig a jóságos anyja lett…háááát... elég furcsa, egyébként az eredeti történetben Hádésznak semmi baja nem volt Herculessel
• Hercules „csak” azért csinálja meg a próbákat,hogy visszakerülhessen az Istenek közé,ahol azért nincs,mert lepottyant Hádész egyik trükkje miatt, egy házaspár megtalálta és sajátjukként nevelték fel…

Megara Hádész „embere” a mesében

Goodtimes-verzió:

• Hercules azért vezekel, mert megígérte az édesanyjának, hogy találkoznak a kertben, de épp Megarával turbékoltak, így kicsit késett. Héra néhány kígyót küldött a kertben dolgozgató Alkméné-ra, aki belehalt sérüléseibe. Hercules úgy érezte, ha időben odaér, ahogy ígérte, megmenthette volna édesanyját, ezért akart vezekelni,a többi stimmel.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Hercules

http://hu.wikipedia.org/wiki/Héraklész

Túl egy meghallgatáson, ahol időjárás-jelentést kellett imitálnom és egy odaképzelt fickót elhajtanom a francba, meg egy szuper nőnapon, amikor a Macim liliomot hozott nekem, és jól megmentett magamtól, élek és virulok ^^ Hová is lennék én nélküle…^^ Köszönöm,hogy vagy nekem ^^ Meg a mai fincsi ebédet is a kínaiban ;)

A tegnapi meghallgatás azért volt jó (bár késtem negyedórát, mert a Semmelweis utca nem akart megmutatkozni…)  mert valami hihetetlen magabiztossággal mentem oda… emlékszem,régen mindig baromi ideges voltam és éreztem is, hogy nem volt jó,nem sikerült…most viszont végre úgy mentem a lifthez,miután vége lett a felvételnek,hogy: Igen, nagyon jól csináltam! Az a tudat, hogy már van egy kis gyakorlatom, teljesen nyugodttá és magabiztossá tett ^^

Ugróköteleztem azon a vékony vonalon, ami elválasztja a saját képességeink ismeretét és azt, hogy akkora legyen az arcunk,mint az Állami Operaház… remélem,az első oldalon maradtam ;)

Megkésve bár,de:

Hazánkban mára már komoly hagyományai vannak a nőnapnak,de jaj neked egyenrangúság,liberalizmus és a többi kampányszöveg,valahogy a férfiak napját eddig még nem igazán sikerült divatba hozni…éppúgy,ahogy állítólag van apák napja,de fogalmam sincs (és szerintem ezzel a többség így van) hogy az év melyik napján…de ha megkérdezünk valakit,mikor van anyák napja,rögtön rávágja,hogy május első vasárnapján…ez van.

Beszivárog a Haloween, a Valentájn, egyszer ne adja az ég, még talán a Hálaadás is,de ez a férfiak napja téma nem igazán van szorgalmazva. Lehet, hogy idétlenül is hangzana, hogy:”Boldog férfiak napját” Valóban. Komikus.

Egyszer valamelyik telenovellában épp ezen vitatkoztak,és az elhangzottak eléggé bevésődtek az emlékezetembe. A vita kellős közepébe betoppant a cég egyik vezérigazgatója, és az okfejtés a következőképpen alakult:

„Nő: Mondja már el a barátomnak, hogy nincs férfiak napja…

Főnök: Nincs férfiak napja…

A nő arcán diadalmas arckifejezés…

Főnök:…mert minden nap a férfiaké…”

Hát ilyen egy igazán frappáns válasz a kérdésre… ennél jobban én se tudnám lezárni ezt a kérdést, szóval szerintem fogadjuk el ezt…

És most térjünk rá a mesére ^^…

A Hamupipőke,más néven Kis üvegcipők (Francia címe: Cendrillon, ou La petite Pantoufle de Verre) egy népmese,ami a klasszikus  „igazságtalan elnyomás”  és a „jó végül elnyeri jutalmát” elemeket alkalmazza.

Több ezer változat létezik a világon, a címszereplő általában egy fiatal nő, aki szerencsétlen körülmények közt él, amik hirtelen figyelemre méltóan szerencsésre változnak.

Korai verziók:

A téma az ókorból származik, a görög történész, Strabo az I. században megírta a görög-egyiptomi lánynak, Rhodopisnak a meséjét, aki Naucratis görög gyarmatában élt az ókori Egyiptomban. Ez a történet legrégebbi ismert verziója:

A mesés történet szerint, amíg a leány fürdött, egy sas kirántotta az egyik szandálját a cselédlánya kezéből, és Memphisbe vitte. Amíg a király igazságot szolgáltatott egy ügyben az utcán, a sas a feje fülé repült,és az ölébe pottyantotta a szandált. A királynak megtetszett a szandál szép alakja és az esemény furcsasága, szétküldte embereit az országba olyan nőket keresni, akik szandált hordtak. Naucratis városában megtalálták, elvitték Memphisbe és a király felesége lett...

Herodotus már öt évszázaddal korában megírta történetét, az ő történetében Rhodopis Thrace-ből származott és rabszolga volt, akit Sappho fivére szabadít fel.

A Hamupipőke-téma az egész ókorban népszerű maradt.

A Hamupipőke-történetben levő tök bűvös jelentősége (Innen származik az „éjfél után tökké válok” közhely,amit azok alkalmaznak előszeretettel,akik korán le szeretnének feküdni aludni) lehet, hogy Seneca I. századi komikus munkájából származik, aminek címe: „'On the Pumpkinification of Claudius”(Kb. Claudius tökizálása/tökösítése), a deification (istenítés) és a Pumpkin (tök) szavakból összegyúrva.

A történet egy kínai verziója, körülbelül i. sz. 860-ból: Egy keményen dolgozó, csinos lány összebarátkozik egy hallal, aki az anyja reinkarnációja, akit a mostohaanyja ölt meg (Nincs világosan leírva, hogy a lány vagy az anya mostohaanyja). Ye Xian elrakja a varázserejű csontokat, és ezek segítenek neki megfelelően kiöltözni egy ünnepségre. Amikor el kell rohannia, elveszti a papucsát, a király megtalálja és beleszeret, (Ne firtassuk hogy lehet valakibe a papucsa alapján beleszeretni…) majd megmenti a kegyetlen mostohaanyjától.

Van a Fülöp-szigetekben a történetnek egy másik verziója, ami hasonló a kínaihoz:A történetet Mariang Alimangóként ismerik (Mary,a rák). Ebben a verzióban a halott anya szelleme reinkarnálódik rákként, és jó tündérként segít a lánynak.

Pár variáció feltűnik az Ezeregyéjszaka meséiben is (Más néven Arab éjszakák), Pl. "A sejk második története”, „A legöregebb asszony meséje” és „"Abdallah ibn Fadil és fivérei”.

Mindhárom egy fiatalról szól, akit zaklat a két idősebb testvére.

Néhányban a testvérek nők, néhányban férfiak.

A mesék közül az egyik,a  Judar és hittestvérei befejezése eltér az előző változatok Happy endjeitől, helyette tragikus befejezést kap az öccsel, akit megmérgeznek a bátyái.

Cenerentola, Cinderella és Aschenputtel

1634: Cenerentola meséje: Jellemzői: egy gonosz mostohaanya és mostohanővérek, bűvös átalakulások, egy hiányzó papucs, és a papucs tulajdonosának keresése, amit természetesen a király rendel el.

Írta: Giambattista Basile, katona és kormányzó

A Hamupipőke legnépszerűbb verziói közül az egyiket 1697-ben Charles Perrault írta, ő volt az, aki a Csipkerózsika egyik fontos elődjét is megalkotta!

Perrault egyébként ezen a kettőn kívül rengeteg híres történet atyja, az ő fejéből pattant ki a Piroska és a farkas,A csizmás kandúr,Kékszakáll meséje…

Perrault története:

Volt egy özvegyember, aki a felesége halála után elvett egy büszke és gőgös nőt. A nőnek volt két lánya, aki egyformán hiúak voltak.

Az első feleségétől volt egy szép, fiatal lánya, aki példátlanul jó és szelíd volt. A mostoha és lányai arra kényszerítették a lányt, hogy ő végezze az összes házimunkát. Miután a lány elvégezte a munkáját, mindig a hamuban ült (angolul Cinder), amiért Hamupipőkének kezdték hívni (Cinderella). A szegény lány türelmesen viselte mindezt, nem merte elmondani az apjának, aki megszidta volna, mivel teljesen az új asszony befolyása alá került.

Egy napon, a herceg meghívta az ország minden kisasszonyát egy bálra, hogy feleséget válasszon közülük. A két mostohatestvért is meghívták, ők pedig vidáman tervezgették, mit fognak felvenni… Bár a Hamupipőke segített nekik, és arról álmodozott, hogy ő is elmehet táncolni, kigúnyolták, és azt mondták, hogy egy cselédlány soha nem vehetne részt egy bálon.

Ahogy a nővérek elmentek a bálba, Hamupipőke kétségbeesésben sírni kezdett. Megjelent a tündérkeresztanyja, és megesküdött, hogy segít neki eljutni a bálba.

Hintóvá változtatott egy tököt, az egereket lovakká, a patkányt kocsissá, a gyíkokat inasokká. Hamupipőke rongyai gyönyörű ruhává változtak, egy pár üvegpapuccsal. A tündérkeresztanya azt mondta neki, hogy élvezze a bált, de figyelmeztette, hogy éjfél előtt vissza kell térnie, különben megtörik a varázslat.

A bálban mindenki Hamupipőke szépségét csodálta, különösen a herceg, aki végig mellette volt egész este. A nővérei nem ismerték fel Hamupipőkét, neki pedig gondja volt rá, hogy éjfél előtt távozzon. Otthon a Hamupipőke köszönetet mondott a tündérkeresztanyjának. Aztán üdvözölte a testvéreit, akik másról sem tudtak beszélni,csak arról a szép lányról,akit a bálban láttak…

Amikor másnap este tartottak egy másik bált, Hamupipőke megint megjelent.

De azon az estén csak akkor eszmélt rá az időre, amikor az óra elkongatta az éjfélt, sietségében elveszítette az egyik üvegcipőjét. A herceg követte, de a palotán kívül az őrök csak egy egyszerű parasztlányt láttak távozni. A herceg zsebre tette a cipőt és megesküdött, hogy összeházasodik azzal a lánnyal, akié a cipő volt, ha megtalálja. Hamupipőke megtartotta a másik papucsot, ami nem tűnt el, amikor a varázslat megtört.

A herceg felpróbálta a papucsot minden nőre a királyságban. Amikor a herceg megérkezett a Hamupipőkéék házába, a mostohatestvérek megpróbálták becsapni a herceget. Amikor Hamupipőke megkérdezte, hogy felpróbálhatja-e, a testvérei kigúnyolták. Természetesen a papucs tökéletesen ráillett a lábára, és a párját is megmutatta. A nővérei bocsánatot kértek, ő pedig megbocsátott nekik a kegyetlenségeikért.

Hamupipőke visszatért a palotába, ahol összeházasodott a herceggel, és a lányok férjhez mentek két jóképű lordhoz.

A történet tanulsága az, hogy a szépség egy kincs, de a szívbéli jóság felbecsülhetetlen. Enélkül semmi nem lehetséges, de ezzel az ember bármire képes lehet…

Egyébként nekem szóról szóra ez a verzió van meg kazettán, minden stimmel,az összes dolog,amit a tündér átváltoztatott a bál előtt az,hogy az őr azt mondja: „Ott rohant el,de inkább tűnt parasztlánynak,mint hölgynek”, hogy felmutatja a cipő párját,hogy a lányok férjhez mennek két úrhoz,és

szó szerint a fenti tanulsággal zárul…

Egy másik jól ismert verziót természetesen Jacob és Wilhelm Grimm, a német testvérek alkották meg a XIX. sz.-ban

A mesét Aschenputtelnek nevezik (az angol fordításokban Cinderella) és a segítség nem egy tündér-keresztanyától jön, hanem a Hamupipőke anyjának sírjára ültetett kis kívánságfától. Ebben a verzióban a mostohanővérek megpróbálják becsapni a herceget azzal, hogy levágnak egy darabot a lábukból, hogy passzoljon a cipő a lábukra. A herceget két galamb figyelmezteti, akik kivájják a mostohanővérek szemeit, így az a sorsuk, hogy életük hátralévő részében vak koldusokként éljenek. Ebben a történetben a herceget kétszer becsapják, és ha a madarak nem szólnának… Ez csökkenti a herceg dicsőségét egy kicsit…

Geal, Donn, és Critheanach története egy ír-gall mítosz, A tündér,a barna és a reszkető történetének is hívják.

Geal és Donn a mostohatestvérek kelta megfelelői, Critheanach pedig Hamupipőke.

Egyébként mit szóltok a Hillary Duff-verzióhoz? Én imádom, nagyon szívesen látnék több mesét is ennyire a modern korba helyezve…

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Cinderella

Lovely

Először is mindenképp lessétek meg Annie Leibovitz Disney-mesés képeit, mert gyönyörűek ^^

Az alvó szépség/Fában alvó szépség egy klasszikus tündérmese egy szép hercegnőről, Helenről, akit megment az elbűvölő herceg.

Először Charles Perrault 1967-es kötetében,a Libamama meséiben jelent meg.

 A legismertebb verzió az 1959-es Disney-mese, ami Tchaikovsky balettjéből merített, a balett pedig (premier: 1890) Perrault művéből.

Perrault alapvetően két részre vágta a mesét. Néhány folklorista szentül hiszi, hogy a darabok eredetileg különálló mesék voltak…

Első rész

A királyi pár már nagyon régóta szeretett volna egy gyermeket,amikor a kislány megszületik,a keresztelőjén  a tündérek, akiket keresztanyákként hívtak meg, képességeket ajánlottak fel ajándékképp, mint például a szépség és a zenei tehetség. Mindazonáltal egy gonosz tündér, akit elfelejtettek meghívni,”ajándékként” megátkozza a hercegnőt, aki ha felnő, megszúrja majd az ujját a Halál pörgő kerekének orsójával és meghal. Az utolsó jó tündér sem adta még át az ajándékát. Így ajándékképp annyit változtat a másik tündér varázslatán, amennyi saját varázserejéből kitelik: a hercegnő nem fog meghalni,helyette mély álomba zuhan száz évre..

A király megtiltotta, hogy szőjenek, fonjanak, máglyára vettetett minden rokkát, senki sem tarthatott ilyen szerkezeteket otthonában, de hiába. Amikor a hercegnő tizenöt vagy tizenhat éves, találkozik egy öreg nővel, aki igazából a gonosz tündér, aki álruhában fon a vár tornyában. A hercegnő azt kérte, hogy kipróbálhassa az ismeretlen feladatot és az elkerülhetetlen megtörtént. A gonosz tündér átka beteljesült. A jó tündér visszatért és elaltatott mindenkit a várban. Tüskebokrok erdeje nőtt a vár köré, és megóvta a külső világtól: senki nem próbálhatott meg áthatolni anélkül, hogy a tüskék ne sebeznék halálra.

Száz évvel később, egy hercegnek, aki hallotta a lány történetét, sikerült bejutnia a várba. Remegett miután meglátta a hercegnő szépségét, és térdre esett. Megcsókolta, a királylány felébredt, azután lassanként mindenki felébredt a várban, és attól fogva mind boldogan éltek.

Ennyit dolgozott fel Walt Disney is…

Második rész

Miután Csipkerózsika felébredt, a herceg sokszor meglátogatta, a hercegnő pedig két gyereket szült neki,L'Aurore-t (hajnal) és Le Jour-t (Nappal). A herceg titokban tartotta, hogy szülei emberevő óriások voltak. Amint trónra lépett, elhozta a feleségét és a gyerekeket saját országa fővárosába, amit az anyakirálynőre hagyott, amíg elment háborúzni.

Az Ogre anyakirálynő egy erdei házba küldte a fiatal királynőt és a gyerekeket, és megparancsolta a szakácsának, hogy készítse elő a fiút vacsorára Robert mártással. Az emberséges szakács egy bárányt szolgált fel, ami kielégítette az anyakirálynő éhségét, aztán követelte a lányt is, de jóllakott egy fiatal kecskével, ugyanabban a kiváló mártásban. Mikor felfedezte a trükköt, előkészített egy kádat az udvarban, amit viperákkal és más ártalmas teremtményekkel rakott tele. A király közben visszatért, az Ogreasszony beleesett abba a gödörbe, amit előkészített, és mindenki más boldogan élt attól fogva.

Perrault forrása:

Basile "Sole, Luna, e Talia"-ja. (Nap,hold és Talia)

Ami Basile-nál másképp volt:

• Az alvás nem egy átokból eredt, csupán megjövendölték
• A király nem csókkal ébresztette fel Taliát, hanem megerőszakolta.
• Az a nő, aki megpróbálta megenni őt és a gyerekeit, nem király anyja volt, hanem a féltékeny felesége.

Perrault névtelenül hagyta a hercegnőt, míg a Grimm-testvérek Briar Rose-nak hívták az 1812-es kötetükben. A Disney-filmben a neve Aurora lett. John Stejean "Rosebud"-nak hívta.

A Grimm-testvéreknél a herceg érkezésével befejeződik a történet. A Grimm-változat néhány fordítása Rosemond-nak nevezi a királylányt.

A testvérek gondolkodtak rajta, hogy feltüntetik, hogy a mese Perrault verziójából származik, de végül mégis saját német meséjükként tüntették fel. Máig ez a német mese az egyetlen ismert változat, bár biztos Perrault hatása.

A Grimm-testvérek első kiadásában szerepel a Perrault-i mese második részéhez hasonló sztori, egy töredékes tündérmese, Az ördögi anyós. Mint sok német mese, ami francia hatást mutat, a következő kiadásban ez már nem jelent meg.

Italo Calvino olasz verzója: Az alvás oka az anya meggondolatlan kívánsága: nem érdekelné, ha lánya meghalna, mert megszúrta meg az ujját tizenötször, csak lenne végre egy lánya…

Miután a herceg megerőszakolja a királylányt, majd megszületnek a gyerekeik.

A nő, aki megpróbálja megölni a gyerekeket, a király anyja, nem a felesége, de nem ő akarja megenni őket, hanem a királynak akarja felszolgálni őket. Minden olasz verzió Basile hagyományait követi.

Felbukkanó misztikus témák a történetben (és más történetek,amikben ezek a motívumok felbukkannak):

    * A régóta várt gyermek(Szent Anna,Rapunzel)

    * Az átkozott ajándék (Nessus és Deianira)

    * Az elkerülhetetlen sors

    * A fonó(Moirae és Norn)

    * A hősies keresés

    * Az emberevő óriás mostohaanya

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sleeping_Beauty

Daniel Keyes:Az ötödik Sally c. regénye alapján

Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá Sallyre. Vagy Daniel Keyes után keresgéltem,mert a Virágot Algernonnak után még szívesen olvastam volna tőle,vagy a tudathasadásról akartam minél több mindent megtudni…ahogy az ember,ha nem is tudatosan,de túllép a saját korlátain,és egy másik emberré válik…Sally személyiségei olyan fajtájú emberek,akik szerintem egy teljesen normális emberben is megvannak,és épp úgy váltakoznak,mint nála,csak épp nem jár eszméletvesztéssel és emlékezetkieséssel…

Ott van az érzéki Bella (személyes favorit), a mindenkihez kedves és mindenkin segíteni akarok Derry (Cinderella), az agresszív, gyűlölködő Jinx, és Nola, az intellektuális, okoskodó kékharisnya… ja és Sally, a kis szürke, monoton életet élő…

Nincs köztük olyan, akihez ne éreztem volna életemben legalább egyszer hasonlónak magamhoz…

Ami tetszett a regényben, hogy a pszichiáter Daniel Keyes, aki rengeteg skizofréniás beteget kezelt már, képes meggyőzni arról, hogy ez nem egy őrült nő, aki beképzel mindenfélét, hanem igenis ez öt különböző ember, akiknek szívem szerint mind-mind külön testet és életet adnék,(talán Jinxet kivéve) és szinte szentségtörés, hogy ezeket az önálló nőket össze akarja „kutyulni”… persze nincs más megoldás,de nekem ez olyan,mintha pl. engem fognának és összekevernének másik négy nő személyiségével, „ami aztán olyan lesz,mint a gezemiceleves” mondja Derry,aki egyébként a narrátor is,mert ő az egyetlen,aki látja,mit csinál az összes személyiség…

Ezt a hatást pedig Keyes ilyen bravúros megjegyzésekkel éri el:

„Eszembe jutott Sally tizenegyedik szülinapja, amikor az anyja partit rendezett, és meghívta a környékbeli srácokat, de senki nem jött el, mert a srácok mind furcsának tartották Sallyt. De Sally különben is jobb szeretett egyedül lenni. Mindnyájan fölmentünk a szobájába, és saját bulit rendeztünk, fagylalttal, süteményekkel meg a tortával. Bella elfújta a gyertyákat, Nola pedig kívánt valamit. Később Jinx lemászott az esőcsatornán, elcsórta Fred kocsiját, és elvitt minket kocsikázni. Sally rosszul lett, hányt, és még meg is verték, pedig a világon nem emlékezett az egészből. Szégyen-gyalázat, hogy a mulatságból soha nem volt része, de neki kellett megfizetnie érte…”

Ha én ezt elolvasom, akkor a kép, ami elém tárul, egy tipikus „csajbuli”, öt lánnyal, és nem kicsit kell megerőltetnem magam, hogy el tudjam képzelni, ahogy mindezt egyetlen ember élte át, egyedül ült a szobájában, aztán egyedül száguldozott a kocsiban, amit ellopott…

Az sem segít sokat a kérdésben, amikor Dr. Ash „csoportterápiát” tart a személyiségeknek, és a székekre támasztott tükrökben különböző arcok jelennek meg:

„Saját barna szeme és barna haja helyett egy kékszemű, szőke lányt látott a tükörben, akinek vidám volt a tekintete, és hajlamos volt oldalvást pislogni” (Derry)

„Egyszer csak meglátta a tükörben, hogy elváltozik az arca: Vörös hajú, műszempillás, színpadra vastagon kifestett, élénkpirosra rúzsozott, csücsöri szájú lány lett belőle” (Bella)

„Magasan ülő arccsontjával, olajbarna bőrével és hosszú, derékig érő, egyenes szálú fekete hajával majdnem olyan volt, mint egy indián.” (Nola)

„A falitükörben meglátta az arcot:Vad volt,és a haja,mint egy fürt kígyó” (Jinx)

De hogy lehetséges ez?

