Szép napnak szép az estéje is… remélhetőleg ^^ Fantasztikusan sütött ma a nap,és apám munkahelyén napoztam az udvaron,és imádtam,ahogy csiklandoztak a napsugarak ^^ Csak optimistán… most hogy már láttam azt is, hogy nyitják ki fél háromkor a Nyugatit, már azt képzelem, hogy egy sokat tapasztalt városjáró kalandor lettem,vagy mifene… ^^ na azért még nem ^^

Na de egyébként pénteken… igen, pénteken elolvastam Erich Segal Love storyját… a filmet már milliószor láttam, mindig mélyen megrendített és elgondolkodtatott…emlékszem, miután megnéztük a Balatonon, ránéztem Macira (de egyszer mostanában is előkerült a kérdés) hogy te mit csinálnál,ha…

„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?

Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem…” már az első mondat szíven találja az olvasót,és arra sarkallja,hogy olvasson tovább… ami nem tetszett igazán, hogy a szerelmesek nem csak a könyv elején,amikor fiatalon csipkelődnek,de még házas korukban is gyakran a legalpáribb sértésekkel becézgetik egymást, és teljesen természetesnek hat,hogy Oliver azt mondja, „adtam pénzt a feleségemnek,annak a k*rvának,hogy menjen el vásárolni” vagy Jennifer lestricizi a férjét,ami azok számára,akik nem olvasták a könyvet,csak úgy hathat,hogy nem szeretik és tisztelik egymást igazán, viszont a könyv lapjain keresztül egyértelműen kiderül,hogy ez a furcsa beceneves szerelem valami igazán egyedi és megismételhetetlen…volt…

Mert az, hogy nem lesz Happy End, már az első mondatból kiderül… amiből süt a fájdalom és a „semmi sem hozza vissza” érzés… a filmben még hatásosabban hat Andy Williams gyönyörű melódiájával… Oliver ül a pálya szélén, és a semmibe néz…aztán gyorscsévélés, vissza a film elejére…

Egy anekdota szerint az író azt akarta bebizonyítani, hogy egy klisékből írt regényből is bestseller lehet, és hát igen,az akad bőven (Szerelem első látásra,a fiú szembeszáll a családjával,gazdag-szegény pár), de olyan finoman alkalmazva, hogy mégsincs az a „mindjárt elcsöppennek  TV-képernyő/könyv molekulái” érzés…

Tehát adott a IV. Oliver Barrett, a nagyon-nagyon-nagyon gazdag fiúcska, akinek csupán annyi a bűne, hogy ki szeretne venni egy könyvet a Radcliffe egyetem könyvtárából…de helyette néhány igazán csípős megjegyzést kap a pápaszemes könyvtároslánytól,aki nem nézi jó szemmel,hogy a Harvard hatalmas könyvtárát is használhatná a fiú, de nem átallja az ő szerény készletükből elvinni…

„Onnan gondolom, hogy okos vagyok, hogy nem mennék el veled kávézni”-mondja Jenny, a következő kép pedig a könyvben és a filmben is a kávé,amit épp kortyolgatnak… itt bizony lesz valami!

Zajlanak az események, agresszív hokimeccsek, első randik, szex, hógolyózás, ahogy az lenni szokott,míg ki nem derül,hogy Jenny Párizsban kapott ösztöndíjat….

Oliver:És mi lesz az esküvővel?

Jenny:Ki beszélt itt esküvőről?

Oliver:Én…

Jenny:El akarsz venni? Miért?

Oliver:Csak úgy…

Ez később még fontos lesz…

Oliver állandó ellentétben áll apjával, a III. Oliver Barrettel,aki úgy gondolja, ő tudja a legjobban,mi a fiának,mindig intézkedni akar,bevetni a kapcsolatait… én speciel addig nem láttam annyira negatív figurának,mint Oliver,míg ki nem jelentette,hogy ha a fia szegény lányt vesz el, többé nem tekinti a fiának… (az ilyen konok szülők már sok bajt okoztak a világtörténelemben, lásd a Montague és a Capulet szülők)…az is megfordul a fejében,hogy a fia ezzel is csak lázadni akar…

Apró-cseprő hétköznapokról szóló részletek, amik nagyban segítenek azonosulni a főszereplőkkel...

Aztán egy óriási,emlékezetes veszekedés  III. Oliver 60. születésnapja előtt,amikor a szülinapi partyra szóló meghívó megérkezik, az olasz származású, családcentrikus Jenny nem érti,hogy lehet az,hogy „Ti Barrattek az egész életeteket le tudnátok élni gyűlölködve” és azt találja mondani a telefonba,hogy:”De a fia azt akarja,hogy tudja,hogy mélyen legbelül nagyon szereti magát…” Mire Oliver dührohamot kap,kitépi a telefont hitvese kezéből,és ráordít,hogy miért nem takarodik már el az életéből…Jenny elrohan,Oliver órákig keresi mindenhol… amikor késő éjjel hazaér,a lány a küszöbön ül,mert otthon felejtette a kulcsát,és elhangzik a filmtörténet egyik legszebb és legemlékezetesebb mondata:

"Love means never having to say you're sorry-
Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: sajnálom”

vagy:A szerelemben/szeretetben nem kell bocsánatot kérni”

Mindketten hoznak áldozatot: Jenny lemond a zenélésről, Oliver pedig kisemmizetté válik,és éjt nappallá téve dolgozniuk kell,hogy eltartsák magukat,míg Oliver lediplomázik,és végre jól fizető állást nem kap… itt lehetne Happy End,csakhogy a gyermekáldás valahogy nem akar összejönni… az orvos közli Oliverrel,hogy Jenny halálos beteg,de a lány elől eltitkolják,neki viszont van annyi esze,hogy magától is rájön, és visszautasítja a Párizsba szóló repülőjegyeket,amikkel a férje kedveskedni próbál neki…mert neki időre lenne szüksége,de azt senki nem adhatja meg neki…és mintha a film tempója is ezt igazolná,szinte követhetetlenül gyorsan haladnak az események,Jenny kórházba kerül,Oliver félreteszi a büszkeségét,és az apjától kér pénzt,aki azt hiszi,teherbe ejtett egy lányt… (-Bajba kevertél egy lányt? –Igen)

A mindig zordnak mutatkozó atya szó nélkül odaadja a pénzt, Jenny végül mégis meghal,az bántja csupán,hogy halála előbb bűntudatot lát Oliver arcán, és elég jól ismeri,hogy tudja,miért:

‎"Le van szarva Párizs és a zene meg az összes baromság, amiről azt hiszed, hogy elraboltad tőlem..."

Megkéri Olivert, hogy vegye a karjába… és így megy el… a bejárat előtt a „keménykalapos”  várja a fiút, valami rejtélyes forrásból már tudja az igazságot… Oliver,miért nem mondtad el? És: sajnálom… mire Oliver csak annyit válaszol: Love means never having to say you're sorry…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.