Szóval onnan, ahol legutóbb félbeszakadt a cikk ^^ :

Em fejére zuhan a kivetítő, és onnantól nemcsak számára, de az olvasó számára is elsötétül a világ…a hosszú kómából magához térők kliséi,fejfájás,színes ,úszkáló foltok, valahonnan a múltból visszatérő zavaros emlékfoszlányok… ha másból nem is,ezekből épp úgy érzékeljük,hogy valaki hosszú álomból ébredt fel,mint amikor egy filmben vonatkerekeket látunk,és tudjuk,hogy vonaton utaznak…

Lassan hatolnak el a hangok a lassan magához ébredő agyig,lassan tudja azonosítani,épp ki beszél…ólmos fáradtság…

„...úgy éreztem, nem tudok megmozdulni. Mintha kővé dermedtem volna. Semmi másra nem vágytam, csak hogy alhassak, amíg világ a világ. De továbbra is hallottam anya unszoló hangját.

-Em! Em, ha hallasz engem, nyisd ki a szemed! Nyisd ki a szemed, Em! Csak egy pillanatra nyisd ki a szemed,Em!

Jól ismertem ezt a trükköt. Abban a pillanatban,amikor anya meglátja,hogy már ébren vagyok,azonnal fel kell kelnem,és ki kell pakolnom a mosogatógépet vagy iskolába kell mennem,vagy valami hasonló szörnyűség vár rám. Ebbe a csapdába most nem sétálok bele…”

Em hallja az anyja hangján, mennyire kétségbe van esve, és megpróbálja kinyitni a szemét,de nem sikerül elsőre…ahogy a száját sem tudja megmozdítani…

Aztán az éjszaka közepén egyszer csak sikerül,és egy kórházi szoba tárul elénk, majd Em apja,aki kicsit ápolatlannak tűnik,mintha régóta olyan gondjai lennének,amik miatt a tisztálkodás tűnik a legkisebb problémának…

Egy egész sereg megmagyarázhatatlan dolog következik… Em megváltozott hangja… a családja hisztérikus reakciói, valahányszor megszólal, vagy ránéznek… hogy miért küld Gabriel Luna hatalmas virágcsokrokat neki, miért lopózik be Lulu Collins, Nikki Howard legjobb barátnője hozzá az éjszaka közepén és fecseg hozzá,mintha ő lenne Nikki Howard… (én először azt hittem, eleve ugyanúgy néztek ki,csak annyira különböző volt az öltözködésük, Nikki profi sminkje és Em sminkmentes arca, a más színű és fazonú frizurájuk,hogy ez nem tűnt fel senkinek, de mint kiderült,jóval bonyolultabb dologról van itt szó…)

„-Én…-pislogott Frida,és egy könnycsepp csurrant végig az arcán-Én csak…nem tudom elhinni,hogy ez te vagy…”

A feszültség az egekig ér,Em tapogatja újdonsült bababőrét és egyre jobban erősödik az az érzés,hogy: „Valaki mondja már meg,hogy mi a fene történik…”

„Nos,Emerson,az az igazság,hogy nagyon komoly sérüléseid voltak. Egy általunk kifejlesztett ,speciális eljárást alkalmaztunk,hogy megmentsük az életedet,mert az elszenvedett sérüléseid valójában halálosak voltak…”

Meg Cabot nem hagyja alábbhagyni a nyugalmat egy egészen rövid időre sem, megállás nélkül célozgat, puha arcbőr, lefogyott ujjak (műkörmökkel, amikről Em feltételezi, hogy Frida ragasztotta fel őket), teljesen megmagyarázhatatlan ízlésbeli változások, pl. az ételek terén…

A lökött Lulu Collins  és a Stark üzletlánc vezetőjének fia,Brandon (aki Nikki Howard fiúja)az éjszaka közepén elrabolja Em-et a kórházból, még mindig idegesítően Nikkizi, és meg van róla győződve, hogy a szcientológusok vagy az Al-Kaida agymosást hajtott végre rajta… és már száguldanak is egy luxuslimuzinban Nikki lakása felé…

„…az én nevem Emerson Watts. Nem vagyok Nikki Howard…

-A helyzet az kisasszony-fordította felém a visszapillantó tükröt Tom-hogy bizony de.

Én pedig felnéztem. És sikítani kezdtem.