„-Amikor Sally lát minket-folytatta Nola-A tudattalanjából vetít ki képeket, Amit viszont a képernyőn látott,az egy videószalagra vett kép volt,és a videóban nincs benne az ő képzelete…”

Szép lassan az is kiderül, milyen sorrendben jöttek létre a személyiségek Sally különböző életszakaszaiban, és mi váltotta ki a tudathasadást: (Egyébként Sally gyerekkori babáinak neve, akikkel beszélgetett és eljátszotta,hogy válaszolnak neki:Jinx,Bella,Derry és Nola). Sally tudata akkor hasadt ketté, amikor hét vagy nyolc évesen a beteges nagyapja meg akarta rontani,(ezt senki nem hitte el neki) másképp pedig nem tudott elmenekülni, csak ha addig csiklandozza, míg köhögni és fulladozni nem kezd, amiből aztán hörgés lett, hányni kezdett… aztán meghalt.

De Sally erre már nem emlékezett. Elvégre ezt már nem ő tette. A Jinx szó jelentése általában baj, bajkeverő,bármi,ami rossz dolgokat okoz.

Derry volt a második. Amikor Sallyt a templomban hallottak alapján a nevelőapja, Fred rávette, hogy ölje meg a kiscicáját (Cinderellának hívta, mert hiányzott az egyik lába), ha látni akar egy igazi feltámadást.

Később Sally hallotta, ahogy Fred azt mondja az anyjának, hogy nem is érti, hogyan történhetett, de az a gonosz gyermek kegyetlenül meggyilkolta a macskát, ki tudja,miért.

Másnap, amikor az iskolában egy tanárnő azt mondta neki, hogy a nem hisz a feltámadásban, hazarohant,és megpróbálta kiásni a föld alól,és amikor rájött,hogy becsapták…

„Hogy tudtam volna megmagyarázni nekik, hogy én nem Sally vagyok?Hogy Cinderella vagyok? Hogy nemcsak feltámadtam, hanem egy varázserejű csóktól kiscicából kislánnyá váltam, ami a legeslegnagyobb csoda…”

„Világéletemben kerestem Cinderellát, és most rájövök, hogy Sally rajtam keresztül hozta vissza az életbe egy csókkal…”

A Derry név a Cin-der-ella szó szíve, közepe.

Aztán Bella jött, aki színésznő és énekesnő, akkor, amikor a szégyellős Sallyt erőszakos anyja mindenáron szerepeltetni akarta az iskolai színdarabban, a Hófehérkében, amiben Bellát, a boszorkánykirálynőt játszotta, ő pedig végig attól félt a függöny mögött, hogy elsötétül előtte a világ, Jinx tönkreteszi az előadást, és megbüntetik majd.

Ahogy kilépett a színpadra, megszületett Bella, és csodálatosan játszott…

Nola volt az utolsó, aki olyan helyzetben született meg, amit valószínűleg mindenki élt már át: Sally nagyon gyenge volt matekból, és amikor a helyettesítő tanár kihívta a táblához, tudta, hogy nem fogja tudni megoldani az egyenletet… majd jött Nola, és tökéletesen megoldotta az egyenletet.

„-Hogyan oszlatta fel a Titkos ötöket?

(…)

-Megmondtam nekik, hogy nincs rájuk többé szükségem. De Derry azt mondta, hogy ez nem olyan könnyű. Azt mondta, mivel kitaláltam őket, nem hajlandók csak úgy egyszerűen eltűnni. Nola meg azt mondta, hogy nekik is vannak jogaik.

(…)

-Kizavartam őket a fejemből. Elfoglaltam magam.

Az orvos bólintott hogy folytassa.

-És ekkor kezdtek a feledékeny időszakaim sokkal rosszabbak lenni. Hosszú időszakoknak veszítettem nyomát,aztán az emberek elmesélték,hogy mi mindent csináltam közben,amire egyáltalán nem emlékeztem…”

„Azt hiszem, a maga képzeletbeli játszótársai önálló életre keltek, és alteregókká,társszemélyiségekké váltak. Ezért vádolják magát azzal,hogy olyan dolgokat csinál,amikre nem tud visszaemlékezni. Az ilyesmit más, magától különböző emberek irányítása alatt teszi.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally c. könyvének köszönhetően tehát bepillantást nyerhetünk egy rejtélyes betegségbe, abba, ahogy a személyiségek fokozatos beolvadásával Sally egyre színesebb egyéniséggé válik,miközben egyre jobban elmélyül kapcsolata pszichiáterével…és végre meglesz benne mindaz,amivel rendelkeznie kell:Szeretet,egészséges szintű ingerlékenység és düh,intelligencia és szexualitás…de az út addig hosszú és nehézségekkel teli…

Magáról a disszociatív rendellenességről,tünetek,amik az ötödik Sallyben is felbukkannak:

• A betegség velejárója, tünete a fejfájás, az emlékezetkiesés. Ez a zavar nagyon ritkán gyógyítható gyógyszerek segítségével, inkább csak elnyomják a nem kívánt személyiségeket. Általában az összes személyiséget pszichológiai kezelésekkel összeolvaszthatják, persze ezzel is egy teljesen új személyiséget hoznak létre. A kezelés hosszú és bonyolult, a személyiségek nem mindig egyesíthetők; ekkor harmonikus kapcsolatot igyekeznek elérni.
• Okai gyakran ismeretlenek. Gyakran gyermekkorban kezdődik, a kórelőzményben gyakran szerepel kisgyermekkori súlyos traumatizáló élmény, családi, szexuális vagy egyéb visszaélés. Ezen betegek képessége a problémák leküzdésére csökkent. Gyakori az önhipnózis.
• Egy nagymértékű lelki sokk után az illető tudat alatt létrehoz egy olyan világot, amelyet elfogad, és ami nem is emlékezteti az előtte történtekre. Elmenekül, és ezzel létrehoz egy másik személyiséget, ami teljesen megváltozik. Emellett megmarad a régi énje is, de hol az egyik, hol a másik kerül a felszínre.

• Az is érdekes és eddig még megmagyarázhatatlan kísérője a betegségnek, hogy előfordulhat, hogy az egyik személyiség mindenre emlékszik, még arra is, amit egy másik személyiségként követett el, míg a másik viszont csak azokra, melyeket ebben az állapotában tett. Sőt, megtörténhet az is, hogy az egyik személy jobb kézzel ír, míg a másik ballal. Arra is volt példa, hogy az egyik személyiségnek kétszer annyi volt az intelligenciahányadosa, mint a másiknak.

  Más lehet az alszemélyiségek kézírása és lehetnek akár balkezesek is, amikor a magszemélyiség jobbkezes. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani.

 Lovely

Forrás:Daniel Keyes:Az ötödik Sally

http://hu.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g

Na megvolt a nap hőstette, visszajuttattam egy mobilt a gazdájához ^^ *Büszke magára*

Tegnap csak pár órám volt a suliból hazajövetel és a színházba indulás között, addig házimoziztam meg készülődtem, gyerekek, nézzétek meg a Háromszögeket Magyar Színházban, annyit nevettünk tegnap a próbán, annyit mondok csak hogy nagyon érdekes és életszerű sztori, és hogy emlékszem, amikor leesett,hogy:”Nem ő játszotta Sanyit az üvegtigrisben?...” na tessék, kiderült, én is egy díszpéldány vagyok, aki csak TV-filmekből ismer olyan színészeket,akik színházban is játszanak… nagyon szerettem Horváth Lajos Ottó-t abban a szerepben, kicsit fura volt most teljesen másképp látni ^^

De jól játszott ^^ Jó lenne írni egy színdarabot *-*

A másik dolog, amin sokat gondolkodtam tegnap is és ma is, amit sokan mondanak mostanában (Maci, Maci húga) hogy állítólag megváltoztam az elmúlt fél évben… úgy látják, mintha komolyodtam volna, amit ezúton is köszönök mindenkinek, aki így vagy úgy hozzájárult ehhez a roppant magasztos változáshoz...de az egész életemre is vonatkoztathatnám,hogy nem lennék az az ember ma,aki vagyok,ha nincsenek azok az emberek (hát nem nők xD), akik akaratlanul mind változtattak valamit rajtam… ^^ És még remélhetőleg jó sok időt tölthetek ezen a békés kies bolygón, szóval hol van még vége…

Tegnap a színház után Macival lógtam,aztán együtt mehettünk haza, és meghitten Rodeo-s Burger King hambit meg sült krumplit eszegettünk,azokon a kérdéseken vitatkoztunk megint,amiken mindig,és ezúttal se tudtuk letromfolni egymást…vagy csak én nem tudtam őt…talán így reálisabb ^^

És Maci ötlete alapján (két romantikus őrült, ha összeszabadul ^^) édes kis gyertyafénynél álmodoztam róla az ágyamban, és tudtam, hogy ő is épp rám gondol…*-*

Maugli: Elhagyva a dzsungelben

Az Elhagyva a dzsungelben Rudyard Kipling novellája, a „Maugli fivérei” és a „Tigris!Tigris” folytatása.

A történetet Kipling a szülei házában írta, Tisbury, Wiltshire-ben, ez az egyetlen Maugli-történet, ami nem Vermontban íródott.

Az előző történetben Maugli teljesítette esküjét, hogy megöli a tigrist,Sír-kán-t, és kiteríti irháját a Tanácskozás sziklájára, de kihajították az emberek falujából, miután a fővadász, Buldeo tudomást szerzett a farkasokkal való barátságáról és varázslattal vádolta.

Maugli visszatér a dzsungelbe és próbálja elfelejteni az embereket, de Akela figyelmezteti, hogy Buldeo még mindig kutat utána. Szürketestvér azt javasolja, hogy meg kellene ölni Buldeót, de Maugli dühösen megtiltja neki.

Maugli megdöbbenve fedezi fel, hogy a falusiak bebörtönözték azokat, akik örökbe fogadták, Messuát és a férjét, és azt tervezik, hogy kivégzik őket, mert a pártját fogták.

Miközben megparancsolja a farkasoknak, hogy tartsák fel Buldeót és akadályozzák meg, hogy visszatérjen a faluba, Maugli visszatér, hogy megmentse meg a szüleit. Farkasanyja, Raksha is megérkezik, Maugli figyelmezteti őt, hogy maradjon távol, amíg kiszabadítja Messuát és a férjét.

Messua hálás, hogy a fia visszatért, hogy megmentse őket, de a férje sértett, mert elvesztette pénzét, vagyonát, és nem fogadja Mauglit kitörő örömmel.

Messua és a férje gyalog elindulnak Khanhiwara városába, amit mintegy harminc mérföldre van, Raksha tisztes távolságból követi őket.

Másnapi Maugli azt mondja Bagheerának, hogy van egy terve, hogy bosszút álljanak a falusiakon, amibe bevonja Hathit, az elefántot és a fiait is. Bagheera szkeptikus, hogy Hathi válaszolni fog-e adni Maugli szólítására, és nagyon meglepődik, amikor megteszi.

Maugli elmond Hathinek egy történetet egy elefántról, aki megszökött a csapdából és bosszút állt a fogvatartóin azzal, hogy eltaposta a mezőiket és falvaikat (ezt még Buldeo mesélte neki egyszer). Hathi megerősíti Maugli gyanúját, hogy ő volt az elefánt a történetben. Maugli azt akarja, hogy Hathi semmisítse meg Buldeo faluját is, de tartson több ideig.

Néhány hét alatt a falut lerohanja több csorda disznó, szarvas és vad ázsiai bivaly, a haszonállatotokat széttépik a farkasok, és az elefántok megsemmisítik a gabonatárolóládákat. Amíg mindez történik, Maugli teljesen eltűnik, hogy a falusiak ne gyanítsák, hogy köze van a dologhoz. Végül, ahogy az esős időszak beköszönt, az elefántok lerohanják a falut,és a falusiak, akik még nem távoztak, menekülnek az életükért. Hat hónap múlva a roncsot teljesen elnyeli a vad dzsungel és Maugli bosszúja teljes.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Letting_in_the_Jungle

Lovely

Szóval a reggeli ébredés sokkal vidámabb, mióta az ébresztőhangom az, hogy: „Éééééééébresztő, nyisd ki azt a gyönyörű királyi szemed” Ki ne akarná, hogy így ébresszék? ^  ^ Kár,hogy női hang…:P

Summarum-summarum, a vonat a legkülönbözőbb helyeken megállt,és vesztegelt,ehhez szerintem már minden igaz bottyáni hozzászokott (hihihi ^ ^), de a sors azzal büntetett,hogy a világmindenség két legnagyobb bigottjával ültem egy fülkében…én tényleg nem akarom senki vallási nézeteit megbántani,de amit ott előadott a „sohasem szexelek,mert az úrnak szenteltem magam” kinézetű kissrác,meg a nénike,az az én tűrőképességemet messze felülmúlta…tehát az,hogy: „A lányom úgy tért meg,hogy egy nap hallott egy angyali szózatot,hogy induljon el az utcán pizsamában, nem tudta,hogy hova, csak ment,aztán ott volt egy gyülekezet” meg hogy hogy munkálkodik a Sátán,és ezért nem mindenki olyan,mint ők,de majd ők mindenkit megtérítenek…másfél órán keresztül lökték ezt a műsort,én már húzogattam a hajam, a fejem magától elkezdett ütemesen kopogni piciket a falon… fújj, de tönkre tudja tenni a kedvem egy ilyen szép napos reggelen a bigottság és a vallási fanatizmus…már semmit nem lehet ésszerű kereteken belül csinálni? Tényleg bocsánat attól, akibe ezzel belegyalogoltam volna…hagyjuk is…

A délutánom viszont… jaj, fantasztikus volt ^ ^ Ezt a napot vártam már hetek óta ^ ^  Interjúúúúú ^ ^  Persze attól való félelmemben,hogy elkések,megint fél órával hamarabb ott voltam,minthogy találkoznunk kellett volna E.-vel…a késéstől valóm félelem borzasztó dolgokat művel az emberrel  ^ ^ Szóval nagyon örültem neki,mikor befutott, erős deja vu érzéssel kukkoltuk az utcát újra,hogy hol jön a riportalanyunk, Lovelylány boldogan  ugrabugrál, mint aki megkergült, hogy Úristen, hihetetlen…na igen, megvan az a szépsége ennek a szakmának,hogy az ember találkozhat a favoritjával…menjetek videós újságírónak, gyerekek, mert piszok mázlis és boldogító dolog ^ ^ Mielőtt tavaly elkezdtem itt dolgozni,én el nem tudtam volna képzelni, hogy majd ezen a napon én ott ülök E.-el és Somogyi Andrással a Symbolban,tehát tényleg, ma megint megvalósult egy álom a földet söprő listámból…Abban biztos vagyok,hogy végig valahogy így álltak a szemeim: *-*   :P

Mindenesetre (relatív, de legalábbis szerintem) de szerintem nagyon jó hangulatú, sokat nevetős kis beszélgetés volt, főleg hogy már az első, bemutatkozós kérdésnél adott válaszra szétnevettük magunkat, és ez így ment tovább is, hála Andrásnak, aki nagyon kedves és közvetlen volt velünk, szóval még én is belejöttem, mint kiskutya az ugatásba, pedig volt némi lámpalázam, hogy vele találkozom ^  ^ Szóval köszönjük  ^ ^  És köszönöm E.-nek,aki nagyon sokat szervezkedett és telefonált,hogy élete keltse az elképzeléseimet ^^ <3 Az eredmény ha minden jól alakul, pár hét múlva látható majd ^^

Szóval ez volt a millenniumi 3. interjú (7 híján a tizedik és nem áll szándékomban most megállni,szóval go,go,gooo (=Egyértelmű haladás előre,és nem a vetkőzős tánc,a félreértések elkerülése végett ^ ^)

Ja és hazafelé:

"E.:Menjünk hévvel!

 Lovely: jó, úgyis rég mentem már ekkora hévvel haza!" Az igazság ott bujkál valahol ebben a kis szóviccben…de hogy ki mit hámoz ki ebből… ^ ^  Videós újságírás,én így szeretlek ^ ^  

Na öröm és bódottá mindenkinek,ahogy Matisz papa mondaná ^^

Lovely ^ ^  

Egy sima, egy fordított… egy kemény téma, egy könnyed ^^ Hogy a feljegyzések emészthetőek maradjanak ^^ Amúgy ki nézte tegnap az Oscart? ^^    Én fél kettőkor kidőltem, pedig feltett szándékom volt,hogy követem a közvetítést, a Micimackó visszatért-el meg a Social Network-el próbáltam fenntartani magam,de végül nem sikerült ^^ Remélem minél többet eltaláltam az HBO-kvízben,nyerni akarok ^^  Mivel ez a cikk már tegnap délután óta készül,mert valami miatt mindig abba kell hagynom és ez nem kicsit bosszant,folyton sűrüsödnek benne az információk…íme az eredmények J :

A legjobb film: A király beszéde (The King's Speech, rendező: Tom Hooper)

Legjobb rendező: Tom Hooper (A király beszéde)

Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth (A király beszéde)

Legjobb női főszereplő: Natalie Portman (Fekete hattyú)   (Ennek különösképp örülök ^^)

Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (The Fighter - A harcos)

Legjobb női mellékszereplő: Melissa Leo (The Fighter - A harcos)

Legjobb eredeti forgatókönyv: A király beszéde (David Seidler)

Legjobb adaptált forgatókönyv: Social Network - A közösségi háló (Aaron Sorkin)

Legjobb operatőr: Eredet (Wally Pfister)

Legjobb vágás: Social Network - A közösségi háló (Angus Wall és Kirk Baxter)

Legjobb idegen nyelvű film: Egy jobb világ (Dánia, Susanne Bier)

Legjobb animációs film: Toy Story 3

Legjobb dokumentumfilm: Inside Job

Legjobb filmzene: Social Network - A közösségi háló (Trent Reznor, Atticus Ross)

Legjobb betétdal: We Belong Together (Toy Story 3)

Legjobb vizuális effektusok: Eredet

Legjobb látványterv: Alice Csodaországban

Legjobb kosztüm: Alice Csodaországban

Legjobb smink: Farkasember

Legjobb hangvágás: Eredet

Legjobb hangkeverés: Eredet

Legjobb rövid dokumentumfilm:Strangers No More

Legjobb animációs rövidfilm: The Lost Thing

Legjobb rövidfilm: God of Love

„Egy-két jó falat. Amíg van, egy-két jó falat, S egy jó falat az csak akad, Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!”  Szerintem ha van idézet,amit mindenki első hallásra felismer,akkor ez az ^^   Egy évszám: 1967… és egy név: Rudyard Kipling J

A Dzsungel könyve egy történetgyűjtemény/novelláskötet volt, amit a brit, Nobel-díjas író, Rudyard Kipling írt.

A történeteket először magazinokban publikálta 1893-’94 között.

Az eredeti publikációkhoz illusztrációk is tartoztak, amiket mind Rudyard apja, John Lockwood Kipling rajzolt.

Kipling Indiában született, és élete első hat évét itt is töltötte.

Tíz év Angliában tartózkodás után visszament Indiába, ahol kb. hat és fél évig dolgozott.

A kötetben szereplő történetek abból az időből származnak, amikor Kipling Vermontban élt.

A könyv meséinek szereplői (és ez igaz az 1895-ös Második Dzsungel könyve történetekre is, amik öt hosszabb történetet tartalmaznak Maugliról) általában emberi személyiségű állatok, a cselekmény általában magában hordoz valamilyen erkölcsi leckét/tanulságot.

Pl. A Dzsungel törvényei azokról a szabályokról szól,amelyek azért kellenek,hogy az egyének, családok és közösségek biztonságban érezhessék magukat.

Kipling mindent belesűrített, amit tudott, „hallott vagy álmodott az indiai dzsungelről”

Mások az akkori politika és társadalom tükrét látták benne.

