Na szóval… mondhatni hogy ez volt a tökéletes hétvége ^ ^ Pénteken egy isteni karaoke-buli, szombaton vacsora a Macival… huhh, nagyon boldog vagyok :D Bár minden hétvége ilyen lenne :) Ja és persze a cikkem felkerült az http://adamlambertdaily.com/ -ra,ahol majdnem 50-en lájkolták ^ ^ Mind az ötven embernek köszönöm :) 

A tegnap este legnagyobb aranyköpése (iszonyú kevés ételtől már tele leszek,szóval nálam az étel fele mindig a tányéron marad):

Maci: Kérsz desszertet is?

Lovely:Igeeeeeeeeen!

Maci: Akkor előbb edd meg a pizzát, ami még a tányéron van …

 Kis bolondom, annyira szeretem őt ^ ^ A szombat esték,és délutánok, amikor elüldögélek a munkahelyén,nézem,ahogy dolgozik, veszekszünk a riportomon, mert nem tudunk dűlőre jutni abban,hogy az ember eldöntheti-e,hogy melyik nemhez vonzódik (szerinte igen, szerintem nem), amikor egymásra nézünk és összenevetünk,amikor megkérdezem,szeret-e, erre szorosabban kezd el ölelni…kell hogy legyen,mert nélküle csak egy félember vagyok ^ ^ És az arc,amikor nevetve idéz a blogomból róla szóló sorokat…csak szeretlek és kész,akkor is,ha te a konzervatív eszmék pártján vagy, én pedig a liberális :P

A másik dolog amin tegnap mikor végre lefeküdtem aludni,gondolkodtam,az a kérdés, amit sokan lázadásnak neveznek,de most,hogy egyszer rákényszerültem,rájöttem,hogy nem az…az,amit sokan lázadásnak neveznek,valójában nem más,mint az,amikor az ember életében először áll ki valami mellett,ami fontos neki…legalábbis ez az én véleményem…amikor az ember először felszólal ezekért a dolgokért,nyilván fura neki és a környezetének is…valójában szerintem ezek a csírái annak,hogy később is ki tudjunk állni a vélemények ellen és leküzdeni a nehézségeket…tejfog,bemelegítés, bárhogy is nevezzük…persze ez csak az én véleményem,lehet rá mondani,hogy: „Mondd ezt az anyámnak” vagy hogy: „Majd akkor is ezt mondd,ha neked lesz gyereked…”

Laurie Halse Anderson azt mondta a Speak-ben:

„Az icipici hajtás egyszer csak kibújik a földből, leveleket ereszt, hogy több napot tudjon magába szívni. Aztán csak alszik, eszik, napfürdőzik,amíg virágba nem borul,ekkor kerül tinédzserkorba. Rossz idők járnak ilyenkor a rózsára, a cinniára, a körömvirágra,mert az emberek ollókkal támadnak tájuk,lemetélnek mindent,ami szép. De a növények ügyesek. Ha egy rózsát levágnak,új nő helyette,mert virág nélkül mag sem terem…”

Más: A történelem legnagyobb rejtélyei…imádom a történelmi rejtélyeket ^ ^ Majd egyszer írok ezekről is egy cikksorozatot ^ ^ Mayerling, Ufók,Hova tűnt Petőfi…és természetesen…Anastasia Romanov.

Ma reggel torrenteltem le a mesét, meg le akartam szedni ezt a filmet is, hogy minél több szempontból meg tudjam vizsgálni a dolgot, de sehonnan nem lehetett letölteni… kár, pedig tényleg érdekelt volna.

A meséről annyit hogy huhh, gyönyörű, romantikus, tele van csodálatos zenékkel, jó benne a szerelmi szál, a bonyodalmak… minden megvan benne, úgyhogy biztos meg fogom majd még nézni párszor! Nem az eredetiség iránti vonzalom hajtott, amikor angol nyelven és angol felirattal néztem meg…angol nyelven azért mert a magyar torrent oldalakra csak meghívóval lehet felmenni,az angolokról meg bárki letölthet… a felirat meg azért,mert a magyar oldalakon csak elcsúszott felirat volt… utálom, mikor elcsúszik a film meg a felirat…

Lényegre:

Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő , orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné negyedik lánya volt.