Nyilván mások is biztos sikítanának,ha a tükörből nem a saját arcuk nézne vissza rájuk,hanem valaki másé…”

A kórházban Em végig nem nézhetett bele egyetlen tükörbe sem, a haját hátrafogták… így amikor rájön, hogy úristen, úgy néz ki, mint Nikki Howard, ez az a kritikus pont, ahol az eddig logikus cselekmény nagyobbat fordul,mint egy kupac ruha a mosógépben, és elkezdődik a válasz keresése, hogy hogyan is történhet meg egy ilyen látszólag megmagyarázhatatlan dolog…annyit leszögeznék,hogy nem álom,mint a Dallasban, senki nem fog felébredni, és meglátni Nikki Howardot a zuhany alatt,ahogy jó reggelt kíván…

Fel a luxuslakásba enni egy kis ínyenc ételt, mert személyazonosság ide vagy oda,Em éhes, nagyon éhes… a legdrágább luxusbútorok,pihe-puha szőnyeg, márványkandalló,modern szerkentyűk, páratlan kilátás, hatalmas gardrób…mindez egy topmodell testébe zárva…vajon hányan álmodozhatnak az effajta életről? Csakhogy nem így… persze, így is élvezhetőek ezek a leírások, de a konfliktus forrása, hogy persze, erre vágyunk… de nem így… valaki más testében, teljesen összezavarodva nem képes az ember ennek a csodálatos környezetnek a szépségeiben gyönyörködni…

Lulu és Brandon próbálják rábírni,hogy „emlékezzen”…szóba kerül Emerson Watts, akinek aznap ráesett a fejére a kivetítő, Lulu pedig rögtön felállítja a kontárdiagnózist,ami az egész könyvsorozaton át a meggyőződése is marad: Lélekcsere…mint a „Nem férek a bőrödbe” c. filmben…hát nem aranyosan butus?

„…a jelentés szerint,amit apámnál találtam arról,amikor az a kivetítő Emerson Wattsra zuhant,az a lány…úgy értem te…meghaltál…”

„Ott volt végig a tarkóm-azaz Nikki Howard tarkója-alatt. Egy kemény, ráncszerű vonal,amelyet eltakart a hosszú szőke haj. Nem fájt, de még érzékeny volt. Valami szörnyű dolog történhetett ott. Valami, ami egy borzalmas,úgy másfél centi széles és tizenöt-húsz centi hosszú,kidudorodó forradást hagyott maga után..

(…)

Valaki egy bemetszést tett Nikki tarkójánál, aztán visszahajtotta a fejbőrét,meg minden,amíg a fehér koponyája elő nem bukkant.

Na de miért? Miért tenne valami ilyesmit? (…) egy sebészeti műsor, amelynek az volt a címe,hogy:Agyátültetés:A jövő sebészete megérkezett…”

Hát igen,nem mindennapi sztori…ilyetén lesokkolódva Em a lakásban marad éjszakára… a könyv címe egyébként lehetne akár: „Ilyen egy modell élete” is, mert tényleg reális képet kapunk arról,mit érezhet egy mai celebritás, valahányszor kilép az utcára… közben kiderül,hogy Nikki Howard egyébként a legjobb barátnője, Lulu pasijával kamatyol… szép…ja és a Stark vállalat Nikkinek és Lulunak nagylelkűen kölcsönadott laptopjai minden billentyűleütést jeleznek…

Ezt muszáj,mert olyan gyönyörűen leírja az amerikai diáklét gyönyörűségeit:

„Világéletemben Manhattenben laktam. Kínait ettem a Chinatownban és kövön sült pizzát a Little Italyban. Jártam már az Empire State Building és a szabadságszobor tetején. (…) órákat töltöttem el a Strandben, a világ legnagyobb antikváriumában. Reggeliztem a Tiffanynál (…) és láttam Vermeer festményeit a Frick múzeumban (…).

Elmentem már metróval Coney Islandig, csónakáztam a Central parkban, és korcsolyáztam (…) a Rockefeller Center előtt. Jártam a World Trade Centerben is,amikor még valóban világkereskedelmi központ volt és nem a földdel egyenlő…”

Gabriel Luna viszi vissza Em-et a kórházba,ahol az orvosok, a Stark ügyvédei és a szülei végre felvilágosítják:Valóban épp akkor vált elérhetővé egy „testdonor (Nikki Howard) amikor Em szíve felmondta a szolgálatot, a szülei belementek, inkább, mint hogy meghaljon… de a világnak kell Nikki Howard, így mostantól Em-nek kell teljesítenie minden vállalt munkáját és szerződését… ezzel az is együtt jár,hogy Emerson Watts-ot halottá nyilvánították…

„Mi ad helyet a személyiségnek?Vagy más szóval… a lelkünknek?Az agyunk? Vagy a szívünk és a testünk?”

„Ha a test már semmilyen motorikus funkció ellátására nem képes,az agyat pedig eltávolították belőle,akkor New York állam 1984-ben elfogadott jogi meghatározása alapján az a test halott. Míg az a személy,amely élő aggyal és dobogó szívvel rendelkezik (…) jogilag élőnek számít…”

Tehát az összes ismerőse,pl. a nagymamája, és Christopher is halottnak hiszi, mostantól valaki más életét kell élnie élete végéig,különben a szülei akár börtönbe is kerülhetnek…soha semmi nem lesz már a régi… te mit tennél?

Lovely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.