A könyv három legismertebb története:

• Maugli, az emberkölyök története, akit farkasok nevelnek fel a dzsungelben
• Rikki-Tikki-Tavi, a hősies indiai menyét története
• Az elefántok Toomai-ja, egy fiatal elefántidomár története

A fehér fókát, amiben a főszereplő kikötőt keres a népének, ahol biztonságban volnának a vadászoktól, kezdetben a cionizmus (a 19. század második felében elindult zsidó nemzeti mozgalom és ideológia, amelynek célja egyrészt a történelmi Izrael területén egy zsidó állam megalakítása, illetve helyreállítása, másrészt a zsidó érdekek védelme a világ más országaiban.) metaforájának tartották.

Mint sok más Kipling műben, a történetek között az író verseit olvashatjuk.

A Dzsungel könyve erkölcsi mondanivalója miatt a cserkészek motivációs könyvévé vált.

Ezt Robert Baden-Powell, a cserkészmozgalom alapítójának kérvénye után hagyta jóvá Kipling.

Fejezetek:

   1. Maugli fivérei: egy fiút a farkasok nevelnek fel az indiai dzsungelben Baloo, a medve és Bagheera, a fekete párduc segítségével, aztán harcolnia kell a tigrissel, Shere Khannal.

A történetet kiadták zsebkönyvként is, a címe Éjszakai dal a dzsungelben volt.

   2. A Seeonee (?) falka vadászdala

   3. Kaa vadászik : Ez a történet azelőtt zajlik, mielőtt Maugli Shere Khannal harcol. Mauglit elrabolják a majmok Balutól és Bagirától.

   4. A Bandar-Log (A majomcsorda) úti dala

   5. " Tigris! Tigris! : Maugli visszatér az emberek falujába, Messua és a férje adoptálja, akik azt hiszik, hogy a régen elveszett fiuk, Nathoo. De nem tud alkalmazkodni az emberi élethez, és a Shere Khan még mindig meg akarja ölni. A történet címe egy versből van, William Blake:A tigris c. verséből (Egyébként ez elég hasonló a Disney-s Dzsungel könyve 2-höz)

   6. Maugli dala

   7. A fehér fóka: Kotick, egy ritka fajtájú fóka, új otthon után kutat a népének, ahol nem fognak rájuk vadászni az emberek. Az állati nyelv, a szavak és nevek ebben a történetben az orosz fonetikus írás, amit egy Aleut hangsúllyal beszéltek.

   8. Lukannon

   9. " Rikki-Tikki-Tavi : Rikki-Tikki, az indiai menyét megvéd egy emberi indiában élő családot egy pár kobra ellen. Ezt a történetet is kiadták zsebkönyvként

  10. Darzee kántálása

  11. Az elefántok Toomai-ja: Toomai, egy olyan tíz éves kisfiú, aki segít a munkához használt elefántokat ellátni, de azt mondják, hogy ő soha nem lesz teljes jogú elefántidomár, amíg azt látja, hogy az elefántok táncolnak. Ezt a történetet is kiadták zsebkönyvként.

  12. Shiv és a szöcske

  13. Az uralkodó szolgái (eredetileg a királynő szolgái): Egy katonai parádé előtti éjszakán egy brit katona kihallgat egy beszélgetést a tábori állatok között.

  14. A tábori állatok parádé-dala: Több jól ismert dalt és verset parodizál

Bővebben a Maugli-s sztorikról:

Maugli fivérei:

Kronológiailag az első Maugli-sztori,bár a „Rukh-ban” után íródott,amiben a felnőtt Maugli szerepel.

Az apa és az anyafarkas (Raksha) egy indiai farkaspár, akik békésen nevelik kölykeiket, míg egy nap hírt nem kapnak arról, hogy Sír-kán, a sánta tigris az ő részükön vadászik,embereket támad meg,ami miatt lehet, hogy az emberek a dzsungel más állatait is büntetni fogják.

De amikor az apafarkas hall valamit közeledni, kiderül, hogy nem Sír-kán az, csak egy emberbaba.

Az anyafarkas úgy dönt, hogy magához veszi az emberkölyköt. Az eltökéltségét csak erősíti, hogy megérkezik Sír-kán, és követeli a kölyköt, hogy felfalhassa.

A farkasok elkergetik a tigrist és Raksha, mivel nem nő rajta bunda, Békának becézi Mauglit.

 A farkasok összegyűlnek a tanácskozó sziklánál. Baloo és Bagheera vállalják, hogy oktatják Mauglit, míg fel nem nő. Időközben Shere Khan azt tervezi, hogy bosszút áll a farkascsordán azzal, hogy rábeszéli a fiatalabb farkasokat, hogy fosszák meg rangjától a vezetőjüket, Akelát.

Amikor Mowgli 11-12 éves lehet, Bagira elmondja neki Sír-kán tervét. Maugli, mint ember,az egyetlen teremtmény a dzsungelben,aki nem fél a tűztől,egy fazék szenet lop a közeli faluból,hogy felhasználhassa Sír-kán ellen.

A fiatal farkasok megakadályozzák, hogy Akela elkapja a zsákmányát, és azon az éjszakán a találkozónál Shere Khan követeli, hogy öljék meg Akelát és adják át neki Mauglit.

Annak ellenére, hogy meztelen és védtelen, Mowgli egy égő ággal megtámadja Shere Khan-t, és elüldözi szövetségeseivel együtt,de nagy bánatára rájön, hogy most vissza kell térnie a civilizációba,az emberiséghez. Ahogy távozik, megesküszik, hogy egy nap visszatér,és kiteríti Sír-Kán bundáját a Tanácskozás sziklájára...

 Hogy Maugli hogyan tért vissza az emberek közé, elmeséli a „Tigris, tigris” és a „Dzsungelben hagyva”

Ez a történet szinte teljesen ugyanaz, mint a Disney-mese,kivéve:

·         Egy gyerekfilmben ugyebár azért illett valami ruhát adni Mauglira…

·         A mesében végig vissza akarták vinni az emberekhez

·         Az Akela-szál is kimarad

Kaa vadászik

A hétéves Mauglit Balu tanítgatja a dzsungel törvényeire, de Maugli elrohan, amikor Balu pofonvágja, mert nem figyelt oda rá. Bagira, a párduc, aki helyteleníti a testi fenyítést,rábeszéli Mauglit,hogy jöjjön vissza és folytassák a leckéket. Pl. minden állat „mesterszavát”, ami az állatok számára baráttá teszi azt, aki ismeri, és onnantól az állatok követik utasításait.

Bagirát lenyűgözi, hogy mennyit fejlődött Maugli, de őt és Balut is elborzasztja, amikor Maugli elújságolja, hogy látta a majmokat, akik megígérték,hogy a vezetőjükké teszik. Baloo és Bagheera ragaszkodnak ez egy dicsekvő és tudatlan csapat, akiknek nincs vezetőjük és törvényeik, ezért kerüli őket a dzsungel többi lakója.

Mauglit megfenyítik, de a majomcsapat elrabolja, és elrohannak vele a fák tetején át…Ahogy Maugli meglátja a héjákat, használja a mesterszót, és utasítja őket, hogy találják meg Balut és Bagirát…A medve és a párduc a földön próbálják követni őket, de nem sokáig bírják.

Mivel a majmok csak Kaa-tól, az óriáskígyótól félnek, elindulnak megkeresni őt. Bagheera azzal győzi meg az óriáskígyót, hogy azt ismételgeti, hogy a majomcsapat sértegette.

Ennél a pontnál Chil, a héja megtalálja őket, és azt mondja nekik, hogy Mauglit a Hideg odúkhoz, egy elhagyott emberi városhoz vitték, és elindulnak megmenteni.

Maugli hamarosan rájön, hogy Bagheerának igaza volt. A majmokat semmi sem foglalkoztatja túl sokáig, és csak szórakoztató újdonságként fogták el. Hamarosan ráunnak, de elmenni sem hagyják. Amikor Kaa és Bagheera megérkeznek, a majmok bedobják Mauglit egy olyan elhagyott nyaralóba, ami tele van kobrákkal. Maugli sietve arra használja a kígyók mesterszavát, hogy megakadályozza, hogy lecsapjanak rá. Amikor a medve és párduc megérkezik, egy dühös csata következik. Baloo és Bagheera jóval erősebb harcosok, de hatalmas a túlerő. Kaa ledönti a nyaraló falát és kiszabadítja Mauglit, aki udvariasan köszönetet mond neki. Kaa szétszéleszti a majmokat, amik Baloóval és Bagheerával harcolnak, majd hipnotizálja őket a táncával, így nem tudnak elfutni. Baloo és Bagheera szintén hipnotizáltak, de Maugli immunis és felrázza őket a transzból.

Az epizód felbukkant a mesében is, különbségek:

·         A mesében Balu sosem bántja komolyan Mauglit,de pl. a musical változatban(ami egy hungarikum egyébként)egy egész dal szól erről a témáról)

·         A mesében Kaa nem szerepel ebben a kalandban és a mesterszó sem

·         A mesében a Majmoknak van vezetőjük, és nem akarják megölni Mauglit.

Tigris,tigris!

A Maugli fivéreinek folytatása.

Miután Maugli elűzte Sir-kánt, elhagyja a farkascsordát, ami felnevelte, és az emberek falujába megy.

Ott örökbe fogadja egy gyászoló pár, Messua és a férje, akik azt hiszik, hogy ő a rég elveszett fiuk, Nathoo. A falusi pap elfogadja ezt, mert ez boldoggá teszi Messua gazdag férjét.

Három hónap alatt Maugli megtanulja az emberi nyelvet és szokásokat, pl. ruhaviselés, szántás, pénz és kasztrendszer. Nem tudja tisztelni a falusi idősebb személyeit, amióta azt tapasztalta, hogy a dzsungelben töltött időről szóló történeteit mesének tartják

Maugli rendszeresen kisettenkedik a faluból, hogy találkozzon a farkas barátjával, szürketestvérrel, aki híreket hoz neki a dzsungelről.

Hogy távol tartsák a bajtól Mauglit, a falu idősebb személyei úgy döntenek, megbízzák azzal, hogy terelje a bivalyokat. Egy nap, amíg egy kicsit szünetet tart ebben a munkában, találkozik szürketestvérrel. A farkas azt mondja neki, hogy Shere Khan visszatért és azt tervezi, hogy megöli Mauglit.

A következő néhány hétben szürketestvér figyeli Sír-kán-t, amíg Maugli végzi a feladatait a faluban. Végül megint találkozik Mauglival, és azt mondja neki, hogy Shere Khan a közeli szurdokban készül a támadásra. Maugli megtudja, hogy szürketestvér szerezte ezt az információt Shere Khan bűntársáról, Tabaquitól, a sakáltól, mielőtt megölte.

Akela segítségével Maugli és szürketestvér kettéosztják a bivalycsordát, és a szurdok végéhez terelik őket, a bivalyok pedig agyontapossák Sir-kánt.

Maugli, aki megígérte, hogy egy nap még kiteríti a tanácskozó sziklára Sir-kán bőrét, elkezdi megnyúzni. Egy vadász visszatér a faluhoz, és azt mondja a falusiaknak, hogy Maugli egy alakváltó varázsló. Mire a gyanútlan Maugli visszatér, Buldeo szembefordította vele az egész falut (Messuát kivéve) és elkergetik.

Zavaros és undorító viselkedésük miatt Maugli elmegy és teljesíti az ígéretét, kiteríti Sir-kán bőrét a tanácskozó sziklára, táncol, és zavarodottságáról énekel rajta. A falka felajánlja, hogy visszaviszik Mauglit a faluba, de ő megtagadja, hogy megbocsásson a falusiaknak, amiért elűzték. Helyette úgy dönt, mostantól fogva egyedül fog vadászni, de a négy farkas-testvére nem akar tőle elszakadni.

A történetet folytatódik az „Elhagyva a dzsungelben” c. történetben, amit a második dzsungel könyve tartalmaz.

Holnap folyt. köv. az Elhagyva a dzsungelben-el ^^

Lovely

Forrás:

http://www.origo.hu

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Jungle_Book

http://hu.wikipedia.org/wiki/Cionizmus

http://en.wikipedia.org/wiki/Mowgli%27s_Brothers

http://en.wikipedia.org/wiki/Kaa%27s_Hunting

http://en.wikipedia.org/wiki/Tiger!_Tiger!_%28Rudyard_Kipling%29

Azt hiszem, még mindig nem tudom kivonni magam a tegnapi Hair-nézés hatása alól (a másik visszatérő gondolat még mindig: Laptopot! Laptopozni akarok az ágyamban!)…

Az még hagyján,hogy az utolsó jelenetnél a párnámba bőgtem,és valahányszor meghallom a Let the sunshine in, elfog a szomorúság…Annyira fatális,tragikus és értelmetlen Berger halála…és a többiek? A többiek mind? Az ő haláluknak volt értelme? Megérdemelték a halált?

a legjobb háborúellenes filmnek mind közül talán sikerült elérnie,amit a Kurázsi mamának,az Abigélnek és az Elfújta a szélnek nem sikerült,vagy nem ilyen mértékben: Hogy elgondolkodjak és elkomorodjak azon, mégis mennyire rúghat mostanra azoknak az embereknek a száma,akik úgy haltak meg,mint Berger,olyan célokért, amik leginkább nem számukra voltak fontosak,mégis ők szenvedtek érte…

Van, ahol a katonai behívó azt jelenti, hogy a fehér ember elküldi a feketét harcolni a sárgák ellen azért a földért, amit a rézbőrűektől lopott el.  (Hair)

„Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...”  (Arany János:A walesi bárdok)

Sok próféta mostanára jósolta a III, világháborút… a múltkor találtam is egy oldalt a neten, ahol le volt írva, vajon mi lenne a menete, ki üzenne hadat kinek, milyen sorrendben, ki támadna meg kit… mennyi lehet rá az esély? Kikerülhető lenne, hogy belekeveredjük? Mennyire érné meg, hogy újra kidobáljuk kicsiny hazánkfiait a vágóhídra, a biztos halálba?

„Csak nézz rá
két lábon járó élő holt
Száz és százezer alkot egy sort,
nézd, arcok falfehérek
halálba sodor a lépted!” (Hair)

Talán maga a háború jelensége visszavezethető az emberi jellem alapvető nyughatatlanságára és legyőzhetetlen kekeckedési ösztönére is… Rousseau szerint pl ott kezdődött az egész, amikor az első ember kihasított egy darab földet,és azt mondta, hogy ez az övé…a magántulajdon megjelenésétől…

„Az enyim, a tied mennyi lármát szüle,

Mióta a miénk nevezet elűle.

Akkor volt jó az embernek, amikor még nem voltak vagyoni különbségek.

Hajdan a termőföld míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkül annyi embert táplált.

Nem volt még koldussá akkor a törvénynek,

Nem született senki gazdagnak, szegénynek.” (Csokonai Vitéz Mihály)

A hippiknek volt igazuk: Szexelj, ne háborúzz, jobban jársz… kevesebb emberáldozat, több vidámság… közönségesen hangozhat, de többen maradnak életben… ott van az a jelenet az Elfújta a szélben, amikor a veszteséglistákat osztogatják… fájdalom, sikolyok, jajgatás kíséri a lista végigolvasását… majdnem minden családban van halálos áldozat… az Amerikai polgárháborúban, ahol mellesleg (ahogy az lenni szokott) az elején az összes férfi verte a mellét, hogy három hónap alatt legyőzik őket...alaptalan magabiztosság (Isten bocsássa meg, de amúgy mi valahogy mindig a vesztes oldalon állunk)… de hogy mire fel?

Beliczai Balázs hozta fel egyszer a Showder clubban, hogy milyen vicces lehetett, amikor Magyarország hadat üzent az USA-nak? Mit képzeltünk? Próbálja elképzelni, mekkorát nevethettek, mikor megkapták a hadüzenetet… mi ez, Magyarország? Hol van az? Az melyik ország? Tegyük várólistára…

„Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét…” (Arany János:Szondi két apródja)

„Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh, Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte!” (Arany János:Szondi két apródja)

Bár a cenzúra miatt nem mondhatta ki nyíltan, de nyilvánvaló, hogy Arany János barátja után bánkódik, akit a harc szakított el tőle… ahogy anyáktól gyermekeiket, feleségektől férjeiket, a hajadonoktól a kedveseiket… az emberek tudatalattijában ma is ott szerepel ez a mozzanat… alig pár éve Avril Lavigne is újra ráirányította az emberek figyelmét,amikor When you’re gone című klippjét bemutatták…

Részlet egy régebbi fogalmazásomból (Emlékfoszlányok)

„Azt mondják, az ember addig él, amíg emlékeznek rá… amíg egy beszélgetés közepén szóba kerül egy dolog, és megjegyzik, hogy: nahát, igen, ezt ő is így szerette, ehhez neki is köze volt… amíg egy kép előtt állva sóhajtanak és rágondolnak… akinek őrzik az emlékét, sohasem hal meg a szívünkben…

Avril Lavigne When you’re gone-jának klipje ugrott be,ahogy ezt a pár sort begépeltem… a zárókép,ahogy az öregúr két pohár pezsgőt visz ki a felesége sírjához, és nevet,szinte vele…de előtte még látjuk, ahogy zokogva nézi az esküvői  fotójukat, mielőtt egyedül aludni tér,kinyitja a gardróbot, és végignézi a felesége ruháit,az arcához érinti őket…valahogy annyira beívódott ez a kép, talán, mert a világban milliószámra ismétlődhet ez a jelenet nap, mint nap…idős emberek, akik sokszor fél évszázadot is leéltek egymás mellett, és amikor elveszítik egymást, szinte semmijük sem, marad,csak emlékfoszlányok…el sem tudom képzelni, mit élhetnek át, de végtelenül csodálom azokat, akik ezután képesek talpon maradni…

És ott a videó másik szála… a nő, aki épp elbúcsúzik a férjétől, aki katona, és nem tudhatja, mikor látja őt legközelebb, hogy találkoznak-e még egyáltalán… csak nézi, ahogy elmegy, és semmit sem tehet, csak áll a verandán, a kezét a pocakjára téve, és őrzi az emlékfoszlányokat…és vár, vár…mindig hazavárja…rettegve nézi a híreket a TV-ben,és remél, remél…várja az üzenetet ami talán csak késik,de lehet hogy sosem jön el…

De az emlékezet… falakat dönthet le, gátakat rombolhat le… kevés hatalmasabb dolog létezik, mint az a csodálatos képesség, hogy megőrizhetjük a perceket gondolatainkban, és végignézhetjük őket több százszor, így azt, ami egyszer történt, annyiszor éljük át újra magunkban, ahányszor csak akarjuk… és ez az, ami elévülhetetlenné teszi az emlékeinket, és azokat, akik már csak emlékeinkben lehetnek velünk.

És amikor a katona felesége végül megkapja az üzenetet…”Minden rendben. Hiányzol” Arra az érzésre egyszerűen nincsenek szavak…”

Még egy dolog: Propaganda. Az emberek hiszékenysége. A hiszékeny nemzeteket könnyű meggyőzni arról,hogy megéri…

„Játsz még, játszd azt,
hogy szabad vagy és bölcs vagy
aki csak igazságot oszt majd
töltsd meg a fegyvered és tüzelj,
és hazudj még!
Sok hamis szólam elvakít
Mondd miért hiszed el?
Mondd miért hittük el?

Manchester, England, England,
Manchester, England, England,
a Nagy Kék Vízen túl...
és én egy angyal volnék
vigyáz rám az Úr
hiszen én Ő vagyok
én Claude vagyok,
Bukovsky, Bukovsky, Bukovsky

(Halálos csend szól, halálos csend szól)

Csak nézz rá,
két lábon járó élő-holt
száz, és százezer alkot egy sort
nézd, az arcok falfehérek
halálba szállnak a gépek!

És porba hullnak a könnyei,
elnyeli a hideg föld,
csak egy sírkő, egy temető!

Dal szól,
harangok énekelnek,díszlövés,
sírokba zászlót tesznek,
gyertya ég, azt mondják hősök vagytok,
vér a vérért!

Ébredj napfény,
Keltsd őket álmukból,
örök álmukból!”

Csakhogy ez már soha nem sikerülhet… a véráldozat már nem jóvátehető… nincs az a földi vagy égi hatalom, ami visszahozhatná,aki meghalt…

Forrás:

A Hair c. film

Az Elfújta a szél c. film

Arany János versei

Csokonai Vitéz Mihály versei

Avril Lavigne When you’re gone c. klipje

Showder club

Na gyorsan, mert nemsokára indulnom kell farsangi karaoke-buliba :)

Már vagy egy hónapja nem írtam verset, de tegnap este annyira hiányzott a Maci,hogy kettő is összejött egymás után. Aztán persze hívott tíz után és felolvastam őket neki,és azt mondta,majd tegyem fel a naplómba is,hogy elolvashassa ^^ Meg átküldtem neki a montázst is,amit csináltam neki a sok közös képünkből ^^

Ja és délután megnéztem a Hair-t…úristen,az utolsó jeleneten bőgtem…az az arc Claude-nál,mikor rájön,hogy a katonák elmentek…és ahogy kiabál a repülő után…közben megy a Jöjj el,napfény…és a végkicsengés,hogy megéri-e a háború ezt a sok emberáldozatot? Manchaster,England,England…

Ja az elsőhöz magyarázatként: Néztünk egyszer Macival egy Bagi-Nacsa showt,amiben egy gazdag pacáknál még a levegő sem levegő volt,hanem „atomi részecskékre porított igazgyöngy” és ez szállóigévé vált köztünk ^^ Nagyon szeretlek ^^

Mert nem vagy itt…

Lelkem világítótornya kopár és dísztelen

És ha nem vagy itt, a benne égő parányi fény is kialszik hirtelen

Ott szunnyad a fáradt szomorúság fénytelen szemeimben

És képtelen vagyok önmagam lenni, ha nem vagy mellettem

És ott nevetsz valahol a levegőben…

Az atomi részecskékre porított igazgyöngyben

De hiába kapok utánad,nem érinthetlek meg

Csak egy letarolt mezőt hagysz boldogságom mezeje helyett

Most csak jó volna sírni a boldogságtól

Hogy egy olyan, mint te, létezhet a világon

Az ember, aki erődítményben él

Egy végtelen sivatagban baktatok étlen-szomjan

De már rég elfelejtettem azt, amiért valaha elindultam

És látlak téged, délibábként csillogsz a távolban

Beléd akarok harapni, de elzártad magad

Porig akarom rombolni gondosan felépített falad

Nem mondom, hogy gyáva vagy, hogy meg ne bántsalak

Behúzódsz az erődöd sarkába, nehogy vérző sebet kapj

Nem érthetem meg, mert nekem lehet bármennyi

Mégis úgy állok a világ elé, hogy: Tessék,ide lehet ütni!