Apja,II. Miklós (Nyikolaj) cár becsületessége sajnos nem volt elég,hogy a reformokra szoruló orosz birodalmat irányítsa.

Hiába volt kedves, közvetlen ember, a nép nem kedvelte, főleg azért mert meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban

Ráadásul egy német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak.

Anasztaszija legidősebb nővéréhez hasonlóan szintén közelebb állt az édesapjához, mint az édesanyjához, mivel inkább a cárra hasonlított.

Anasztaszija vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjteni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították „Koboldnak”, mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét.

A nagyhercegnő születése „általános csalódást” váltott ki mindenkiből, ugyanis a nép egy fiúra várt. A törvény értelmében csak fiú örökölhette a trónt, amíg az elsőszülött ág ki nem hal, így II. Miklós számára lényeges volt, hogy fia szülessen.

Alekszej nagyhercegen (Anasztaszija öccse) a vérzékenység nem sokkal a születése után megmutatkozott, így a trónutódlás veszélybe került. A cári család megpróbálta titokban tartani a trónörökös betegségét, de - bár nem tudták, hogy milyen betegségről van szó - mindenki sejtette, hogy valami nincs rendben a cáreviccsel.

Grigorij Raszputyin egy ügyes szélhámos volt, aki egyházi személynek, vándorló szerzetesnek adta ki magát. Azt állította, hogy segíteni tud a cárevics betegségén. A cári család - elsősorban a kétségbeesett cárina bizalmába fogadta. Anasztaszija talán még jobban hitt Raszputyin „csodatevő képességeiben”, családja többi tagja. A nagyhercegnő nagyon szerette a cárevicset, és amikor látta, hogy öccse fájdalmai enyhülnek Raszputyin hatására, „Grigorij Atya” minden szavát elhitte. A nép gyűlölte Raszputyint, közönséges szemfényvesztőnek tartották. (Bár gyakran valóban tudta enyhíteni a cárevics fájdalmait.) Az oroszok hite egy idő után megrendült a „cár atyuskában” és a „cárné anyácskában”.

Raszputyint 1916-ban Péterváron orosz arisztokraták meggyilkolták - egyesek szerint azért, mert azt várták, ettől úgy megrendül a cári család, hogy a cár lemond; mások szerint azért, mert az angolok veszélyt láttak Raszputyinban, aki arra akarta rávenni a cárt, hogy kössön békét Németországgal. Raszputyin meggyilkolása viszont - bár kétségtelenül megrendítette a családot - nem bírta lemondásra a cárt.

(A Romanovokra gyakorolt óriási hatását jól szemlélteti, hogy A család földi maradványainak megtalálásakor kiderült, hogy az 1918 nyarán kivégzett cári család minden tagja viselt valamilyen Raszputyin-ereklyét)

.

Oroszország belépett a világháborúba

I. Miklós cár 1917. március 2-án (az orosz ortodox naptár szerint 15-én) lemondott trónjáról fivére javára…

A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszálították őket Tobolszkba.

1918 áprilisában a fehérek előrenyomulása miatt Lenin elrendelte, hogy a cári családot Tobolszkból Jekatyerinburgba szállítsák.

Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el őket.

Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját (Anasztaszija apai nagyanyját) kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok délre szökhettek. 

Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka megparancsolta a családnak, hogy vonuljanak le a pincébe,mert fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket

"Tekintettel arra a tényre, hogy rokonai folytatják a támadást Szovjet-Oroszország ellen, az Uráli Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy kivégzi önöket."

Hogy ezután mi történt, arról több változat is ismert…

A közismert változat szerint Jurovszkij, az őrök parancsnoka az alagsori helységben leültette Miklóst, a feleségét, Alexandrát és Alekszej nagyherceget, aki ekkorra már – súlyos betegsége miatt – mozgásképtelen volt. Mögöttük állt négy lányuk, a család orvosa és egy szobalány. Jurovszkij felolvasta a kivégzési parancsot, majd rögtön lelőtte Miklóst. A kivégzőosztag tagjai erre a jelre állítólag célba vették előre kijelölt áldozataikat és tüzeltek.

