Először is mindenképp lessétek meg Annie Leibovitz Disney-mesés képeit, mert gyönyörűek ^^

Az alvó szépség/Fában alvó szépség egy klasszikus tündérmese egy szép hercegnőről, Helenről, akit megment az elbűvölő herceg.

Először Charles Perrault 1967-es kötetében,a Libamama meséiben jelent meg.

 A legismertebb verzió az 1959-es Disney-mese, ami Tchaikovsky balettjéből merített, a balett pedig (premier: 1890) Perrault művéből.

Perrault alapvetően két részre vágta a mesét. Néhány folklorista szentül hiszi, hogy a darabok eredetileg különálló mesék voltak…

Első rész

A királyi pár már nagyon régóta szeretett volna egy gyermeket,amikor a kislány megszületik,a keresztelőjén  a tündérek, akiket keresztanyákként hívtak meg, képességeket ajánlottak fel ajándékképp, mint például a szépség és a zenei tehetség. Mindazonáltal egy gonosz tündér, akit elfelejtettek meghívni,”ajándékként” megátkozza a hercegnőt, aki ha felnő, megszúrja majd az ujját a Halál pörgő kerekének orsójával és meghal. Az utolsó jó tündér sem adta még át az ajándékát. Így ajándékképp annyit változtat a másik tündér varázslatán, amennyi saját varázserejéből kitelik: a hercegnő nem fog meghalni,helyette mély álomba zuhan száz évre..

A király megtiltotta, hogy szőjenek, fonjanak, máglyára vettetett minden rokkát, senki sem tarthatott ilyen szerkezeteket otthonában, de hiába. Amikor a hercegnő tizenöt vagy tizenhat éves, találkozik egy öreg nővel, aki igazából a gonosz tündér, aki álruhában fon a vár tornyában. A hercegnő azt kérte, hogy kipróbálhassa az ismeretlen feladatot és az elkerülhetetlen megtörtént. A gonosz tündér átka beteljesült. A jó tündér visszatért és elaltatott mindenkit a várban. Tüskebokrok erdeje nőtt a vár köré, és megóvta a külső világtól: senki nem próbálhatott meg áthatolni anélkül, hogy a tüskék ne sebeznék halálra.

Száz évvel később, egy hercegnek, aki hallotta a lány történetét, sikerült bejutnia a várba. Remegett miután meglátta a hercegnő szépségét, és térdre esett. Megcsókolta, a királylány felébredt, azután lassanként mindenki felébredt a várban, és attól fogva mind boldogan éltek.

Ennyit dolgozott fel Walt Disney is…

Második rész

Miután Csipkerózsika felébredt, a herceg sokszor meglátogatta, a hercegnő pedig két gyereket szült neki,L'Aurore-t (hajnal) és Le Jour-t (Nappal). A herceg titokban tartotta, hogy szülei emberevő óriások voltak. Amint trónra lépett, elhozta a feleségét és a gyerekeket saját országa fővárosába, amit az anyakirálynőre hagyott, amíg elment háborúzni.

Az Ogre anyakirálynő egy erdei házba küldte a fiatal királynőt és a gyerekeket, és megparancsolta a szakácsának, hogy készítse elő a fiút vacsorára Robert mártással. Az emberséges szakács egy bárányt szolgált fel, ami kielégítette az anyakirálynő éhségét, aztán követelte a lányt is, de jóllakott egy fiatal kecskével, ugyanabban a kiváló mártásban. Mikor felfedezte a trükköt, előkészített egy kádat az udvarban, amit viperákkal és más ártalmas teremtményekkel rakott tele. A király közben visszatért, az Ogreasszony beleesett abba a gödörbe, amit előkészített, és mindenki más boldogan élt attól fogva.

Perrault forrása:

Basile "Sole, Luna, e Talia"-ja. (Nap,hold és Talia)

Ami Basile-nál másképp volt:

• Az alvás nem egy átokból eredt, csupán megjövendölték
• A király nem csókkal ébresztette fel Taliát, hanem megerőszakolta.
• Az a nő, aki megpróbálta megenni őt és a gyerekeit, nem király anyja volt, hanem a féltékeny felesége.

Perrault névtelenül hagyta a hercegnőt, míg a Grimm-testvérek Briar Rose-nak hívták az 1812-es kötetükben. A Disney-filmben a neve Aurora lett. John Stejean "Rosebud"-nak hívta.

A Grimm-testvéreknél a herceg érkezésével befejeződik a történet. A Grimm-változat néhány fordítása Rosemond-nak nevezi a királylányt.

A testvérek gondolkodtak rajta, hogy feltüntetik, hogy a mese Perrault verziójából származik, de végül mégis saját német meséjükként tüntették fel. Máig ez a német mese az egyetlen ismert változat, bár biztos Perrault hatása.

A Grimm-testvérek első kiadásában szerepel a Perrault-i mese második részéhez hasonló sztori, egy töredékes tündérmese, Az ördögi anyós. Mint sok német mese, ami francia hatást mutat, a következő kiadásban ez már nem jelent meg.

Italo Calvino olasz verzója: Az alvás oka az anya meggondolatlan kívánsága: nem érdekelné, ha lánya meghalna, mert megszúrta meg az ujját tizenötször, csak lenne végre egy lánya…

Miután a herceg megerőszakolja a királylányt, majd megszületnek a gyerekeik.

A nő, aki megpróbálja megölni a gyerekeket, a király anyja, nem a felesége, de nem ő akarja megenni őket, hanem a királynak akarja felszolgálni őket. Minden olasz verzió Basile hagyományait követi.

Felbukkanó misztikus témák a történetben (és más történetek,amikben ezek a motívumok felbukkannak):

    * A régóta várt gyermek(Szent Anna,Rapunzel)

    * Az átkozott ajándék (Nessus és Deianira)

    * Az elkerülhetetlen sors

    * A fonó(Moirae és Norn)

    * A hősies keresés

    * Az emberevő óriás mostohaanya

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Sleeping_Beauty

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.