Mi az a véletlen? Az sok kis esemény láncreakciója… ha egyetlen dolog is másképp lett volna, a finis sosem jön létre… mi kell ahhoz, hogy Lovely lekéssen egy a vonatot,amit tényleg nagyon fontos volna elérnie...huhh...sokminden:

1. Pár héttel korábban tönkre kell mennie a cipzárnak a táskáján,hogy ne lehessen becipzárolni
2. Ne legyen pénze új táskát venni
3. Készülődés közben a táskának le kell esnie fejjel a pad mögé
4. A tárcának olyan szögben kell kiesnie, hogy ne tűnjön fel
5. És persze erre csak az állomáson jön rá…

 Ugye? ^^

A szerda az igen meglepően alakult, aludni hazajárós nappá vált a véletlen folytán… ugyanis a riport az improvizációs színházról mégse ötkor ért véget, hanem négykor, viszont emiatt korábban lemondtuk Macival a 17:15-ös mozit…rohantam hozzá a munkahelyére,imádkoztam,hogy még ott legyen,és hálisten,még nem ment el a könyvelőhöz…alig mertem kinyögni neki,hogy mit is szeretnék,mert én magam is úgy éreztem,hogy dróton rángatom ezt a drága embert,de hát én nem tudtam…persze nem is ő lenne,ha némi töprengés után nem azt mondta volna:Oké,menj előre,vedd meg a jegyeket,20 perc és ott vagyok…

Mindenképp érdemes megnézni a Black Swan-t, mert bár végig remegett a lábam, és sokszor elbújtam a Maci pulóverébe,azért a nagyját láttam, és ohhh,iszonyúan hatásos és drámai s az az üzenet, hogy ha nagyon jól akarod csinálni,amit csinálsz,abba beleőrülhetsz…persze akkor ott a kérdés: Ne törekedjünk a professzionalizmusra,hátha elborulunk tőle? Hol tört meg a határ a filmben, ott, hogy ez a szerencsétlen lány még tiszta aggyal tudott gondolkodni, és ott hogy már megszállottja lett a munkájának… (anyukám cicafarkat varr a holnapi jelmezemhez :’( Olyan rendes tőle…eléggé meghatódtam rajta…<3… köszönöm anyu :)

Akarok írni valami hasonlót csak író-s verzióban…na majd ha lesz lóvé füzetre…ezt most nem akarom sitcomosra csinálni (Bár alapvetően úgy érzem az az én műfajom úgy igazán),inkább olyan drámaira és kiszámíthatatlanra,mint ez a film…meglátjuk,hogy fog sikerülni…^^

Na action: talán maga Victor Hugo sem gondolta volna, hogy romantikus regényéből egyszer még mesefilm is készülhet… érdekes, hogy szinte minden mesefilm eredeti történetében akad valami olyan szörnyűség, amiért nem vihető vászonra: Egy szülő se vinné el a gyerekét egy olyan mesére, amiben a Romanovokat legyilkolják, testüket pedig leöntik sósavval, Hercules megőrül és megöli feleségét és 12 gyermekét,vagy Hamupipőke testvérei horrorisztikus módon levágnak egy darabot a lábukból és ömlik a vér…na ugye? Disney minden történetből ki tudta vágni a sötét részleteket, ahogy én szoktam a megnyomódott részt az almából, úgy,

hogy értékes és érdekes maradjon…

Vegyük pl. a Notre dame de Paris-t:

A történet középpontjában, mint a cím is mutatja, Párizs híres székesegyháza áll, köré fonódnak az események…

Hugo 1829-ben kezdte el írni. A megállapodás az volt az eredeti kiadójával, Gosselinnel, hogy a könyv még abban az évben kész lesz. De Hugo állandóan halasztgatta a mű befejezését más munkái miatt. 1830 nyarán Gosselin követelte, hogy a könyvet 1831 februárjáig fejezze be. 1830 szeptemberétől Hugo megszakítás nélkül dolgozott a Notre Dame-on; vett egy új palack tintát, egy gyapjúköpenyt,bezárkózott a szobájába és megtagadta, hogy elhagyja a házát, (a katedrálisba tett éjjeli látogatásokat kivéve). A könyv hat hónappal később kész volt.

A történet 1482. január 6-án kezdődik Párizsban, Franciaországban, Bolondok napján. Quasimodót, a Notre Dame torz testű harangozóját bolondok pápájának koronázzák.

Esmeralda, egy szép kedves és nagylelkű cigánylány, a regény összes főbb férfi főszereplője utána vágyakozik, Phoebus kapitány, Gringoire,de különösen Quasimodo és nevelőapja, Claude Frollo, a Notre Dame főesperese. Frollo emésztő vágyakozása és az egyház szabályai között tétovázik. Megparancsolja Quasimodónak, hogy rabolja el Esmeraldát, de a púpost hirtelen elfogják Phoebus és az őrei, akik megmentik Esmeraldát. Quasimodót arra ítélik, hogy megkorbácsolják, aztán kössék pellengérre a melegben. Teljesen kiszárad, Esmeralda az egyetlen, aki inni ad neki, amitől Quasimodo életében először elsírja magát, és innentől szerelmes a cigánylányba.

Később, miközben Phoebus fűt-fát ígérve (egyébként van ám neki rangbéli menyasszonya, de hát ugye miért ne? ) elcsábítja Esmeraldát, Frollo utánuk szökik, és féltékenységében ledöfi,amivel Esmeraldát vádolják. Esmeralda a kínvallatás hatására azt vallja, hogy ő tette, és akasztás általi halálra ítélik

Ahogy az akasztófához viszik, Quasimodo a katedrálisba szökteti őt, onnan ugyanis tilos kihozni bármilyen bűnözőt, a törvény köteles tiszteletben tartani a menedékjogot, akár az utolsó rablógyilkosnál is…

Clopin, a csodák udvara bűnözőinek és csavargóinak vezére (gyakorlatilag ők Esmeralda családja és szeretik) felrázza Párizs bűnözőit, hogy megmentsék Esmeraldát.

A király látja a káoszt, megvétózza a szentélyek törvényét és megparancsolja a csapatainak, hogy vigyék el Esmeraldát és öljék meg.

Amikor Quasimodo látja a bűnözőket, akik Esmeraldát jöttek megmenteni, és azt hiszi(a fatalitás, már megint… mindig azok a véletlenek… mivel süket,nem hallja,hogy azt kántálják,hogy mentsük meg), hogy bántani jöttek a lányt, tehát meggyilkolja őket,köztük nevelőapja,Claude Frolló öccsét is. Frollo még egyszer megpróbálja rábírni Esmeraldát, hogy legyen az övé, de mikor ez nem sikerül, átadja a torony zsákos asszonyának,aki gyűlöli a cigányokat,hogy tartsa ott,míg a sereg ideér. Quasimodo végignézi Esmeralda halálát a toronyból, és lelöki Frollót a tetőről, aki szörnyethal. Quasimodo a tömegsírhoz megy, lefekszik Esmeralda holtteste mellé, átkarolja Esmeralda holttestét és végül éhen hal.

Két évvel később, amikor a sírt kiássák, megtalálják Quasimodót, ahogy öleli Esmeraldát. Amikor megpróbálják szétválasztani őket, Quasimodo csontjai porrá válnak.

Karakterek

- Quasimodo, a Notre Dame harangozójafélszemű,szótlan, púpos,torz testű,süket. Addig kongatta a templomi harangokat, míg belesüketült. Elhagyott kisbabaként Claude Frollo megmentette az életét és adoptálta. Quasimodo határtalanul rajong Claude Frollóért, a harangokért,és a székesegyházért. Ritkán merészkedik ki a katedrálisból, mert az emberek kerülik és megvetik a külseje miatt. Amikor a regényben elhagyja a Notre Dame-ot, mindig valami jelentős történik: Mikor megnyeri a bolondok pápája választást, mikor megpróbálja elrabolni Esmeraldát, mikor megmenti, a kísérlete, hogy Phoebust elvigye Esmeraldához, és a katedrális végső elhagyása a regény végén. Az is kiderül a történetből, hogy amikor Esmeraldát elrabolták a cigányok az édasanyjától, Quasimodot vitték oda helyette, Esmeralda anyja kitette Quasimodot a talált gyerekek lócájára, ahol Frollo megtalálta.

-Esmeralda, született Agnes, a történet főszereplője. Egy szép fiatal mezítlábas cigány táncos, ártatlan természetű, együtt érző és kedves. Ő az emberi dráma központja a történeten belül. Az állampolgárok figyelmének állandó tárgya, folyton tapasztalja változékony hozzáállásukat, először imádják, azután utálják,mert azt hiszik,boszorkány.

Amikor a király végül úgy dönt, hogy halálra ítéli, azt hiszi, a párizsi csőcselék holtan akarja őt látni. Szereti Quasimodo és Claude Frollo is, de ő őrülten szerelmes Phoebus kapitányba, egy jóképű katonába, aki csak szórakozni akar vele, de Esmeralda a védelmező férfit látja benne, amióta egyszer megmentette.

Az Ugo.com-on a Disney-Esmeraldát beválasztották a legszexibb animált karakterek közé.

Ő az egyetlen karakter, aki kedvességet mutat a púpos felé: amikor büntetésképp megkorbácsolják, és a csőcselék kineveti, megitatja kulacsából. Quasimodo ezért beleszeret, bár Esmeralda annyira undorodik tőle, hogy nem hagyja, hogy megcsókolja a kezét.

    -Djali: Esmeralda kecskéje. Trükköket tud,pl. kirakni Phoebus nevét betűkockákból,vagy annyit ütni a dobra,ahányadik hónapja van az évnek vagy napja a hónapnak. Ezek a trükkök először gyönyörködtetik az állampolgárokat, de később elborzasztják őket, mert bizonyítékként szolgálnak rá, hogy Esmeralda boszorkány.

    - Pierre Gringoire: küszködő költő. Betéved a csodák udvarába, a cigányok titkos odújába. Hogy titokban tartsák a helyhez vezető utat, vagy felakasztják, vagy össze kell házasodnia egy cigánnyal. Bár Esmeralda nem szereti, és gyávának tartja (ő Phoebustól eltérően képtelen volt megvédeni Quasimodotól,pedig ő is ott volt), megsajnálja és összeházasodik vele,bár Phoebust szereti, és Gringoire hozzá sem érhet.

    -Claude Frollo, a Notre Dame főesperese. Annak ellenére, hogy pap, őrülten vonzónak találja Esmeraldát. Majdnem meggyilkolja Phoebust féltékeny haragjában, miközben Esmeraldával szerelmeskedik. Quasimodo a regény végén meggyilkolja őt. A morcos hozzáállása és az alkímiai kísérletei elidegenítették őt a párizsiaktól, és ijesztővé tették a szemükben, varázslónak vélték, családja Quasimodo és léha öccse, Jehan. De még sokkal több jó és szeretet van benne, mint amit kettejükre „elhasznált”. Ő a történet tragikus anti-hőse.

-Jehan Frollo Claude Frollo elkényeztetett, semmirekellő öccse. Az egyetem bajkeverő diákja. Állandóan pénzért kuncsorog a testvérénél,amit aztán rögtön el is ver a kocsmában és a bordélyban. Quasimodo a katedrális ellen támadás során megöli. Megpróbál bejutni a katedrálisba egy kölcsönvett létrával, de Quasimodo meglátja és ledobja a magasból.

-Phoebus de Chateaupers kapitány, a király seregének kapitánya. Miután megmenti Esmeraldát,nagyon izgatni kezdi a fantáziáját a szép cigánylány. Már van menyasszonya, de egyébként sem veszi komolyan a cigánylányt, csak le akar feküdni vele. 

Ahogy ez már épp sikerülne, Frolló leszúrja hátulról. Esmeralda elájul, és amikor felébred, rájön, hogy gyilkossággal vádolják. A regény eseményei után elszenvedi a szép, de rosszindulatú Fleurrel való házasság tragédiáját.

„Phoebus kapitány is tragikus véget ért-Megházasodott”

-Fleur-de-Lys de Gondelaurier: szép és gazdag társasági lány, Phoebus jegyese. Phoebus figyelme Esmeralda felé bizonytalanná és féltékennyé teszi,ő és a barátai megvetéssel és rosszakarattal kezelik Esmeraldát. Fleur-de-Lys később szándékosan nem mondja meg Phoebusnak, hogy Esmeralda megmenekült és a Notre Dame-ban van. Ez megfosztja a párt bármilyen hosszabb távú kapcsolattól. Phoebus és Fleur-de-Lys a regény végén összeházasodik.

-Gudule nővér, eredeti nevén  Paquette la Chantefleurie, egy remeteasszony , aki teljes elvonultságban él egy nyomorult kis cellában, Párizs központjában. Örökké gyötri magát és vezekel kislánya, Agnes elvesztése miatt, akiről azt hiszi, hogy a cigányok felfalták kisbabaként. Ezért gyűlöli a cigányokat, a regényben végig gyűlölködve, acsarkodva figyeli Esmeraldát és minden adandó alkalommal megátkozza. A rég elveszett lányáról kiderül, hogy Esmeralda az…érdemes elolvasni azt a részt,amikor erre rájön,mert fantasztikus és megható,ahogy Victor Hugo az anyai szeretetet ábrázolja, főleg azét az anyáét,aki váratlanul,hosszú évtizedek után kapja vissza halottnak hitt gyermekét…

A Quasimodo név jelentése a regény óta: egy bátor szív groteszk külső alatt.

Eddig a film és tévéátdolgozások közül mindegyik változtatott egy kicsit az eredeti történeten, hogy Happy End legyen. Az 1956-os a film az egyetlen, ami úgy ér véget,mint a regény, bár megváltoztatja a történet más részeit. A Disney verzió végét Victor Hugo egyik operája ihlette.

Különbségek az eredeti történet és a Disney mese között:

•       Frollo gyakorlatilag tisztán gonosz karakter a mesében, míg a regényben egy igazán jó ember, akit legyőzhetetlen vágyakozása az őrületbe kerget
•     Ha jól emlékszem, Quasimodo nem süket a mesében
•    Talán az a jelenet sincs benne, amikor megpróbálják elrabolni Esmeraldát
•      Ami igazán kusza, hogy ugye eredetileg Esmeralda Phoebus leszúrása miatt került akasztófára, majd a Notre Dame-ba, de azt hiszem, a mesében Phoebus az a katona, akit azzal bíztak meg, hogy hozza ki onnan, így akkor találkoznak először, mikor Esmeralda már a székesegyházban bujkál. Ami azt is jelenti, hogy nem gyilkosságért, csak szimpla bűvésztrükkökért akarták elítélni.
•    Nincs Gudule nővér, nincs Gringoire és nincs Jehan
•   Phoebus sokkal korrektebb ember a mesében és őszintén szereti Esmeraldát
• A történet vége Happy End: Quasimodo (bár szereti a lányt) belenyugszik, hogy Phoebus és Esmeralda összetartoznak, és a fiatalok boldogan élnek együtt, a regénnyel ellentétben Esmeralda és Quasimodo is életben marad.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Hunchback_of_Notre-Dame

 A párizsi Notre Dame musical változatából:Belle

Egy kisebb pénzügyi crach és emiatti mécses eltörés után…  valahogy egész eddig gyűltek bennem ezek a dolgok,ma meg kitört, mert le kellett mondanom a színház előtti kávézást, mert nincs rá egy fityingem se, anyámtól meg már nem akarok kérni a héten… oké, hajtsuk meg az MLM-et,hallgassuk az oktató CD-ket, dobáljuk fel a hirdetéseket,és ha anyu lesz olyan jó és kedves,hogy megengedi, tartsunk hétvégén egy isteni sminkpartyt nálam…csak ne szombat este,mert így is át kellett tenni a Fekete hattyút szerdáról szombatra,szóval a szombat estét mindenképp a Macival akarom tölteni  <3 Viszont ma végre eljutok színházba…ezer éve nem voltam ^^

„Kis életem és némi kultúra” így jellemeztem tegnap, hogy miről is szól a blog, amikor megkérdezték, és egyébként tényleg erre törekszem: valahogy a kettő keveredése…ha sikerember leszek (de jó is lenne :D) akkor egy könyv formában is kiadható, motiváló kalauz arról,hogy tessék,te is megcsinálhatod…az olyan fiatal emberkéknek,amilyen én is vagyok most… ^^  Talán akkor majd mókás lesz visszanézni ezekre a sorokra…^^

Amúgy mindenképp érdemes megnézni a Super Size me-t, elég elgondolkodtató és elborzasztó képet fest az elhízott amerikai társadalomról… még általánosban nézették meg velünk először az iskolában (és tegnap este torrenteltem le újra), és már akkor bevésődött a jelenet, amiben azt hiszem, megmutatják a gyerekeknek Jézus képét, hogy ki ez,és azt mondják,George Bush…de persze Ronald McDonald-ot azonnal felismerik…ez egy agyrém! Persze nem savaznám olyan látványosan a McDonaldsot, lévén, hogy én is járok oda (bár inkább a Burgerben eszünk, persze, tudom, egyik kutya, másik eb)…mondjuk én ínyenc vagyok,tehát lelkendezve befalok egy tocsogó hamburgert is sült krumplival,de leginkább a különlegességek miatt járok a Burgerbe,mert van garnélarák, burrito és hagymakarika és tortillatekercs (nahát az aztán isteni..nyamiii ^^) …a mekiben meg legutóbb a rácsos krumplit próbáltam ki..

Érdekesség egy 1988-as magyar illemtankönyvből:

„Sőt, elképedve olvastuk minap csúf jövőnket:Az Egyesült államokban már autós bisztrók vannak divatban,ahol a gépkocsikból mikrofonon kell bemondani a rendelést,az épület másik oldalán az autós megkapja becsomagolva-és máris gurulhat tovább…”

Ami érdekes volt, hogy a film elég jól rámutat, milyen erőteljes marketing folyik a kiskölykök becserkészésére… a már említett Ronald McDonald szerepeltetése (a gyerekek igen kis hányada fél ugyebár a bohócoktól), a játszóterek a McDonaldsok udvarán… ja és persze a Happy Meal a kis játékokkal…amit én is szorgosan eszegettem gyerekkoromban…

Annak örülök, hogy nálunk még nem vezették be a Super size méretet, amiben ha figyelmesen figyeltem a filmet, és jól emlékszem, egy kóla két liter és 48 teáskanál cukor van benne! :O Az eredeti,nyitáskor még normál méret a sült krumpliból ma a kicsi…

Nem célom lejárató propagandát csinálni a McDonaldsoknak,megcsinálta már azt a film is,amit amúgy az ihletett,hogy két amerikai tinédzser lány feljelentette a mekit,merhogy’ mekis kaján éltek, és elhíztak tőle…(ahogy az Morgan Spurlock mondta:”Azt tettük,amiben a legjobbak vagyunk”)Darling, ne fárassz már…komolyan azt állítod,hogy nem számítottál erre? Jó, ha nem, hát nem… mondjuk én párhetente eszem a Burgerben,és a legcsekélyebb mértékben sem hat a súlyomra, de hát más az,akinek a súlya normálisan működik,és szinte ott lakik…

A filmet készítő riporter azt is elmondja, hogy amikor gyermek volt,az édesanyja minden este főzött vacsorát,ma viszont a családok minden este étteremben esznek…és fizetnek érte…nem csak pénzzel…

Közel 100 millió amerikai túlsúlyos vagy elhízott. A felnőtt lakosság több mint 60 %-a

És ez lassan átterjed Európára is…

Mindennap 4-ből egy amerikai megy gyorsétterembe.

A McDonaldsnak több mint 30000 étterme van száznál is több országban, a hat kontinensen és 46 millió embert lát el naponta. Ez több mint Spanyolország teljes lakossága!

Egyébként mostmár az amerikai korházakban is nyíltak McDonaldsok…”Legalább közel vagy, ha szívinfarktust kapsz”…

Hol van vége az egyén felelősségének, és hol kezdődik a vállalaté?