A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók

.Jurovszkij jelentésében az szerepel, hogy a három lány hihetetlen módon még másodjára is sikoltozva ült fel. Mivel az ajtókat már kinyitották, a gyilkosok nem lőhették le a túlélőket, nehogy riadalmat keltsenek. Ezért szuronyaikkal döfték le és puskatussal verték agyon őket.

A történészek azt mondják, hogy politikai okokból eltúlozták a dolgot, és a vörösök csak II. Miklóst végezték ki. Azok, akik a drámát követően kinyitották a szájukat, és beszélni kezdtek arról, hogyan halt meg az utolsó cár, s mi történt a családjával, nem sokkal később már mind halottak voltak, haláluk pedig minden esetben gyanús körülmények között következett be.

Az orosz Uralszkij Rabocsi nevű lap 1918. július 23-i számában ezt a hírt közölte: II. Miklóst kivégezték, családját pedig biztonságos helyen őrzik. Így kezdtek el terjedni a történetek, miszerint a família megmenekült, vagy egyes tagjai életben maradtak.

A szovjet kormány jó ideig nem nyilatkozott az ügyről, az emberek többsége nem is hitte el, hogy a Romanovokat kivégezték. Ez a kétely még a kormány megerősítő nyilatkozata után is tartotta magát. Mivel a holttestek nem kerültek elő, továbbra is rengetegen számoltak be arról, hogy különböző európai országokban látták a cári család tagjait.

A  Jekatyerinburg melletti erdőből a cár gyermekei közül kettő holtteste rejtélyes módon eltűnt. Az biztos, hogy Alekszejt nem a családtagjai mellé temették, de az már vitatható, hogy Anasztázia vagy Maria holttestet hiányzik... a néphit szerint Anasztázia volt az, aki csodálatos módon túlélte a puskagolyók és szuronyok támadását. Róla számos történet kering.

A szovjet diktatúra által elnyomott oroszok hinni kezdtek abban, hogy a Romanovok nem haltak meg azon az éjszakán, hanem külföldön élnek valamilyen álnév alatt. Számos olyan ember bukkant fel a 30-as években, akik azt állították magukról, hogy a cári család tagjai. A leghíresebb közülük Anna Anderson…

1920-ban, bő 16 hónappal a család kivégzése után tűnt fel. A berlini rendőrség egy csatornából mentette ki a fiatal nőt, aki kétségbeesésében a vízbe vetette magát. A kórházban előkerült egy fénykép a Romanov családról. Az egyik ápoló először azt hitte,ő Tatjána főhercegnő,de Anna közölte,hogy ő a cár másik lánya,Anasztázia főhercegnő...A lábán lévő deformáció a családból csak Anasztaszijára illett, aki így született, valamint a füle is olyan volt, mint a nagyhercegnőé. Elmondta, hogy a kommunista kivégzőosztag katonáinak bajonettje tompa volt, ennek köszönhetően élte túl a gyilkossági kísérletet. Az egyik katona, akit azért küldtek vissza, hogy eltávolítsa a holttesteket, észrevette, hogy életben van, és Romániába menekítette. Fájdalmas és kimerítő részletességgel számolt be a család dolgairól. A rég elkendőzött családi titkokat is kifecsegte, ami miatt sok ellenséget szerzett.

Azt állította, azért jött Berlinbe, hogy megtalálja a nagynénjét, Irén hercegnőt, ám attól való félelmében, hogy rokona nem fogja felismerni, kétségbeesett lépésre szánta el magát, s megpróbált véget vetni az életének. A fiatal nő felvette az Anna Anderson nevet, és élete nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta bebizonyítani: ő Anasztázia. Nemsokára szinte mindenki elhitte, hogy az eltűnt hercegnőt találták meg.

Hét évtizedig tartott a vita személyazonosságáról. A Romanovok ismerőseinek, rokonainak véleménye megoszlott a kérdésben. Voltak, akiket meggyőztek a nő által felidézett személyes emlékek, mások kételkedéssel, sőt felháborodással utasították vissza a feltételezést. Anderson 1984-ben bekövetkezett haláláig ragaszkodott állításához, hogy ő Anasztázia nagyhercegnő.

