Szóval a reggeli ébredés sokkal vidámabb, mióta az ébresztőhangom az, hogy: „Éééééééébresztő, nyisd ki azt a gyönyörű királyi szemed” Ki ne akarná, hogy így ébresszék? ^  ^ Kár,hogy női hang…:P

Summarum-summarum, a vonat a legkülönbözőbb helyeken megállt,és vesztegelt,ehhez szerintem már minden igaz bottyáni hozzászokott (hihihi ^ ^), de a sors azzal büntetett,hogy a világmindenség két legnagyobb bigottjával ültem egy fülkében…én tényleg nem akarom senki vallási nézeteit megbántani,de amit ott előadott a „sohasem szexelek,mert az úrnak szenteltem magam” kinézetű kissrác,meg a nénike,az az én tűrőképességemet messze felülmúlta…tehát az,hogy: „A lányom úgy tért meg,hogy egy nap hallott egy angyali szózatot,hogy induljon el az utcán pizsamában, nem tudta,hogy hova, csak ment,aztán ott volt egy gyülekezet” meg hogy hogy munkálkodik a Sátán,és ezért nem mindenki olyan,mint ők,de majd ők mindenkit megtérítenek…másfél órán keresztül lökték ezt a műsort,én már húzogattam a hajam, a fejem magától elkezdett ütemesen kopogni piciket a falon… fújj, de tönkre tudja tenni a kedvem egy ilyen szép napos reggelen a bigottság és a vallási fanatizmus…már semmit nem lehet ésszerű kereteken belül csinálni? Tényleg bocsánat attól, akibe ezzel belegyalogoltam volna…hagyjuk is…

A délutánom viszont… jaj, fantasztikus volt ^ ^ Ezt a napot vártam már hetek óta ^ ^  Interjúúúúú ^ ^  Persze attól való félelmemben,hogy elkések,megint fél órával hamarabb ott voltam,minthogy találkoznunk kellett volna E.-vel…a késéstől valóm félelem borzasztó dolgokat művel az emberrel  ^ ^ Szóval nagyon örültem neki,mikor befutott, erős deja vu érzéssel kukkoltuk az utcát újra,hogy hol jön a riportalanyunk, Lovelylány boldogan  ugrabugrál, mint aki megkergült, hogy Úristen, hihetetlen…na igen, megvan az a szépsége ennek a szakmának,hogy az ember találkozhat a favoritjával…menjetek videós újságírónak, gyerekek, mert piszok mázlis és boldogító dolog ^ ^ Mielőtt tavaly elkezdtem itt dolgozni,én el nem tudtam volna képzelni, hogy majd ezen a napon én ott ülök E.-el és Somogyi Andrással a Symbolban,tehát tényleg, ma megint megvalósult egy álom a földet söprő listámból…Abban biztos vagyok,hogy végig valahogy így álltak a szemeim: *-*   :P

Mindenesetre (relatív, de legalábbis szerintem) de szerintem nagyon jó hangulatú, sokat nevetős kis beszélgetés volt, főleg hogy már az első, bemutatkozós kérdésnél adott válaszra szétnevettük magunkat, és ez így ment tovább is, hála Andrásnak, aki nagyon kedves és közvetlen volt velünk, szóval még én is belejöttem, mint kiskutya az ugatásba, pedig volt némi lámpalázam, hogy vele találkozom ^  ^ Szóval köszönjük  ^ ^  És köszönöm E.-nek,aki nagyon sokat szervezkedett és telefonált,hogy élete keltse az elképzeléseimet ^^ <3 Az eredmény ha minden jól alakul, pár hét múlva látható majd ^^

Szóval ez volt a millenniumi 3. interjú (7 híján a tizedik és nem áll szándékomban most megállni,szóval go,go,gooo (=Egyértelmű haladás előre,és nem a vetkőzős tánc,a félreértések elkerülése végett ^ ^)

Ja és hazafelé:

"E.:Menjünk hévvel!

 Lovely: jó, úgyis rég mentem már ekkora hévvel haza!" Az igazság ott bujkál valahol ebben a kis szóviccben…de hogy ki mit hámoz ki ebből… ^ ^  Videós újságírás,én így szeretlek ^ ^  

Na öröm és bódottá mindenkinek,ahogy Matisz papa mondaná ^^

Lovely ^ ^  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.