Ennek a kérdésnek akar utánajárni Morgan, amikor vállalja, hogy 30 napig nem eszik mást, csak McDonalds termékeket… én személy azt mondom,kisdózisban ártalmatlan, nagydózisban egészségre ártalmas…mint sok gyógyszer vagy más termék…de ez csak az én véleményem…

Az ügyvéd, aki a két pereskedő lányt védi, semmi jó okot nem tud mondani arra, miért perli a gyorséttermeket, azon kívül,hogy honoráriumot kap…

Aki látta a filmet, biztosan emlékszik arra a jelenetre,amikor a pasas bezabálja a sajtos McRoyalt (persze Super Size-ban), a nagy kólát és a nagy krumplit…negyedóra múlva pedig kidobja a taccsot az aszfaltra…ejjj…

„Érzelmeket keltenek bennünk, a játékok, az együttlét anyuval és apuval… Ezt viszik tovább…”

„Az egyik nagyapámat egy zongoradobozban temették el pár éve…”

A McNuggets eredetileg tojásrakásra már képtelen, öreg tyúkokból készült. Mostmár különlegesen nagy mellű csirkékből gyártják. Letépik a csontról és csirkepéppé darálják őket,amelyet aztán mindenféle tartósítóval és stabilizátorral kevernek,ismerős formába nyomnak,panírozzák,megsütik,lefagyasztják és kiszállítják a McDonaldsba.

Robert Sweet bíró: „McFrankensteinek”

7. nap:Mellkasi fájdalmak

9. nap:Lehangoltság

„Kb. 90 %-a az ételbevitelemnek Big Mac. Abban a McDonalds parkolóban kértem meg a barátnőm kezét!”

„Gratulálunk a 19000-edik Big Macedhez!”

„Cezane, ha kinézett az ablakon,hegyeket látott,ezek inspirálták. Ha én kinézek, hirdetőtáblákat látok…”

Az átlag amerikai gyerek 10000 ételreklámot lát a tévében évente.

„Ahogy megtanulnak beszélni, a legtöbbjük ki tudja mondani,hogy McDonalds”

És a nagy képmutogatós Ki ez? Jelenet…ez fájt…George Bush? Nem, de jó helyen kapisgálsz…Jézus…de… ez itt Ronald McDonald, mondja a gyerek azonnal,amikor meglátja a képet…jaaaj…

A 7 dolog a McDonaldsban,amiben nincs cukor:

• Sült krumpli
• McNuggets
• Fasírt
• Húspogácsa
• Diétás kóla
• Kávé
• Ice tea

21. nap:”Felébredtem, nem kaptam levegőt,nehezen lélegeztem,nagyon melegem van…Olyan volt,mintha szívdobogásom lett volna. Felkeltem és sétáltam a nappaliban, próbáltam rendesen lélegezni. Végig akarok csinálni,de azt nem akarom,hogy valami baj történjen…”

Az orvos figyelmezteti a riportert, hogy már majdnem teljesen tönkrement a mája és hagyja abba…

„Ha alkoholista lenne, azt mondanám,meg fog halni…”

22. nap: Főszereplőnk kövéren, domborodó pocakkal, depisen ül a kanapén,és hamburgert fal…

Az amerikai hűségesküt nem tudták hibátlanul elmondani az amerikai lányok… csak a Big Mac szlogenjét…

6 hónap mérlegelés után a bíró ejtette a vádakat,az indok: A két lány nem bizonyította be,hogy a problémáikat a McDonalds ételei okozzák…bár a riporter egy hónap után:

ü      Tizenegy kilót hízott

ü      A mája elzsírosodott,a koleszterinje 65 pontot emelkedett

ü      A teste zsírszázaléka 11-ről 18 %-ra emelkedett

ü      Majdnem megduplázta a koszorúér betegség kockázatát,így kétszer esélyesebb lett a szívproblémákra

ü      Legtöbbször depressziós és kimerült volt

   Ingadozott a hangulata és nem volt szexuális élete

     Ahogy evett, egyre több ételt kívánt, fájt a feje,amikor nem evett

ü      Az orvos kétli, hogy valaha is visszatérnek a normális értékei

Vége főcím:Ma már törvény szól róla,hogy tilos beperelni egy gyorséttermet elhízás miatt…

A film Sundance filmfesztiváli premiere után megszűnt a szuper méret… azt nyilatkozták,a változtatásoknak semmi köze a filmhez…

Forrás:

A Super Size me c. film

Köves J. Julianna:Illik tudni

Lovely

Bár némi ború árnyékolja be ezt a napot (újabb meghiúsult véradási kísérlet, az expressz.hu idegölő hatásai és a többi…azért próbálom ezt a cikket minél derűsebbre megírni ^ ^ )

Először is pár film, amit mindenképp érdemes megnézni, egyszóval az abszolút favoritok a számomra ^ ^ Keserédes elegyei sok humornak, némi tanulságnak :)

Pokolba a szerelemmel (Down with love),Kegyetlen játékok (Cruel Intentions), Pleasantville a Truman-show,Stepfordi feleségek,Evita,Chicago,Frida…most egyenlőre ennyi jut eszembe ^ ^

Ez a lista remélhetőleg hamarosan bővülni fog,mert a héten megnézzük a Black Swan-t ^ ^

És küldeném a glóriát annak az elszánt embernek, aki hajnali ötkor kel, de mikor hazaesik, még szakít rá időt, hogy elolvassa a blogom, aztán felmenjen az Adam Lambert oldalra, elolvassa az összes kommentet, amit a cikkemhez írtak, aztán felhív és beszámol ^ ^ Sokat jelent nekem <3

Ami jó a vasárnap estében, hogy az az Ufó este a History-n, tehát ha úgy hívom fel,hogy:

-Maci, azt mondták, (a Tv-ben) köztünk vannak! Azt mondták, köztünk vannak! @_@

Akkor tudja, hogy nem a maradék józan eszem ment el (remélhetőleg) hanem csak Ufós dokumentumfilmet néztem :D

A válasza frappánsan az volt, hogy van ezen a bolygón egy pár ember, akiről el tudja képzelni,hogy valójában ufók,és elmesélt egy vicces sztorit egy középiskolai tanáráról ^ ^

Egy kis teológiai vitába bonyolódtunk, amit most nem részleteznék, mert nem akarok vallási vitát szítani, mindenesetre szó esett az inkvizícióról is, és hogy hány ártatlan embert öltek meg eretnekség vádjával, már ha volt középkor, ugye, mert ma már ez sem biztos…

 Olvasgattam ma Laurence Gardner: A Szent Grál vérvonala c. könyvét, és eléggé ledöbbentett, miszerint sok dolgot nem szószerint kell érteni a „Nagy könyvben”…

„A leprás kifejezést gyakran azokra alkalmazták,akiket nem avattak be a magasabb közösségbe,vagy akiket elítéltek.A „vakok” azok voltak,akik nem váltak részévé az útnak és nem láthatták a fényt. Ilyen megvilágításban a „vak meggyógyítását” és a „leprás meggyógyítását emlegető szövegek az Úthoz való megtérítés folyamatára utalnak. A kiközösítés feloldását úgy írták le, hogy:feltámadt a holtak közül…”

Na mármost ez engem úgy lesokkolt,mert én ezekben a történetekben hittem is meg szerettem is őket…és most paff…egy világ omlott össze…bár nem mondom,hogy készpénznek veszem ezt a könyvet,de elgondolkodtam rajta…

Na de mára elég is ennyi a vallásból,Atlantiszra fel ^ ^

Megmondom,mi az,ami nagyon idegesített a mesében: Az,amit a kis földtúró emberke körül csaptak…az a „elmondhatnám a történetét, de inkább találgassál…” jó,az első rész nézhető, a második már csak az utolsó bőr lehúzása volt a rókáról, én csak azért küszködtem végig,hátha végre elmondják,mi a fenéért túrja a főleg éjjel-nappal az a szerencsétlen…valami olyasmire tippeltem,hogy meghalt a felesége meg a gyerekei,eltemették őket,és őket keresi a föld alatt…mindegy,csak agyhúzás volt a forgatókönyvíró részéről…

"... akkoriban a tenger ott még járható volt. Ugyanis a szoros előtt, amelyet Héraklész Oszlopainak neveznek, egy sziget terült el, nagyobb mint Ázsia és Líbia (Afrika) együttvéve, s erről a szigetről akkoriban még át lehetett kelni más szigetekre, ezekről pedig a túlnan fekvő egész világrészre... Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom állt fenn, mely nemcsak az egész szigeten, hanem sok más kisebb szigeten és ama szárazföld egyes részein is uralkodott; hatalma ezenkívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig... Később azonban hatalmas földrengések és vízáradások támadtak, egy szörnyű nap és egy szörnyű éjszaka leforgása alatt... Atlantisz szigete elmerült a tengerben."

Platón állítása szerint a sziget Héraklész oszlopaitól nyugatra feküdt, amely a Gibraltári-szorossal azonos. A legelterjedtebb változat szerint az Atlanti-óceánban volt, Amerika és Európa között.

Poszeidón birodalma volt, aki szerelembe esett a halandó Klétó-val (Platón egy kettejük tiszteletére emelt atlantiszi templomot is említ), elsőszülött fiuk, Atlasz megörökölte a birodalmat, és ez az öröklődés sokáig így folytatódott.

Platón a sziget történetét Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz város papjaitól hallott a kb. 9000 évvel kora előtt történt város hanyatlásáról. A forrás szerint 6000 sztadion távolságban feküdt Egyiptomtól ez a hatalmas sziget, és hirtelen pusztult el: „…egy súlyos nap és éjjel […] a tengerbe merülve eltűnt.” A legenda szerint a mohóvá és agresszívvá vált birodalmat Zeusz parancsára elöntötte a tenger, Platón műve ezen a ponton megszakad.

A történet lehetett csupán Platón politikai ideája, utópiája is, semmi sem indokolja, hogy azt gondoljuk, az általa leírt hely a valóságban is létezett. Platón az általa elképzelt birodalmat csak kitalált emberekkel és kitalált helyszínekkel alkothatta meg: utópiáját ugyan az eszményi állam szervezetéről írta, de ennek ideális működéséhez fel kellett tennie, hogy az atlantiszi emberek különleges erkölcsi érzékkel rendelkeznek: az ideális állam csak ideális emberekkel működhet.

Más kultúrák legendavilágában is megtalálhatjuk a tenger által elárasztott gazdag, boldog szigetről szóló történetet. Még a civilizációtól teljesen elszigetelten élő törzseknél is él valamilyen formában a legenda.

Az egyiptomi Középbirodalomból fennmaradt papirusz szerint:

Egy utazó a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor hatalmas hullámok összetörték a hajót, egyedül ő maradt életben. Egy gerendába kapaszkodva partra sodródott egy szigeten. Itt egy kígyó lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de nem bántotta. Azt mesélte a hajótöröttnek, hogy régen a szigeten gazdagság és boldogság uralkodott és 75 elégedett sárkány lakott rajta, akik közül már csak ő maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag zuhant a szigetre és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy: „soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik”.

Az egyiptomi elbeszélés azonban világosan kijelenti azt is, hogy a szigettel Egyiptomnak rendszeres kapcsolatai (kereskedelmi és politikai) vannak, hajók járnak oda-vissza.

Atlantisszal kapcsolatban sok írás jelent meg arról, hogy Egyiptom volt a legfontosabb gyarmata és a városállam kiemelkedő személyiségei is oda menekültek, továbbá oda menekítették az akkori tudomány legkiemelkedőbb alkotásait, amikor fenyegetve érezték magukat.

Egyiptom sok építményének se célját, se megépítésének időpontját nem ismerjük, a tudósok erőfeszítései ennek kiderítésére sorra kudarcba fulladtak.

Vannak olyan régészek, akik meg vannak győződve Atlantisz hagyatékának egyiptomi folytatásáról, de vannak a tudósok-régészek között nem kis számban arra gyanakodók is, hogy az ősi épületek nem az atlantisziak felügyelete alatt épültek, hanem azok máshonnan érkezett, nem evilági lények segédletével jöttek létre…

Az indiai mondavilágban a Mahábhárata című eposz őrzi egy sziget történetét. A történet tehát akár lehet különböző népek alaplegendája, de ebből még nem következik, hogy Atlantisz nem létezett. A legendák és mítoszok alapjai gyakran tények. A sziget létezése tehát nem tény, de nem is alaptalan mese.

Az Atlantiszról könyvet író számos szerző a következő feltételezéseket állította fel:

   1. Mindaz, amit Platón Atlantiszról mondott, színtiszta igazság. Atlantisz – mint neve is mutatja – az Atlanti-óceánban feküdt.

   2. Atlantisz korántsem legenda, kétségtelenül létezett. A kérdés az, hogy hol? A változatok száma akkora, hogy egy tudós még a 19. században meglehetős rosszmájúsággal jegyezte meg: az Atlantiszról szóló mendemondák az emberi butaság egyfajta katalógusává állnak össze.

   3. Az Atlantisz-legenda tipikus kompiláció, amelynek alapját különböző korokból és különböző népek történetéből származó mítoszok és esetleg bizonyos történelmi tények képezik.

   4. Az elpusztult földrészről szóló egész elbeszélés az elejétől a végéig kitaláció. Érdekes keret csupán, amelyet Platón saját társadalmi-politikai eszméinek kifejtéséhez használt föl. Ha Platón, Morus Tamáshoz hasonlóan Utópiának, vagyis „nem létező helynek” nevezte volna el szigetét, nagy szolgálatot tett volna az utókornak.

   5. A Platón által említett rejtélyes sziget talán csak afféle központ lehetett, hiszen az atlantisziak tudásukat tekintve valószínűleg az egész bolygót uralták.

Kréta lenne az?

Máig nem sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani a sziget létezését.

Az egyiptomiak számára, akik a bronzkori világ összeomlása miatt évszázadokig elszigeteltségben éltek, az i. e. 6. században Kréta szigete titokzatos föld volt, amely valaha csodálatos civilizációnak adott otthont. A kataklizmát követően minden kapcsolat megszakadhatott, amelyet a sötétség korának élhettek meg.

Akik ma hisznek Atlantisz történetében, a minószi Kréta civilizációjában vélik fölfedezni, pusztulásának időpontját a Théra i. e. második évezred közepén történt kitörésére teszik.

Rudolf Steiner i.e. 9564-re teszi a Atlantisz elpusztulásának dátumát, ami megközelítőleg egybeesik az ószövetségi özönvíz, az indiai mitológia, az azték, a maya kalendáriumok hasonló hagyományaival.

2004. június 8:Egy tudós úgy véli megtalálta az egykori fejlett kultúrájú,elveszett város. Atlantisz maradványait. Dél-Spanyolországról készült műholdfelvételeken olyan jegyek figyelhetők meg, melyek egyezni látszanak a görög tudós, Platón mesés utópiájában leírtakkal.

Dr. Rainer Kuehne, a német Wuppertal Egyetem munkatársa szerint Atlantisz "szigete" egyszerűen arra a területre utal, amit Spanyolország déli partjainál egy árvíz i.e. 800 és 500 között elpusztított. A Cadiz városához közel eső Marisma de Hinojos néven ismert sós mocsaras területről készült műholdfelvételeken két téglalap alakú szerkezet figyelhető meg az iszapban, valamint koncentrikus körök részei, melyek egykor körül ölelhették azokat.

Az Amerikában, Európában és Afrikában, ahol a népeknek egymástól teljesen elszigetelten kellett volna élniük, különböző szavak kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ezért feltételezik, hogy egy központi (nagyon fejlett) kontinens népe nagy kihatással volt a környező földrészekre megváltoztatta, befolyásolta azok kultúráját, egyben nyelvét is.

Persze csak akkor, ha az atlantisziak tényleg fejlettebb technológiával rendelkeztek, mint abban az időben a többi nép.

Régóta mesélik, hogy az elsüllyedt kontinensen a "könyvtárakban" nem könyvek voltak, hanem különböző kristályok, amelyekben benne volt az adott könyv teljes tartalma. Ez a kristályban való információtárolás megjelenik a Bibliában is. Itt is észrevehető egy összefüggés. Lehet, hogy a Biblia kezdeti szakasza Atlantiszon játszódott? Lehet, hogy az Éden nem csupán a képzelet szüleménye, hanem valóságos hely volt a valamikori Atlantiszon? A jelek szerint igen. Csak valamilyen természeti katasztrófa során el kellett menekülnie az embereknek onnan. Ezt pedig később Istennek tulajdonították, azt hitték, hogy ez egy büntetés bűneikért. Térjünk vissza most a kristályokra. Ezek a mondák akkor ütötték fel a fejüket a köztudatban, amikor még a számítástechnika csak gyerekcipőben járt.

Jelenleg is ilyen kristályokkal kísérleteznek, mint információtároló és minden valószínűség szerint ezek fogják leváltani a CD-ket egy-két év múlva. De ezt nem tudhatták, ha nem létezett Atlantisz és fejlett technológiája… Épp ezért nagyon nagy esélye van annak, hogy valamikor létezett Atlantisz, csak valamilyen természeti katasztrófa során elsüllyedt.

Mi van, ha egyáltalán nem is süllyedt el?

Lehet, hogy azért nem találtunk eddig semmit, mert egyszerűen nem ott kerestük, ahol kellett volna. Tekintsünk egy kicsit délebbre az eredeti helyszíntől. Sőt, sokkal délebbre. Egészen a sarkkörökig. Itt terül el a hatalmas területtel rendelkező Antarktisz. Az egyetlen probléma csak az, hogy itt nagyon hideg van, a felszínét vastag jégtakaró borítja. Ezért nem is emlékeztet egy zöldellő tájra, mint ahogy eddig Atlantiszt elképzeltük.

Csakhogy… Úgy körülbelül hatvanhat millió éve, a dinoszauruszok kihalása előtt majdnemhogy trópusi őserdők borították.

Ez most már tényként kezelhető.

A kutatók egy kacsacsőrű dinoszaurusz csontvázára bukkantak Vega szigetén, az Antarktisz egyik félszigetétől nem messze. Ilyen csontvázat már találtak Dél-Amerikában is, tehát ez az egyed is onnan vándorolhatott át. Ebből nem csak arra következtethetünk, hogy az Antarktisz összeköttetésben állt Amerikával, hanem arra is, hogy felszínét valamikor dús növényzet borította, máskülönben nem juthatott volna ilyen messzire ez a kizárólag növényekkel táplálkozó dinoszaurusz-fajta.

Egyes feltételezések szerint az Antarktisz összeköttetésben állt Afrikával és Ausztráliával is különböző földnyelveken keresztül és az erszényesek is innen vándoroltak át Ausztráliába. Mitől változott meg a kontinens klímája ilyen drasztikusan? Talán  több millió éve becsapódott egy meteor, a felszálló porfelhő miatt kihaltak egyes állatfajok, ám a Föld pályája is módosult az ütközést követően, s a hajdan meleg Atlantiszból a hideg Antarktisz lett...

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Atlantisz

http://www.sg.hu

http://www.agria.hu

http://tttweb.hu

http://atlantisz.network.hu

Holnap Notre Dame-i toronyőr ^ ^

Csók:

Lovely

Na szóval… mondhatni hogy ez volt a tökéletes hétvége ^ ^ Pénteken egy isteni karaoke-buli, szombaton vacsora a Macival… huhh, nagyon boldog vagyok :D Bár minden hétvége ilyen lenne :) Ja és persze a cikkem felkerült az http://adamlambertdaily.com/ -ra,ahol majdnem 50-en lájkolták ^ ^ Mind az ötven embernek köszönöm :) 

A tegnap este legnagyobb aranyköpése (iszonyú kevés ételtől már tele leszek,szóval nálam az étel fele mindig a tányéron marad):

Maci: Kérsz desszertet is?

Lovely:Igeeeeeeeeen!

Maci: Akkor előbb edd meg a pizzát, ami még a tányéron van …

 Kis bolondom, annyira szeretem őt ^ ^ A szombat esték,és délutánok, amikor elüldögélek a munkahelyén,nézem,ahogy dolgozik, veszekszünk a riportomon, mert nem tudunk dűlőre jutni abban,hogy az ember eldöntheti-e,hogy melyik nemhez vonzódik (szerinte igen, szerintem nem), amikor egymásra nézünk és összenevetünk,amikor megkérdezem,szeret-e, erre szorosabban kezd el ölelni…kell hogy legyen,mert nélküle csak egy félember vagyok ^ ^ És az arc,amikor nevetve idéz a blogomból róla szóló sorokat…csak szeretlek és kész,akkor is,ha te a konzervatív eszmék pártján vagy, én pedig a liberális :P

A másik dolog amin tegnap mikor végre lefeküdtem aludni,gondolkodtam,az a kérdés, amit sokan lázadásnak neveznek,de most,hogy egyszer rákényszerültem,rájöttem,hogy nem az…az,amit sokan lázadásnak neveznek,valójában nem más,mint az,amikor az ember életében először áll ki valami mellett,ami fontos neki…legalábbis ez az én véleményem…amikor az ember először felszólal ezekért a dolgokért,nyilván fura neki és a környezetének is…valójában szerintem ezek a csírái annak,hogy később is ki tudjunk állni a vélemények ellen és leküzdeni a nehézségeket…tejfog,bemelegítés, bárhogy is nevezzük…persze ez csak az én véleményem,lehet rá mondani,hogy: „Mondd ezt az anyámnak” vagy hogy: „Majd akkor is ezt mondd,ha neked lesz gyereked…”

Laurie Halse Anderson azt mondta a Speak-ben:

„Az icipici hajtás egyszer csak kibújik a földből, leveleket ereszt, hogy több napot tudjon magába szívni. Aztán csak alszik, eszik, napfürdőzik,amíg virágba nem borul,ekkor kerül tinédzserkorba. Rossz idők járnak ilyenkor a rózsára, a cinniára, a körömvirágra,mert az emberek ollókkal támadnak tájuk,lemetélnek mindent,ami szép. De a növények ügyesek. Ha egy rózsát levágnak,új nő helyette,mert virág nélkül mag sem terem…”

Más: A történelem legnagyobb rejtélyei…imádom a történelmi rejtélyeket ^ ^ Majd egyszer írok ezekről is egy cikksorozatot ^ ^ Mayerling, Ufók,Hova tűnt Petőfi…és természetesen…Anastasia Romanov.