A vita végére egy évtizeddel később a tudomány tett pontot. DNS-teszt segítségével sikerült bebizonyítani, hogy Anderson nem a Romanov család tagja. Ma már az is pontosan tudható, hogy a nő valójában Franzisca Schanzkowska lengyel parasztlány volt. A hasonmások közül a legtöbben a legendás vagyonból akartak részesedni.

Az évek során rengeteg nő állította, hogy ő az elveszett hercegnő, mégis egy visszavonultan élő, titokzatos asszony családja hozakodott elő az eddigi legmeggyőzőbb történettel.A mostani eset eltér a többitől, mert ez az asszony soha életében nem állította magáról, hogy ő lenne Anasztázia. Unokái azt mondják, álnéven élt, és csak titokban, bizalmasan vallotta be, hogy ő volt Oroszország nagyhercegnője, a cár egyetlen életben maradt lánya. A trónkövetelőkkel ellentétben haláláig rettegésben és rejtőzködve teltek napjai. Családja megesküdött, hogy addig nem fedik fel kilétét, amíg nem jön el az ideje. Úgy gondolják, most jött el az ideje. Az elmúlt három évben több ezer dollárt költöttek állításuk bizonyítására, és néhány neves igazságügyi szakértőt is felkértek annak kiderítésére, hogy e csontok valóban Oroszország nagyhercegnőjének maradványai-e. Unokái sosem állították,hogy ő Anasztázia,csak hogy az utolsó Romanov…ezért lehetett akár Mária is, Anasztázia egyik testvére.

Talán Afrikában (itt élt ez az asszony) keresnénk utoljára egy orosz hercegnő maradványait, aki megmenekült, amikor a családját legyilkolták a bolsevikok. Ám élt itt egy asszony, aki 162 és fél cm magas volt, és Alina nagymama néven ismerték. Ő volt Anasztázia, az elveszett hercegnő? Vagy valaki más, aki szintén jelen volt a kivégzésnél? És ha ő volt, mi történjen ezekkel a csontokkal? Vajon az orosz hatóságok és a Romanov család elfogadják-e ezt a bizonyítékot és hazaszállíttatják-e a hamvakat a többi családtag mellé?

„A kihantolt koponyát összevetettük a Romanovok képeivel, ám a fej és az arcberendezése nem Anasztáziáéval, hanem II. Miklós cár másik lányáéval, Mária nagyhercegnőjével egyezik meg - állítja a kutató. - A történetek alapján bátran mondhatjuk, hogy valóban a legendákból ismert hercegnőre akadtunk rá. A DNS-vizsgálatok is egyezők lehetnek, azonban a föld alatti átfertőződés miatt egyelőre nem sikerültek…”

„- Nagyanyánk mindig azt állította, hogy hercegnő, de az igazi nevét soha nem mondta meg - mondta a National Geographic adásában az egyik unoka, Albert. - A nagyobb rendőrautóktól halálosan rettegett, ez nem is csoda, hisz családja kivégzése után őket is kocsira rakták, és az egyik kastély közeli erdőbe vitték Szibériában. Ő súlyos fejsérülést szenvedett, amit Lengyelországban gyógyítottak, testét pedig gyémántokkal kirakott fűzője mentette meg a lövésektől.”

Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test hiányzott, és ez számos találgatásra ad okot.2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé. Földi maradványaikat néhány éve nagy pompával temették el újra, de immár az egykori cári székhelyen, Szentpéterváron.

Különbségek az eredeti történet és a mese között:

• A mesében Raszputyin a cári család ellen fordult, és a gonosz erők segítségével végezni akart velük, aznap este egy bálon tört rájuk, ahonnan csak Anasztázia és a nagyanyja tudtak elmenekülni.
• A mese végén az igazi Anasztáziára rátalál a nagyanyja, és boldogan élnek

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Anasztaszija_Nyikolajevna_Romanova_orosz_nagyhercegn%C5%91

http://www.mult-kor.hu

www.magyarszo.com

http://www.astronet.hu

http://www.blikk.hu

http://hegyek-lanya.blogspot.com

Na mára ennyi volna ^^ Holnap Atlantis ^^

Csók:

Lovely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.