Ma reggel torrenteltem le a mesét, meg le akartam szedni ezt a filmet is, hogy minél több szempontból meg tudjam vizsgálni a dolgot, de sehonnan nem lehetett letölteni… kár, pedig tényleg érdekelt volna.

A meséről annyit hogy huhh, gyönyörű, romantikus, tele van csodálatos zenékkel, jó benne a szerelmi szál, a bonyodalmak… minden megvan benne, úgyhogy biztos meg fogom majd még nézni párszor! Nem az eredetiség iránti vonzalom hajtott, amikor angol nyelven és angol felirattal néztem meg…angol nyelven azért mert a magyar torrent oldalakra csak meghívóval lehet felmenni,az angolokról meg bárki letölthet… a felirat meg azért,mert a magyar oldalakon csak elcsúszott felirat volt… utálom, mikor elcsúszik a film meg a felirat…

Lényegre:

Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő , orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné negyedik lánya volt.

Apja,II. Miklós (Nyikolaj) cár becsületessége sajnos nem volt elég,hogy a reformokra szoruló orosz birodalmat irányítsa.

Hiába volt kedves, közvetlen ember, a nép nem kedvelte, főleg azért mert meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban

Ráadásul egy német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak.

Anasztaszija legidősebb nővéréhez hasonlóan szintén közelebb állt az édesapjához, mint az édesanyjához, mivel inkább a cárra hasonlított.

Anasztaszija vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjteni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították „Koboldnak”, mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét.

A nagyhercegnő születése „általános csalódást” váltott ki mindenkiből, ugyanis a nép egy fiúra várt. A törvény értelmében csak fiú örökölhette a trónt, amíg az elsőszülött ág ki nem hal, így II. Miklós számára lényeges volt, hogy fia szülessen.

Alekszej nagyhercegen (Anasztaszija öccse) a vérzékenység nem sokkal a születése után megmutatkozott, így a trónutódlás veszélybe került. A cári család megpróbálta titokban tartani a trónörökös betegségét, de - bár nem tudták, hogy milyen betegségről van szó - mindenki sejtette, hogy valami nincs rendben a cáreviccsel.

Grigorij Raszputyin egy ügyes szélhámos volt, aki egyházi személynek, vándorló szerzetesnek adta ki magát. Azt állította, hogy segíteni tud a cárevics betegségén. A cári család - elsősorban a kétségbeesett cárina bizalmába fogadta. Anasztaszija talán még jobban hitt Raszputyin „csodatevő képességeiben”, családja többi tagja. A nagyhercegnő nagyon szerette a cárevicset, és amikor látta, hogy öccse fájdalmai enyhülnek Raszputyin hatására, „Grigorij Atya” minden szavát elhitte. A nép gyűlölte Raszputyint, közönséges szemfényvesztőnek tartották. (Bár gyakran valóban tudta enyhíteni a cárevics fájdalmait.) Az oroszok hite egy idő után megrendült a „cár atyuskában” és a „cárné anyácskában”.

Raszputyint 1916-ban Péterváron orosz arisztokraták meggyilkolták - egyesek szerint azért, mert azt várták, ettől úgy megrendül a cári család, hogy a cár lemond; mások szerint azért, mert az angolok veszélyt láttak Raszputyinban, aki arra akarta rávenni a cárt, hogy kössön békét Németországgal. Raszputyin meggyilkolása viszont - bár kétségtelenül megrendítette a családot - nem bírta lemondásra a cárt.

(A Romanovokra gyakorolt óriási hatását jól szemlélteti, hogy A család földi maradványainak megtalálásakor kiderült, hogy az 1918 nyarán kivégzett cári család minden tagja viselt valamilyen Raszputyin-ereklyét)

.

Oroszország belépett a világháborúba

I. Miklós cár 1917. március 2-án (az orosz ortodox naptár szerint 15-én) lemondott trónjáról fivére javára…

A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszálították őket Tobolszkba.

1918 áprilisában a fehérek előrenyomulása miatt Lenin elrendelte, hogy a cári családot Tobolszkból Jekatyerinburgba szállítsák.

Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el őket.

Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját (Anasztaszija apai nagyanyját) kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok délre szökhettek. 

Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka megparancsolta a családnak, hogy vonuljanak le a pincébe,mert fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket

"Tekintettel arra a tényre, hogy rokonai folytatják a támadást Szovjet-Oroszország ellen, az Uráli Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy kivégzi önöket."

Hogy ezután mi történt, arról több változat is ismert…

A közismert változat szerint Jurovszkij, az őrök parancsnoka az alagsori helységben leültette Miklóst, a feleségét, Alexandrát és Alekszej nagyherceget, aki ekkorra már – súlyos betegsége miatt – mozgásképtelen volt. Mögöttük állt négy lányuk, a család orvosa és egy szobalány. Jurovszkij felolvasta a kivégzési parancsot, majd rögtön lelőtte Miklóst. A kivégzőosztag tagjai erre a jelre állítólag célba vették előre kijelölt áldozataikat és tüzeltek.

A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók

.Jurovszkij jelentésében az szerepel, hogy a három lány hihetetlen módon még másodjára is sikoltozva ült fel. Mivel az ajtókat már kinyitották, a gyilkosok nem lőhették le a túlélőket, nehogy riadalmat keltsenek. Ezért szuronyaikkal döfték le és puskatussal verték agyon őket.

A történészek azt mondják, hogy politikai okokból eltúlozták a dolgot, és a vörösök csak II. Miklóst végezték ki. Azok, akik a drámát követően kinyitották a szájukat, és beszélni kezdtek arról, hogyan halt meg az utolsó cár, s mi történt a családjával, nem sokkal később már mind halottak voltak, haláluk pedig minden esetben gyanús körülmények között következett be.

Az orosz Uralszkij Rabocsi nevű lap 1918. július 23-i számában ezt a hírt közölte: II. Miklóst kivégezték, családját pedig biztonságos helyen őrzik. Így kezdtek el terjedni a történetek, miszerint a família megmenekült, vagy egyes tagjai életben maradtak.

A szovjet kormány jó ideig nem nyilatkozott az ügyről, az emberek többsége nem is hitte el, hogy a Romanovokat kivégezték. Ez a kétely még a kormány megerősítő nyilatkozata után is tartotta magát. Mivel a holttestek nem kerültek elő, továbbra is rengetegen számoltak be arról, hogy különböző európai országokban látták a cári család tagjait.

A  Jekatyerinburg melletti erdőből a cár gyermekei közül kettő holtteste rejtélyes módon eltűnt. Az biztos, hogy Alekszejt nem a családtagjai mellé temették, de az már vitatható, hogy Anasztázia vagy Maria holttestet hiányzik... a néphit szerint Anasztázia volt az, aki csodálatos módon túlélte a puskagolyók és szuronyok támadását. Róla számos történet kering.

A szovjet diktatúra által elnyomott oroszok hinni kezdtek abban, hogy a Romanovok nem haltak meg azon az éjszakán, hanem külföldön élnek valamilyen álnév alatt. Számos olyan ember bukkant fel a 30-as években, akik azt állították magukról, hogy a cári család tagjai. A leghíresebb közülük Anna Anderson…

1920-ban, bő 16 hónappal a család kivégzése után tűnt fel. A berlini rendőrség egy csatornából mentette ki a fiatal nőt, aki kétségbeesésében a vízbe vetette magát. A kórházban előkerült egy fénykép a Romanov családról. Az egyik ápoló először azt hitte,ő Tatjána főhercegnő,de Anna közölte,hogy ő a cár másik lánya,Anasztázia főhercegnő...A lábán lévő deformáció a családból csak Anasztaszijára illett, aki így született, valamint a füle is olyan volt, mint a nagyhercegnőé. Elmondta, hogy a kommunista kivégzőosztag katonáinak bajonettje tompa volt, ennek köszönhetően élte túl a gyilkossági kísérletet. Az egyik katona, akit azért küldtek vissza, hogy eltávolítsa a holttesteket, észrevette, hogy életben van, és Romániába menekítette. Fájdalmas és kimerítő részletességgel számolt be a család dolgairól. A rég elkendőzött családi titkokat is kifecsegte, ami miatt sok ellenséget szerzett.

Azt állította, azért jött Berlinbe, hogy megtalálja a nagynénjét, Irén hercegnőt, ám attól való félelmében, hogy rokona nem fogja felismerni, kétségbeesett lépésre szánta el magát, s megpróbált véget vetni az életének. A fiatal nő felvette az Anna Anderson nevet, és élete nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta bebizonyítani: ő Anasztázia. Nemsokára szinte mindenki elhitte, hogy az eltűnt hercegnőt találták meg.

Hét évtizedig tartott a vita személyazonosságáról. A Romanovok ismerőseinek, rokonainak véleménye megoszlott a kérdésben. Voltak, akiket meggyőztek a nő által felidézett személyes emlékek, mások kételkedéssel, sőt felháborodással utasították vissza a feltételezést. Anderson 1984-ben bekövetkezett haláláig ragaszkodott állításához, hogy ő Anasztázia nagyhercegnő.

A vita végére egy évtizeddel később a tudomány tett pontot. DNS-teszt segítségével sikerült bebizonyítani, hogy Anderson nem a Romanov család tagja. Ma már az is pontosan tudható, hogy a nő valójában Franzisca Schanzkowska lengyel parasztlány volt. A hasonmások közül a legtöbben a legendás vagyonból akartak részesedni.

Az évek során rengeteg nő állította, hogy ő az elveszett hercegnő, mégis egy visszavonultan élő, titokzatos asszony családja hozakodott elő az eddigi legmeggyőzőbb történettel.A mostani eset eltér a többitől, mert ez az asszony soha életében nem állította magáról, hogy ő lenne Anasztázia. Unokái azt mondják, álnéven élt, és csak titokban, bizalmasan vallotta be, hogy ő volt Oroszország nagyhercegnője, a cár egyetlen életben maradt lánya. A trónkövetelőkkel ellentétben haláláig rettegésben és rejtőzködve teltek napjai. Családja megesküdött, hogy addig nem fedik fel kilétét, amíg nem jön el az ideje. Úgy gondolják, most jött el az ideje. Az elmúlt három évben több ezer dollárt költöttek állításuk bizonyítására, és néhány neves igazságügyi szakértőt is felkértek annak kiderítésére, hogy e csontok valóban Oroszország nagyhercegnőjének maradványai-e. Unokái sosem állították,hogy ő Anasztázia,csak hogy az utolsó Romanov…ezért lehetett akár Mária is, Anasztázia egyik testvére.

Talán Afrikában (itt élt ez az asszony) keresnénk utoljára egy orosz hercegnő maradványait, aki megmenekült, amikor a családját legyilkolták a bolsevikok. Ám élt itt egy asszony, aki 162 és fél cm magas volt, és Alina nagymama néven ismerték. Ő volt Anasztázia, az elveszett hercegnő? Vagy valaki más, aki szintén jelen volt a kivégzésnél? És ha ő volt, mi történjen ezekkel a csontokkal? Vajon az orosz hatóságok és a Romanov család elfogadják-e ezt a bizonyítékot és hazaszállíttatják-e a hamvakat a többi családtag mellé?

„A kihantolt koponyát összevetettük a Romanovok képeivel, ám a fej és az arcberendezése nem Anasztáziáéval, hanem II. Miklós cár másik lányáéval, Mária nagyhercegnőjével egyezik meg - állítja a kutató. - A történetek alapján bátran mondhatjuk, hogy valóban a legendákból ismert hercegnőre akadtunk rá. A DNS-vizsgálatok is egyezők lehetnek, azonban a föld alatti átfertőződés miatt egyelőre nem sikerültek…”

„- Nagyanyánk mindig azt állította, hogy hercegnő, de az igazi nevét soha nem mondta meg - mondta a National Geographic adásában az egyik unoka, Albert. - A nagyobb rendőrautóktól halálosan rettegett, ez nem is csoda, hisz családja kivégzése után őket is kocsira rakták, és az egyik kastély közeli erdőbe vitték Szibériában. Ő súlyos fejsérülést szenvedett, amit Lengyelországban gyógyítottak, testét pedig gyémántokkal kirakott fűzője mentette meg a lövésektől.”

Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test hiányzott, és ez számos találgatásra ad okot.2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé. Földi maradványaikat néhány éve nagy pompával temették el újra, de immár az egykori cári székhelyen, Szentpéterváron.

Különbségek az eredeti történet és a mese között:

• A mesében Raszputyin a cári család ellen fordult, és a gonosz erők segítségével végezni akart velük, aznap este egy bálon tört rájuk, ahonnan csak Anasztázia és a nagyanyja tudtak elmenekülni.
• A mese végén az igazi Anasztáziára rátalál a nagyanyja, és boldogan élnek

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Anasztaszija_Nyikolajevna_Romanova_orosz_nagyhercegn%C5%91

http://www.mult-kor.hu

www.magyarszo.com

http://www.astronet.hu

http://www.blikk.hu

http://hegyek-lanya.blogspot.com

Na mára ennyi volna ^^ Holnap Atlantis ^^

Csók:

Lovely

A XXI. században azt szeretem a legjobban, hogy az ember felkelés után odaülhet kócosan, pizsamában a számítógép elé, és meginterjúvolhatja az egyik legjobb barátját, akire felnéz… mert a téma ott hever a szivárvány lábánál… csak le kell nyúlni érte és felvenni… mert fontos, tanulságos és gondolatébresztő… talán mélyen a darázsfészekbe nyúltam… megérte? Azt mindenki döntse el maga…

Lily ránézésre olyannak tűnhet, mint bármelyik fiatal lány, de egyvalamiben mégis más: A szabadidejét annak szenteli, hogy a világban csökkentse az intoleranciát, segítse a homoszexuális fiatalok boldogulását, tanácsokkal látja el őket.

1. Mióta segíted ezeket a fiatalokat?

   Mondjuk úgy az egész 2008 végén kezdődött még középiskolában. Van nekem egy nagyon jó barátom, akivel egy osztályba jártunk, és ő elmondta nekem a titkát. Én pedig akkor kezdtem el olvasni és írni úgynevezett "Slasheket", amik rajongói továbbírások különböző témából, azzal az extrával, hogy két fiú (esetenként két lány) szerepel bennük. Ezzel egy időben kattantam rá az itthon is játszott Fiúk a klubból (Queer as Folk) sorozatra, ami szintén meleg fiatalok hétköznapjairól szól. Van benne egy karakter, aki arra szentelte az életét, hogy segítse a meleg fiatalokat. Ő a példaképem. Visszatérve a kérdésre: 2009től ténykedem aktívan

2. Mi motivált a kezdetekkor,változott-e a motivációd azóta?

  Több minden, talán fő motivációm az osztálytársam volt, hiszen láttam, hogy mi mindent kell kibírnia, milyen nehéz az élete ebben az intoleráns világban. A motivációm nem sokat változott. Voltam nyáron kint a bécsi melegfelvonuláson, és annyira ég és föld volt a különbség az ittenihez képest. Ez motivál, hogy látom a célt magam előtt, hogy "ilyen is lehetne". Bár tudom, hogy ebben az országban ez elég kényes téma, de akkor is azt hiszem, hogy tanítással az emberek egy része nevelhető.

3. Megható a ragaszkodásod hozzájuk… ért valaha emiatt atrocitás?

  Természetesen ért. "Szerencsére" csak online formában, volt régebben egy blogom, ahol megtalált sajnálatosan néhány gyűlölködő alak. Minden bejegyzéshez hozzászóltak nyomdafestéket nem tűrő módon, szidtak engem meg a felmenőimet, és persze a barátaimat. Nem nagyon foglalkoztam velük (az ilyen típusú emberekkel nem lehet mit kezdeni), de aztán untam törölgetni a hozzászólásokat, hát letiltottam a lehetőségét. De átszivárogtak a honlapomra, ahol az írásaim voltak, ott is mocskolódtak, de nem annyian. Egyszerűen tudom, hogy kivel éri meg vitába szállni, és kik azok, akikkel teljesen felesleges, mert úgy se lehet őket meggyőzni

4. Hát igen,ezeket az embereket nem lehet észérvekkel meggyőzni…mindenesetre szerencsés alkat vagy,hogy nem veszed úgy a szívedre…Egyébként mit gondolsz, általánosságban hogy állnak hozzá a mai fiatalok ehhez a kérdéshez?

Változó, attól függ, hogy ki milyen családból jön, vagy milyen a baráti köre, érdeklődési köre. Nem gyakran fordul elő, hogy homofób, gyűlölködő családból származó fiatal ne ítélné el őket, persze erre is vannak kivételek. Úgy gondolom, hogy ez egy fajta érettség kérdése. Az áltag gondolat az, hogy "nekem semmi bajom velük, csak ne előttem csinálják". Ezt is meg lehet érteni. De manapság elterjedt a metrosexualitás, így ez az réteg alapból közelebb áll a témához. Ezen kívül, ha valakiben van némi művészi hajlam esetleg hallott már a yaoi-ról, ami a japán  mangák meleg változata, illetve a slashekről, amikről már beszéltem. A lányok mindenképp nyitottabbak erre a dologra, a fiúk kevésbé. De manapság lassan minden lánynak van egy "legjobb meleg barátja".

5. Milyen módszerekkel próbálod a hétköznapi életben meggyőzni az embereket,hogy legyenek toleránsabbak? Mennyire nehéz feladat ez manapság?

Pff… nagyon . Hát ilyen apróságokkal, például reflexszerűen megkérem, hogy a "buzi" szót ne használják szitokszóként, meg úgy egyáltalán sem. Aztán ha az illető nem a meggyőzhetetlen kategóriába tartozik, akkor észérvekkel próbálok ráhatni, elmagyarázni, hogy pontosan ugyanolyan emberekről beszélünk, hogy senkit nem lehet megbélyegezni a neme, vallásai, etnikuma, vagy szexuális orientációja miatt. Nem igazán van egy bejáratott technikám erre, hozza magával a szituáció. A lényeg, hogy megpróbálok higgadt maradni, és elmagyarázni nekik. Tanítani kell az embereket, ez a legfontosabb

6. Tapasztalataid szerint mennyire nehéz a mai fiataloknak elfogadniuk önmagukat, amikor felfedezik ezt magukban?

  Ez is helyzetfüggő. Baráti körtől, családtól, környezettől függ. Nekem van olyan barátom, aki mindenki előtt nyitottként él, szülők barátok, mindenki pontosan tudja róla. Ez egy szerencsés eset, de nem gyakori sajnos. Sokkal több az olyan fiatal, aki mélyen tagad mindenki előtt, színészkedik az összes barátja, család előtt, és csak nagyon kevés ember tudja róla (vagy esetleg senki). Ez a környező világ hibája, hiszen azt sulykolja belé, hogy "ez rossz, ez bűn, pokolra fogsz kerülni". Nagyon nehéz nekik többségében, és pontosan ez az én dolgom és hivatásom. Könnyebbé tenni nekik az életet, segíteni, hogy úgy fogadják el magukat, ahogy vannak. Először magukkal kell megbarátkozniuk, aztán az ő dolguk, hogy kiknek mondják ezt el.

7. Nahát igen, én is olvastam még tavaly gyakorikerdesek.hu-n egy anyáról,aki 12 éves fiát rajtakapta csókolózni a barátjával,és a papot akarta hívni,hogy űzze ki ezt belőle,meg beszéljen a lelkére…bár ezen az oldalon egy kérdésről se könnyű eldönteni,hogy igaz-e vagy sem,elég heves vitákat váltott ki… Milyen tanácsokkal tudod ellátni a fiatalokat és a szüleiket?

Egy 12 éves fiú még nagyon fiatal. De természetesen a legrosszabb, ha papot hívnak hozzá, hogy "űzze ki belőle". Ugyanis ha a fiúcska tényleg így született, azt semmi se fogja belőle "kiűzni". Csak azt éri el, hogy a gyermeke sose fogadni elfogadni magát, és ő is egy lesz azok közül, akik összezavarodva, szenvednek és esetleg próbálnak lányokkal randizni, de sose lehetnek igazán boldogok. Az anyának azt tanácsolom, hogy hagyja a témát, és várjon pár évet. Bőven lehet, hogy csak játszottak, vagy még maga sem tudja, hogy kicsoda valójában. Ha viszont tényleg meleg, akkor a tiltással, meg azzal, hogy megpróbálja "kinevelni belőle" csak a fiát veszíti el, vagy tönkre teszi minden lehetőségét az igazi boldogságra.

A fiataloknak azt tudom tanácsolni, hogy ne hallgassanak a külvilágra, csak magukra és arra, amit éreznek. Ez nem bűn, nem szégyellnivaló vétek, hanem egyszerűen így születtek. Számos kutatás kimutatta, hogy egy emberi szexuális beálítottsága hat éves korára teljesen kifejlődik és onnantól fogva nincs az az erő, ami ezt megváltoztathatja. Ha beleszólnak, ha "meg akarják gyógyítani" csak tönkre tehetik vele az életét. Egy igazán szerető szülőnek meg kell értenie, hogy a gyereke így boldog. Nehéz, persze, hogy nehéz.

8. Senkinek se könnyű…Mit gondolsz, a mai fiatalok közül sokan vállalkoznának még arra a feladatra,amit te csinálsz? Szívesen segítenének?

Az egyik legjobb barátnőm hasonló hozzám. Ez egy nehéz dolog, és nem csak azért, mert elhivatottnak kell lenni hozzá, hanem mert ha valaki annyira benne van, mint én, akkor nehézségeket tud okozni. Nekem például, nem nagyon vannak heteroszexuális fiú ismerőseim, és nem is nagyon keresek. S mivel azért én is a fiúkat szeretem, ez kicsit fura tud lenni. Talán ezzel járó átok, hogy ha egy srác nekem megtetszik, arról minden esetben kiderül, hogy meleg . De hozzászoktam már a dologhoz, és megvagyok így. De azért kétlem, hogy sokan lennénk ennyire ilyenek, mint én.

9. Vagy vannak olyanok is,akik szívesen csinálnák ezt,de félnek hogy véletlenül, valami berögzült dologgal vagy akár egy pillantással megbántanák őket? Mit gondolsz erről?

Ha a pillantással bántani lehetne....  én is gyakran szoktam rájuk pillantani, de az korántsem tekinthető bántásnak, csupán a szemem esik ki a helyéről, mert egy pasinál már csak két pasi dögösebb együtt. De nem tudom, szerintem, ha valaki ezt akarná csinálni, az nem fogja őket megbántani 

10. Megnyugtató ezt olvasni…Mit gondolsz arról, hogy idén majdnem elmaradt a Felvonulás? Mit gondolsz úgy unblock az eseményről?

   Amikor először olvastam, azt hittem helyben megüt a guta. Egyik barátom posztolta ki facebookra, és onnan értesültem róla először. Már terveztük a tüntetéseket és a tiltakozásokat. Nem először csinálnánk ilyet, volt, hogy hárman egy szivárványos ernyővel (ami az enyém természetesen) kivonultunk a parlament elé a Dunapartra. Csak úgy csendben megmutatni, hogy ott vagyunk. Szóval ilyesmit terveztünk volna, de szerencsére nem volt rá szükség. Egy európai országban, ma NEM LEHET EZT MEGCSINÁLNI, hogy megfosszanak állampolgárokat az alkotmányos jogaiktól....még jobban, mint ahogy eddig meg vannak fosztva. Felháborító már az is, ahogy az eddigi években a felvonulások zajlottak. Természetesen ott voltam mindegyiken, és az egész héten részt vettem a rendezvényeken. Sőt kimentünk Bécsbe is az ottani Pridera, és hihetetlen volt a különbség

11. Milyen különbségeket látsz az ottani és a magyarországi felvonulás között?

  Hát azt nem lehet elmondani, micsoda különbség. Az egész város tele van szivárványzászlózva, a közintézményeken, a múzeumokon, de még a villamosokon is ott van a zászló. Maga a felvonulás egy igazi parádé, ami egész nap tart, mi olyan négy órán keresztül bírtunk a menettel vonulni, aztán kidőltünk, mert negyven fok volt, és enyhén napszúrást kaptunk. De nincsenek kordonok, nincsenek rendőrök (csak akik felvonulnak) és persze nincsenek ellentüntetők. Az emberek állnak az út szélén, a gyerekek mosolyogva integetnek a szüleik mellett és kis szivárvány zászlókat lengetnek. Ehhez képest itthon mi van?  Rövidített útvonal, millárdnyi rohamosztagos rendőr, triplakordon és üvöltő, dobálózó ellentüntetők. A felvonulás pedig lassan nem a meleg méltóság menete, hanem egy anti-gyűlölet felvonulás, mert a melegek félnek... iszonyatos a helyzet, és egyre csak rosszabb lesz

12. Hogy látod a jövőt, hogy alakul a meleg fiatalok elfogadása?

Nem vagyok orákulum, fogalmam sincsen, hogy milyen irányba fog változni. Hát ha meglesz ez az új alkotmány, akkor még kevesebb joguk lesz, mint ami eddig volt. Alkotmányba lesz véve, hogy házasságot egymással csak férfi és nő köthet. Eddig volt a bejegyzett élettársi kapcsolat, most már ez sem lesz... Az elkövetkező négy év elég szörnyűnek ígérkezik, ahogy egyre jobban haladunk a homofóbia és a "klasszikus családmodell" útján... született pesszimista vagyok, de azért nem adom fel a reményt. Mint tudjuk az hal meg utoljára, talán mert ő a gyilkos...

Köszönet érte Lilynek és a Windows live messenger-nek ;)

Írta: Bulyáki Erzsébet „Lovely”

Készült:2011. február 18-án és 19-én

Na most ha az Isteni gondviselés is úgy akarta volna és láttam volna az Alice Csodaországban meseváltozatát, akkor ma ez lenne a téma,de az egyetlen mese,aminek az eredetijéről úgy írnék,hogy nem láttam,az az Anastasia lenne, mert a Romanovok az egyik kedvenc történelmi témám…(apropó történelem, érdemes néha átkukkantani a History csatornára, mert tegnap is fantasztikus filmek mentek a francia forradalomról,aztán VIII. Henrik hétköznapjairól,amit ma reggel meg is ismételtek, bár legfőképp a fiatalságát mutatták be, mielőtt azzá vált volna,akinek ismerjük,túlsúlyos, feleséggyilkos zsarnokká, engem meg inkább a rémesebb oldala érdekelt volna…azért sok dolgot meg lehetett tudni belőle…)

Szóval az Alice Csodaországban-ból a Tim Burton-változatot láttuk legutóbb,az nagyon megragadott a látványvilágával, a vibráló színeivel… és persze gondolj minden reggel reggeli közben…őőőő…talán öt képtelenségre?

Na és most térjünk rá a kis dán hableányra, aki 1990-ben viharos gyorsasággal meghódította az animációs filmek piacát (tudtátok,hogy a Disney Kis hableány arcát a gyermek Alyssa Milano arcáról rajzolták? Én nem tudtam, míg nem olvastam a Charmed.hu-n… ^ ^)

Abban a szerencsében lehetett részem, hogy mikor kicsi voltam kaptam egy óriási Andersen kötetet (ha azt a lábamra ejtenék, húzom el a szám, mikor a súlyáról beszélek…)

Egy jó tanács: Csak akkor kezdd el olvasni Andersen Kis Hableányát, ha jó sok időd van, mert egyrészt 23 óriásoldal, másrészt meg nem bírod letenni, mert annyira csigáz…ráadásul gyönyörűen,elképzelhetően leírja a tengermélyi királyság szépségeit,és már-már el is hisszük,hogy létezik ez a gyönyörű világ…bár a jó öreg Andersen minden meséje ilyen, szóval igen, olvassatok Andersent, mert olyan képességei voltak arra,hogy elrejtse az igazságokat és a saját élete csalódásait mesékbe,mint talán senkinek azóta…egyszerre nevettet és ríkat, és huhh…kitörölhetetlen életművet hagyott maga után, és azóta sem felejtette el senki a Rút kiskacsát vagy a Rendíthetetlen ólomkatonát…elvégre rengetegen vannak,akik csúnyának érzik magukat, vagy azok,akikkel bármi történjen is, rendíthetetlenül folytatják tovább az életüket, mert tudják, hogy ezt kell tenniük? Magunkhoz hasonlónak érezzük a karaktereit, tudunk velük azonosulni… és ebben rejlik az ő varázsa.  

A reménytelen szerelem és megvalósulhatatlan álmok meséjét 1831-ben adta ki Andersen.

Az eredeti történet (Próbálom rövidre fogni):

Az özvegy vízikirály özvegy édesanyjával és hat lányával él tengermélyi birodalmában.

A hat lány közül a legkisebb a leggyönyörűbb.

A lánykák egész nap a kastélyban és a kastélyt övező kertekben játszadoznak, nagyon gondtalan az életük, nagyanyjuk néha mesél nekik történeteket a fenti világról, apró kis ferdítésekkel (Pl. a madarakat halaknak hívja, mert a lányok úgyse tudnák elképzelni a madarakat.)

Amikor nénjei magukra aggatják az ékszereket, amiket egy hajóroncson találtak, a legkisebb lány csak egy márványszobrot kér, ami egy szépséges ifjút ábrázol…

 A legkisebb lány azt szerette a legjobban, ha az emberek világáról meséltek neki, folyton erről faggatta a nagyanyját.

A lányok csak akkor mehettek fel az emberek világába, ha betöltötték a tizenötöt (ez a nővé válás szimbóluma a mesében), ami azért szerencsétlen dolog, mert egyiküket sem izgatja annyira, mint a legfiatalabbat, aki viszont így az utolsó lesz…

Gyönyörűen leírja Hans Christian, hogy melyik nővér mit látott,amikor felment a felszínre,és végre valahára eljön a mi hablányunk születésnapja, ami egyben a királyfi születésnapja is,aki pontosan olyan,mint az ő féltve őrzött márványszobra…a királyfinak hatalmas ünnepséget rendeznek egy hajón,csakhogy vihar tör ki,a hajó darabokra esik,kitör a pánik, a királyfi a tengerbe zuhan…a hableány (ja, el is felejtettem mondani,hogy végig nincs senkinek neve  történetben, se a hableánynak,se a királyfinak,se senkinek,mondjuk Andersen ritkán is ad neveket a karaktereknek,max. a Hüvelyk Panniban) megragadja, és fáradtságot nem kímélve órákig úszik vele,hogy kivonszolja a partra és életben tartsa…mit tesz a szerelem…csakhogy itt beüt a crach, azaz a mese és filmtörténet egyik leghoppább hoppája,balszerencséje,igazságtalansága, nevezhetjük akárhogy, de ez akkor se fer: Amikor a királyfi ébredezni kezd, a parton lévő kolostorból kijön egy csapat lány, a kis hableány meg elbújik ijedtében… a királyfi kinyitja a szemét, meglátja az egyik kolostori lányt maga mellett, és azt hiszi, ő húzta ki a tengerből, és mentette meg az életét… ripsz-ropsz bele is habarodik, és onnantól egyfolytában csak róla bír álmodozni,csakhogy többet nem találkozik vele (egyelőre).  Nem azért, de ez milyen már… Andersen, akinek úgy tudom,nem volt mentes az élete érzelmi viharoktól,boldogtalan szerelmi kapcsolatoktól,és sokszor saját érzéseit írta le,érezhette úgy egy kapcsolatában, hogy ő sokmindent megtett és mégis mást szeretnek az erőfeszítéseiért? Meglehet, de ez csak spekuláció…

A kislány visszatér a tenger mélyére, de onnantól annyira csak a királyfira és a fenti világra bír gondolni, hogy végül felkeresi a tenger boszorkányát, hátha ő tud neki segíteni.

Cserébe viszont valahányszor a lány lép egyet a szép új lábaival, olyan éles fájdalom hasít beléjük, hogy csoda, hogy el nem ájul… megéri? A hableánynak úgy tűnik igen…

” …De tudnod kell - folytatta a tenger boszorkánya -, hogy ha egyszer emberi alakot öltesz, soha többé vissza nem változhatsz hableánnyá. Nem merülhetsz a tenger mélyébe nénéidhez a vízipalotába, ha pedig nem szeret meg a királyfi úgy, hogy apjánál-anyjánál előbbre helyez szívében, ha nem a tiéd minden gondolata, és nem fogad neked örök hűséget, sohasem nyersz halhatatlan lelket. Ha meg más hajadont vesz feleségül, a menyegzője reggelén meghasad a szíved, meghalsz, s hullámokon hányódó maroknyi fehér habbá változol…”

És persze még valami: a hableány gyönyörű hangja… azt is oda kell adnia…

.”…De ha neked adom a hangomat - remegett meg a kis királylány -, mi marad akkor nekem?

-Karcsú, szép termeted, lebegő járásod, beszédes szemed - mondta a boszorkány. - Elég ennyi ahhoz, hogy megbűvölj egy emberi szívet…”

Ez pedig már ízlés dolga, ne menjünk bele, hogy a XXI. században ez elegendő lenne-e…az egyezség megköttetik, a hableány megkapja a bűvös italt,hajnalban kiissza a parton,amitől olyan fájdalmai lesznek,hogy elájul…

Szeretett királyfija talál rá, és a palotába viteti,selyembe-bársonyba öltözteti, onnantól kezdve vele él a palotában…mindenhová vele tarthat, mert a királyfi nagyon kedveli a „néma kis teremtést”, bár a szívében továbbra is csak a kolostori lánynak van hely, aki „megmentette”…

- Nem engem szeretsz-e legjobban a világon? - kérdezte a kis hableány szeme, amikor a királyfi átölelte, és megcsókolta a homlokát.

- Te vagy a legkedvesebb a szívemnek - felelte a királyfi -, mert jólelkű teremtés vagy, hűségesen ragaszkodol hozzám, s emlékeztetsz egy fiatal lányra, akit egyszer láttam életemben, s talán akkor utoljára. Hajótörést szenvedtem, a hullámok partra sodortak, s egy szent templom közelében vetettek ki, ahol fiatal lányok, isten szolgálói laktak. Az egyik, a legszebbik, rám talált a parton, és megmentette az életemet. Azóta sem láttam, de tudom, hogy ő az egyedüli, akit szeretni tudnék. Te úgy hasonlítasz hozzá, hogy szinte kiszorítod a képét a szívemből. Ő isten szolgálója marad, s úgysem találkozhatunk többé, de a jó sorsom téged küldött ide helyette. Mi ketten sohasem válunk el egymástól!...”

Eljön az idő, hogy a királyfi megházasodjon, a szomszédos királyság hercegnőjét választották ki a számára, de neki nem igazán tetszik az ötlet…csak udvariasságból megy el megnézni a lányt,hogy ne bántsa meg a szüleit, biztos benne, hogy úgysem hasonlít plátói szerelmére, ha feltétlenül meg kéne házasodnia,inkább néma kis  kísérőjét venné el…

Itt persze bejöhetne egy Happy end, de az élet nem ilyen…így a mesemondó megint megcsavarja a történetet,úgy, ahogy ma azt egy Hollywoodi forgatókönyv író se bírná kiagyalni…na hogyan,hogyan?

A kiválasztott ara nemcsak hasonlít a kolostori lányra, hanem ő maga az… a királyfi mérhetetlenül boldog, hogy rátalált, és kitűzik az esküvőt,amit aztán meg is tartanak,lagzi,meg minden, csak épp az ex-hableánynak törik a szíve darabokra,amit nem vesznek észre, ő viszont borzasztóan fél, hogy amikor felkel a Nap, meg kell majd halnia…

Már mindenki elment aludni,csak ő virraszt még…

-          „…Egyszer csak megcsobbant a tenger, s a hajó mellett felbukkantak a nővérei; sápadt volt az arcuk, akár a legkisebbik húguké, s hosszú, selymes hajukat nem kapdosta már a szél: tövig levágták.

-           

-          - A boszorkánynak adtuk a hajunkat, hogy segítsen rajtad, s ne kelljen meghalnod napkeltekor! Fogd ezt a kést, a boszorkány adta! Látod, milyen éles? Mielőtt támad a nap, szúrd a királyfi szívébe; ha meleg vére ráhull a lábadra, az megint halfarokká változik, s te leszállhatsz velünk a mélybe, kitöltheted háromszáz esztendődet, aztán válsz csak fehér tajtékká. Siess hát, mire a nap felkel, egyikkőtöknek meg kell halnia! Öreg nagyanyánk olyan mélyen gyászol, hogy ősz haja mind kihullott; az övét a bánat vette le, a miénket a tenger boszorkánya. Öld meg a királyfit, és jöjj vissza közénk! Siess, siess! Látod azt a bíborszín pásztát az ég alján? Néhány pillanat, és felkél a nap. Akkor pedig meg kell halnod! - És egy különös, mély sóhajjal leszálltak a tenger mélyébe.

A kis hableány tűnődve nézett utánuk, aztán félrevonta a királyi sátor függönyét, s meglátta az egymás mellett pihenő két fejet; fölébük hajolt, és megcsókolta a királyfi szép homlokát. Fölnézett a halványodó égre, aztán az éles kést nézte, megint a királyfira tekintett, aki ifjú felesége nevét suttogta álmában is. Megremegett a gyilkos kés a kis hableány kezében, s kihajította a tengerbe, a hajnali fényben csillámló hullámok közé. Megtört tekintetével utoljára végigsimította a királyfit, aztán belevetette magát a tengerbe, s érezte, hogy lassan-lassan maroknyi fehér habbá foszlik szét a teste…”

Szóval nem bírta megtenni… de mert önzetlen volt, tűrt, elviselt mindent életében, így nem halt meg… a levegő leányai közé került…a levegő leányainak nem halhatatlan a lelkük, de ha sok jót cselekednek,örökké élhetnek…a kislány a szenvedései árán jutott közéjük…a királyfi és felesége szomorúan figyelik a tengert, keresik,hová tűnhetett…

„…Szállunk, lebegünk a világban, láthatatlanul besuhanunk az emberek házába, ahol gyermekek vannak. Valahányszor olyan gyermeket találunk, aki csupa örömöt szerez szüleinek, egy esztendővel megrövidül kiszabott próbaidőnk. Nem is veszik észre, amikor a szobába lebbenünk. Ha jó gyermeket látunk, elmosolyodunk örömünkben, s egy évvel megrövidül a háromszáz esztendő, de ha neveletlen, rossz gyermekre találunk, könnyet ejtünk, s minden könnyünk egy nappal toldja meg kiszabott időnket…”

Ez amúgy már csak azért is jó,mert sokkal több a rossz gyerek,mint a jó,és ha fordítva lenne,ha a jó gyerekekkel nőne és a rosszakkal csökkenne az éveik száma,szegény levegőlányok elég rosszul járnának…;)

A teljes Andersen-sztorit itt tudjátok elolvasni 

Néhány tudós úgy véli, hogy az utolsó epizód a happy enddel természetellenes.

A történet vége megzavarta a kritikusokat, mert azok az események, amik megelőzik a történet végét, inkább egy tragikus végre utalnak, mint boldogra.

Eredetileg Andersen a lány megsemmisülésével fejezte be a történetet, a levegőlány-dolgot csak később adta hozzá

A levegő lányai először még azt mondják, hogy jó lelkeket tudnak keresni azzal a képességükkel, hogy a jótettek növelik vagy csökkentik a 300 évüket; de Andersen később felülvizsgálta ezt s kijelentést,és inkább azt mondta, hogy mindez attól függ, hogy a gyerekek jók vagy rosszak.

A jó magaviselet levesz egy évet a hajadonok idejéből; a rossz viselkedés arra készteti őket, hogy sírjanak, és egy napot kapnak minden könnyért, amit hullatnak.

Ez sok kritikát váltott ki a tudósokból és kijelentették, hogy ez a végső üzenetet ijesztőbb, mint bármilyen másik, amit bemutattak a mesében.

 A történet hasonlóvá válik a viktoriánus erkölcsi mesékhez, amiket gyerekeknek írtak hogy megijesszék őket,és jól viselkedjenek…

P L Travers , a Mary Poppins szerzője és hírneves folklórkommentátor, azt mondta:

„.De… egy év, amit elvesztenek, mikor egy gyerek jól viselkedik; egy könny és egy plusz nap, amikor egy gyerek pajkos? Andersen, ez zsarolás. És a gyerekek tudják ezt, és mégse mondanak semmit. Nagylelkűek hozzád „

Magáról a meséről úgy véli  néhány feminista, hogy a szeretetről és önfeláldozásról hordoz üzenetet, annak a veszélyeiről, ha elfogadsz valakit, visszaélésről vagy tapintatlan bánásmódról a szeretet nevében.

A Kis hableány egy szobra egy sziklán ül a Koppenhágai kikötőben Langelinie-ben. A szobor Koppenhága egyik jelképe és sok turistát vonz.

Edward Eriksen szobrász alkotta meg a szobrot, amit 1913. augusztus 23-án mutattak be. A felesége, Eline Eriksen volt a modell. A szobrot sokszor csúnyán megrongálták.

2010 májusában először mozdították el a a Koppenhágai kikötőből,Shanghaiba vitték,ahol 2010. október 20-áig maradt.

Különbségek az eredeti történet és a Disney mese között:

•      A szereplők természetesen neveket kaptak
•    A Disney-mesében a menyasszonyra azért figyelt fel a királyfi,mert emlékezett a kis hableány hangjára,aki beszélt hozzá,amikor megmentette őt (ha jól emlékszem…) . Aztán kiderült, hogy a menyasszony a gonosz boszorkány. Merthogy a mesében a gonosz boszorkány a főgonosz,míg az eredeti sztoriban „segít” a lánynak,aztán többet nem bukkan fel.
•    A Disney-mesében nincs nagymama, van viszont sok új, jópofa mellékszereplő, hogy nővérek vannak-e, arra nem emlékszem pontosan
•     Szerintem azt is kivágták, hogy minden lépésnél fáj a lány lába…
•  A mese Happy Enddel végződik, a királyfi a hableánnyal marad, aki még a hangját is visszakapja, nincsenek levegőlányok, nincs hajvágás,nincs kés…

Forrás: Hans Christian Andersen: A kis hableány

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Little_Mermaid

Azt hiszem, ennyi volna ^ ^ Holnap Anastasia Romanov ^ ^

Na csók:

Lovely

Kis helyzetjelentés, mielőtt rátérnék a mai fő témára, és Maci építő jellegű kritikái ^ ^

Hálisten eddig totál el volt ragadtatva mindentől,amit írtam róla, de tegnap a telefonban annyit hozzátett,hogy ha nem hoz kaját,akkor nem 3,hanem 1 perccel az indulás előtt jelenik meg,és hogy azt is írjam le,mikor reggelente együtt utaztunk,és én mindig az utolsó pillanatban értem ki az állomásra,sőt,volt,hogy le is késtem a vonatot :$ (Hozzáteszem, ez igen ritkán fordult elő… :P) Ja és a legédesebb benne: „Ez mind tök jó, de ki az a Béci?”  Drága kis felnőttem xD

Na meg elfeledkeztem tegnap a délutáni kis mission impossible-ről,merthogy a Maci munkahelyéről olyan időben sikerült elindulnunk, hogy esélytelennek tűnt a hatórás vonat, pláne hogy még egy pizzát is szerettem volna venni,mert kilukadt a gyomrom…tehát eldöntött volt,hogy a 18:30-assal megyek haza,még álltam is egy darabig 17:57-kor a metrónál,és integettem Macinak,míg eltávolodott,megyek,szép,nyugisan megveszem a pizzám, aztán valami olyan gondolat furakodott be az agyamba,hogy azért mégiscsak megnézem magamnak ezt a vonatot, megyek fel a lépcsőn,még benn áll, bocsánatot kérve elrobogok a sínbohóc mellett, a kalauz ott áll a vonat mellett kissé már ingerülten,merthogy mindenki ilyenkor száll fel, sürgető arc,úgyhogy kis pizzámmal a kezemben rohanok, és igen…megcsináltam! Weeee aaaaare the chaaaampions...yeahh…

Melyik film szól most az életedről?

 Ez a te életedről szól:

AZ IDŐGÉP...Ami visszafelé visz, az az emlék, ami előre, az az álom

Ez azért fontos,mert ezt a filmet a Macival láttuk,és mindig azzal bosszantom,hogy ja,ez az a film,amiben összetört a Hold,ő meg bosszankodik,hogy ez a film az örök érzésről szól,hogy 2000 évvel később a pasi újra megtalálja a szerelmet,hogy azért épít időgépet,hogy a menyasszonyát visszakapja, és te csak annyit jegyeztél meg belőle,hogy összetört a Hold? ^ ^

Na de a mai nap úgy alakult, hogy legyen meg az egyensúly, az élelmes Lovely thrillerrel kezdi a napot,aztán egész nap rajzfilmeket néz ^ ^

Valójában a zenéjük után kutakodtam, miután megtaláltam ezt a fantasztikus válogatást, jó volt nosztalgiázni egy kicsit, ebben a világban ezek az ártatlan kis mesék még mindig meg tudnak győzni arról, hogy szívbéli jóság… ^ ^ na nem mintha akkora bajom lenne a XXI. századdal, tényleg hipermodern, csúcsszuper,és nem állítom hogy nem lehet tündérmese,ha találsz egy embert,aki mellett annak érzed ^ ^ (Yes, I feel it with you, ha este fáradtan hazaesel,de még elolvasod a blogom,felhívsz,hogy halljuk egymás hangját, és csak azután tudsz elaludni Macim ;) Kössz hogy vagy nekem ;) )

Gyakorlatilag mind ismerjük ezeket a meséket, ezeken nőttünk fel,de tudjuk-e, honnan erednek,ki volt az,aki képes volt kitalálni olyanokat,hogy üvegcipő, meg egy fiú,aki a Föld legnagyobb heccelője akar lenni, és persze a királylány,aki száz évig alszik és nem öregszik semmit? Lovely most utánajár…;)

Aladdin: (magyarosan Alá ad-Dín,jelentése a hit méltósága) Valahol Törökország szívében járunk, a turbánok és turbántetejű paloták közt, viszont az első kemény realitás, (és bocsáttassék meg nekem, hogy ilyen kis rosszindulatúan állok hozzá a mesékhez, és még én savazom a mai nem tündéri világnézetet) ami szíven ütött,az volt:Most akkor ez a fiú egy hajléktalan volt a mesében? (Egyértelműen, naná) Mert a mai hajléktalanokra azt hiszem, már nemigen buknának a hercegnők… Sans comment, ezt, azt hiszem, inkább ne feszegessük… inkább beszéljünk arról, hogy török mese lévén azt gondolnánk honnan máshonnan is származhatna, mint az 1001 éjszaka meséiből, a legismertebb arab mesegyűjteményből, amelynek változatait évszázadok alatt különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze…csakhogy a tudósok nem találtak egyetlen arab forrást sem a meséhez…sokkal valószínűbb,hogy a történetet a mesekönyv francia fordítója, Antoine Galland illesztette bele a kötetbe,aki egy arab-szíriai mesemondótól,Aleppótól hallota.

Kis kitérő az 1001 éjszaka meséiről: (Volt egy 1001 éjszaka mesés kis könyvecském, amiben benne volt az eredeti Aladdin-történet, de voltam olyan nagylelkű, hogy lepasszoltam a falusi kuzinjaimnak, akik aztán befűtöttek vele…azóta is bánom…most könnyebb dolgom lenne…)A kerettörténet két főszereplője Sahrazád (ismertebb nevén Seherezádé) és Sahrijár király.

Amikor a király rájön, hogy a korábbi felesége hűtlen volt, szörnyű bosszút áll az asszonyokon. Mindennap elvesz egy szüzet, akit a nászéjszaka után kivégeztet. Végül a vezíre már nem talál több lányt a birodalomban. Ekkor Seherezádé, a vezír lánya ajánlkozik menyasszonynak. A nászéjszakán Sahrazád elmond egy mesét a királynak, de nem fejezi be, így kényszeríti a kíváncsi Sahrijárt, hogy tartsa őt életben. Másnap éjszaka, amint befejezi a mesét, elkezd (de csak elkezd) egy másikat. És ez így folytatódik ezeregy éjszakán keresztül. A változatoknak eltérő befejezésük van, de mind megegyezik abban, hogy Sahrijár megkíméli Sahrazád életét, hiszen az évek alatt nagyon megszerette,és a történet végére 3 gyermekük is születik (ne kössünk bele, hogy csináltak gyereket, ha végigmesélte az éjszakákat,oké? ^^ Végülis a mesékben minden megtörténhet ;) )

Az 1001 éjszaka meséi műfajukban nagyon változatosak: történelmi elbeszélések, szerelmi történetek, tragédiakezdemények, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek és muszlim vallásos legendák is vannak köztük. A leghíresebb történetek:

* 'Alá ad-Dín (Aladdin) és a bűvös lámpa,

    * 'Alí Baba és a negyven rabló,

    * Tengerjáró Szindbád utazásai.

Az Aladdin legrégebbi verziója egy közel-keleti népmese, amelyben egy elszegényedett család (Aladdin és az édesanyja) egy kínai városban élnek. Egy Maghreb-ből jött varázsló azt mondja Aladdinnak, hogy ő az apai nagybátyja (Aladdin apja már nem él), és meggyőzi jóakaratáról Aladdint és édesanyját azáltal, hogy látszólag gazdag kereskedőt csinál a fiúból. A valódi indítéka, hogy a fiú megkeressen neki egy csodalámpát egy bűvös barlangban. Csapdába ejti és magára hagyja Aladdint a barlangban, ám szerencsére a fiúnál marad egy varázsgyűrű,amit a varázsló kölcsönadott neki. Amikor felhúzza az ujjára, véletlenül megdörzsöli, megjelenik egy Dzsinn, aki hazaviszi az anyjához.

Aladdin hazaviszi a lámpást, de amikor az anyja meg akarja pucolni, egy még erősebb Dzsinn jön elő belőle, akinek a lámpa tulajdonosát kell szolgálnia.

A lámpa szellemének segítségével Aladdin gazdaggá és erőssé válik, majd összeházasodik Badroulbadour hercegnővel, az uralkodó lányával.

A dzsinn csodálatos palotát is épít nekik-messze jobbat, mint az uralkodóé.

A varázsló visszatér, és ószeresnek kiadva magát átejti Aladdin feleségét, aki odaadja neki az ócska lámpást, mert semmit sem tud különleges erejéről.

A varázsló a palotát azonnal Maghreb-be viteti, Aladdin pedig a gyűrű dzsinnjét hívja, a gyengébbiket, így ő sajnos nem tudja hatástalanítani az erősebb dzsinn varázslatát, de elviheti Aladdint Maghreb-be, a palotához, és legyőzik a varázslót.

A varázsló erősebb és gonoszabb testvére megpróbálja megsemmisíteni Aladdint, mert megölte a testvérét. Egy öreg nőnek álcázza magát, akit gyógyító hatalmáról ismertek (az eredeti nénikét azt megölte).Badroulbadour teljesen bedől neki, és megparancsolja, hogy maradjon a palotájában bármilyen betegség esetére.

A lámpa szelleme figyelmezteti Aladdint, hogy ez egy imposztőr, Aladdin végez vele is, mindenki boldogan él, Aladdin pedig megörökli a trónt apósa halála után.

Különbségek az eredeti történet és a Disney mese között:

•      A Disney mesében a varázsló a császár tanácsadója,és teljesen más indokokból akar végezni Aladinnal
•     A Disney-mesében csak egy Dzsinn van
•      A Disney-mesében Aladdin egyedül él az utcán, az arab mesében egy házban az édesanyjával
•      A Disney-mesében a varázsló legyőzésével véget ér a történet

Mivel elég sok anyag lett, és még van pár mese, amit ki akarok vesézni, holnap folytatás innen,A kis hableánnyal ;)

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Aladdin

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ezeregy%C3%A9jszaka

http://en.wikipedia.org/wiki/Aladdin

Arra már rájöttem, hogy Valóvilág közben egy kínszenvedés írni, mert szívja el az agyamat… és ez az agyszívás már tegnap reggel óta tart, amikor az egész fülke a vonaton, amiben ültem, Béciről (amúgy…mi képes rávenni valakit,hogy jelentkezzen egy ilyen műsorba?  *_*) beszélt, én meg csak kapkodtam a fejem,hogy mi van veletek,emberek,hát már nincs is más téma…hát volt. 2 perc múlva már Lady Gagáról folyt a csevej… sans comment…^  ^ 

Ugorva az időben tegnap estére,szép hagyomány van kialakulóban, a kedd esti MLM előadások után Maci és én egy vonatot érünk el,úgyhogy imádom ezeket az estéket, azt a gyönyörű egy órát,amíg ülünk a vonaton és beszélgetünk és összecsókolgathatom és szeretgethetem, viszont van egy szokása amivel egyszerűen az őrületbe tud kergetni:Én már halál idegesen ülök a vonaton,a vonat egészkor indul,ő ’55-kor még sehol nincs,én szétaggódom magam,hogy lekési,aztán 3 perccel az indulás előtt megjelenik vigyorogva...sose fogok hozzászokni ^  ^ 

Tegnap este is ez volt a fennforgás, bennem meg csak gyűlt, gyűlt az idegesség, ahogy telt-múlt az idő,úgyhogy amikor felbukkant,én készen álltam rá,hogy mindet rázúdítsam,mikor felbukkantak…a Burger King-es zacsik…bezony…bocsánat,hogy késtem,csak hoztam neked kaját,mert éreztem,hogy éhes lehetsz…de miért vágsz ilyen arcot? ^  ^ 

(Tegyük hozzá a pontosság kedvéért, hogy akkor is mindig az utolsó pillanatban érkezik, mikor nem hoz kaját :) )

És amikor elolvastattam vele a mobilomon a tegnapi bejegyzést, a szemei hihetetlenül csillogtak,és csak kuncogott és kuncogott, és azt mondta hogy cuki és hogy csipkelődő,és hogy a hangomon hallja és hallja, ahogy mesélem ^  ^  <3 

És nézni, ahogyan elsétál a sötétben, nézni utána sokáig és azt kívánni, bár vele mehetnék…de nem, még nem…talán majd egyszer…máskor,máshogyan…úgy érzem,az idő nekünk dolgozik…amúgyis 8-as vagyok a 10-es skáláján…sőt,lehetnék 9-es is,ha nem lennék időnként óriásbaby…szóval abszolút előkelő helyet foglalok a szívében és ez fordítva is igaz ^  ^ 

Amikor ma reggel felkeltem,jó kedvem volt…ez tartott kábé öt percig,szokták mondani…amiért ez a reggel picit szétesett (legalább van mire ráfogni) annak kettő jó oka lehet, egyrészt, hogy mire felkeltem, és kicammogtam a konyhába,megint megitták az összes kávét (nem,nincs időm újat csinálni,mert úgy kelek,hogy ki legyen centizve az idő) ami régen nem lett volna baj,de a múlt hét óta ilyenkor úgy felhúzom magam,mint a sicc,ráadásul megfordulok, és kinn minden csupa hó (akurvaélet,így egybe)…Pelikán elvtárs,az élet nem habostorta…aztán eszeveszett rohanás,a ruhák szerteszét dobálása,mert ma roppant csinos kívántam lenni,aminek szövődményeképp úgy sikerült felöltöznöm,mintha az iskolában egyenruhát kéne hordanunk…a szép új,külön mára vett kedvenc kis nyakkendős ing, meg rakott skótkockás szoknya (harisnyával,naná)…szóval very diáklányos…fel-alá,mint a mérgezett egér, szekrénytől-szekrényig, a szennyesből kiszedni a farmert,aminek a zsebében otthagytuk tegnap a fülbevalót,és kitúrni a zsebéből,fogat mosni, fésülködni, töttörö-töttörö, és még épp úgy indultam el,hogy elérjem a nyolcórás vonatot, de… hol a telefon? Vissza a házba, sebaj,a fél kilencessel még pont beérünk tízre…aztán a leghoppább hoppá:Nincs fél kilences,kilences van…amivel tízre benn vagy a Nyugatiban,de onnan még fél óra az iskola…piff, elkéstél, ülj le fiam…

Nemhiába mondják,hogy a nők több mindent tudnak csinálni egyszerre,ez friss és mai felfedezés,miután egyszerre írtam regényt,tanultam a riportkérdéseket,és dobáltam fel hirdetéseket az internetre…meg közben Facebookoztam is…és láttam (sajnos csak képen) a világ legdrágább és legszebb ágyát…nekem is kell *-*

(Na közben a Tv-ben Bakáts Tibor pakolja ki a sajtot és a szalámit... xD)

A nap fénypontja az egy csöppet máshogy alakult,mint vártam/vártuk,mert én kis buta meggondolatlan,elejtettem egy olyan ostoba kis gondolatot…nem,inkább csak úgy átcikázott,hogy talán jó lenne még egy hét felkészülni az interjúra…hülye liba vagy,Lovely,mindig mondtam,kívánjál csak ilyeneket,aztán jól valóra válik...egyszóval igen,a S.A. Interjú elcsúszott a jövő hétre, mi meg a lányokkal kávéztunk egy jót…Symbolikusan…rossz szóvicc, mindenesetre igaza volt E.-nek abban,hogy ez nem kudarc,mert nagyon kedves volt a telefonban és emlékezett ránk,és telefonálni fog a jövő héten,és meglesz a dolog… csak már így is annyira vártam…*-*

Mindenesetre nagyon közösségkovácsoló érzés volt együtt fagyoskodni és lesni az utcát ^  ^ 

Szeretlek titeket csajok <3 

Ami még roppantul tetszett és megragadta a figyelmem, az a Forró Nagyi nevű innivaló volt, ami kis kuncogásokat váltott ki így teamen belül, merthogy tojáslikőrből, tejből meg tejszínből van, így én elepedtem egy Forró nagyiért… na ez a durva… :D Mindenesetre legközelebb azt fogok kérni ^  ^ 

Na még egy kis hangulat így estére, merthogy ez állati jó:

Somogyi András - Győzike mesét mond

Na csók mindenkinek ^  ^ 

Lovely

Kezdjük azzal, hogy ezt a briliáns mondatot sajnos nem én találtam ki ^^

Pontos lelőhelye a Múlt éjjel klub volt Facebookon, viszont annyira fantasztikusnak találtam, hogy muszáj volt hogy ez legyen a mai bejegyzés címe :D

Nah hát először is köszönöm annak a pár embernek, aki tegnap este időt szánt rá, hogy elolvassa az első bejegyzésem, jólestek a vélemények,tényleg ^^

Külön köszönet K.-nak, akinek a bátorítására tegnap végre rászántam magam 

Aztán ott volt még Maci is,aki tegnap,ahogy szoktuk, felhívott tíz után,aztán még el kellett intéznie egy pár dolgot, de megígérte,hogy visszahív…én erről a visszahívásról tizenegy körül szépen le is mondtam,mert bár a Maci szava aranyat ér,és ha ő azt mondja,akkor úgy is van,de hajlamos rá,hogy „pihenteti egy kicsit a szemét” és puff…már alszik is,és ezért abszolút nem hibáztatható… na de lényegre: Negyed tizenkettőkor, már félálomban vagyok,mikor megcsörren a telefon, Bíborszél:Igazi kincs,külön hozzá beállított csengőhang…takaró ledobva, villany felkapcsol...és akkor megszólal:

"-Bocs, hogy csak most hívlak, de mostanáig olvastam, amit írtál a blogodban…"(bocs,ha nem pontos, tudod,hogy nem tudom pontosan megjegyezni minden szavad ^^ ) csoda,hogy ennyire szeretem? *-*

De tetszett neki, és jót nevetett azon, hogy lepuritánvalentinnapoztam a mozizásunkat és hogy kiemeltem az elfoglalt életvitelünk által megtartott február 12.-edikei Valentin-napot ^^ 

Elképesztően jó dolog,ha van valaki az ember mellett aki inspirálja és bátorítja,és én pont úgy érzem,hogy mi ezek vagyunk egymásnak…sok dolgot nem értem volna el eddig ha nincs mellettem hogy ösztökéljen ;)

Most pedig, hogy mindketten MLM-esek lettünk (Multilevöl marketing :P), csak más-más cégnél és termékkel, kötöttünk egy kis fogadást, nem kapzsiságból, motivációból, de tényleg, aminek alapján az nyer, aki hamarabb éri el a havi egymilliós fizut ^^

Ami azért fontos volna abból a szempontból, hogy elköltözködhessünk otthonról, aztán kicsi kocsik, és kölykök,és minden, ami szép és jó ebben az életben,amit azért fura emlegetni, mert két héten belül kétszer álmodtam azt,hogy babát várok tőle…na de igaza van abban,amit folyamatosan propagál, hogy előbb szedjük meg magunkat…

Viszont amiben nem tudok vele egyetérteni,az az albérlet kontra saját lakás téma, mert nekem mindegy, csak elköltözhessek már végre, neki viszont szívügye a saját, és leérvelhetetlen elmélete

szerint az ember ha inkább összegyűjti a pénzt,amit albérletre költene évek alatt,hamarabb megvan a sajátra…anyám erre rákontrázott,hogy igen,ez a fiú igenis el fogja érni az életben,amit akar,mert olyan ambiciózus…néha úgy érzem jobban hisz benne,mint bennem,a saját gyerekében…XD Anyámban és bennem nincs túl sok közös, de az az egy igen, hogy mindketten feltétlenül imádjuk a Macit,csak én magamnak,anyuci meg nekem imádja…^^

Lassan kezdem megérteni,

miért is mondják az emberek,hogy 24 óra semmire sem elég…bár ma azt hittem,négykor végzek,nincs időm hazajönni vonattal és vissza a hatórás előadásra,és megint csak aludni járok haza…viszont egy déli végzéssel fantasztikusan sok időt nyertem hogy anyagot keressek a Tranzit kávéházról,aztán blogoljak a végtelenségbe,hirdetéseket dobáljak fel,és este beüljek az előadásra...ja meg hogy kérdéseket tanuljak,mert holnap interjú Somogyi Andrással (mekkora mázlista is vagyok ;) ) és nem akarok úgy odaállni elé,hogy papírról olvasom a kérdéseket…Istenem, annyira várom már…

Nahh és végezetül még egy gondolat, átírva egy kicsit egy Shop Stop 2 idézetet:

„Mivel Isten teremtette az embert és az ember meg a Transformereket, így azok valahol Isten ajándékai az emberiségnek”

Hát én meg azt mondom:

„Mivel Isten teremtette az embert és az ember meg a (tejes)kávét,így az valahol Isten ajándéka az emberiségnek”  Ennyit mondok…na szépséges napot ☼ ;)

Lovely