A XXI. században azt szeretem a legjobban, hogy az ember felkelés után odaülhet kócosan, pizsamában a számítógép elé, és meginterjúvolhatja az egyik legjobb barátját, akire felnéz… mert a téma ott hever a szivárvány lábánál… csak le kell nyúlni érte és felvenni… mert fontos, tanulságos és gondolatébresztő… talán mélyen a darázsfészekbe nyúltam… megérte? Azt mindenki döntse el maga…

Lily ránézésre olyannak tűnhet, mint bármelyik fiatal lány, de egyvalamiben mégis más: A szabadidejét annak szenteli, hogy a világban csökkentse az intoleranciát, segítse a homoszexuális fiatalok boldogulását, tanácsokkal látja el őket.

1. Mióta segíted ezeket a fiatalokat?

   Mondjuk úgy az egész 2008 végén kezdődött még középiskolában. Van nekem egy nagyon jó barátom, akivel egy osztályba jártunk, és ő elmondta nekem a titkát. Én pedig akkor kezdtem el olvasni és írni úgynevezett "Slasheket", amik rajongói továbbírások különböző témából, azzal az extrával, hogy két fiú (esetenként két lány) szerepel bennük. Ezzel egy időben kattantam rá az itthon is játszott Fiúk a klubból (Queer as Folk) sorozatra, ami szintén meleg fiatalok hétköznapjairól szól. Van benne egy karakter, aki arra szentelte az életét, hogy segítse a meleg fiatalokat. Ő a példaképem. Visszatérve a kérdésre: 2009től ténykedem aktívan

2. Mi motivált a kezdetekkor,változott-e a motivációd azóta?

  Több minden, talán fő motivációm az osztálytársam volt, hiszen láttam, hogy mi mindent kell kibírnia, milyen nehéz az élete ebben az intoleráns világban. A motivációm nem sokat változott. Voltam nyáron kint a bécsi melegfelvonuláson, és annyira ég és föld volt a különbség az ittenihez képest. Ez motivál, hogy látom a célt magam előtt, hogy "ilyen is lehetne". Bár tudom, hogy ebben az országban ez elég kényes téma, de akkor is azt hiszem, hogy tanítással az emberek egy része nevelhető.

3. Megható a ragaszkodásod hozzájuk… ért valaha emiatt atrocitás?

  Természetesen ért. "Szerencsére" csak online formában, volt régebben egy blogom, ahol megtalált sajnálatosan néhány gyűlölködő alak. Minden bejegyzéshez hozzászóltak nyomdafestéket nem tűrő módon, szidtak engem meg a felmenőimet, és persze a barátaimat. Nem nagyon foglalkoztam velük (az ilyen típusú emberekkel nem lehet mit kezdeni), de aztán untam törölgetni a hozzászólásokat, hát letiltottam a lehetőségét. De átszivárogtak a honlapomra, ahol az írásaim voltak, ott is mocskolódtak, de nem annyian. Egyszerűen tudom, hogy kivel éri meg vitába szállni, és kik azok, akikkel teljesen felesleges, mert úgy se lehet őket meggyőzni

4. Hát igen,ezeket az embereket nem lehet észérvekkel meggyőzni…mindenesetre szerencsés alkat vagy,hogy nem veszed úgy a szívedre…Egyébként mit gondolsz, általánosságban hogy állnak hozzá a mai fiatalok ehhez a kérdéshez?

Változó, attól függ, hogy ki milyen családból jön, vagy milyen a baráti köre, érdeklődési köre. Nem gyakran fordul elő, hogy homofób, gyűlölködő családból származó fiatal ne ítélné el őket, persze erre is vannak kivételek. Úgy gondolom, hogy ez egy fajta érettség kérdése. Az áltag gondolat az, hogy "nekem semmi bajom velük, csak ne előttem csinálják". Ezt is meg lehet érteni. De manapság elterjedt a metrosexualitás, így ez az réteg alapból közelebb áll a témához. Ezen kívül, ha valakiben van némi művészi hajlam esetleg hallott már a yaoi-ról, ami a japán  mangák meleg változata, illetve a slashekről, amikről már beszéltem. A lányok mindenképp nyitottabbak erre a dologra, a fiúk kevésbé. De manapság lassan minden lánynak van egy "legjobb meleg barátja".

5. Milyen módszerekkel próbálod a hétköznapi életben meggyőzni az embereket,hogy legyenek toleránsabbak? Mennyire nehéz feladat ez manapság?

Pff… nagyon . Hát ilyen apróságokkal, például reflexszerűen megkérem, hogy a "buzi" szót ne használják szitokszóként, meg úgy egyáltalán sem. Aztán ha az illető nem a meggyőzhetetlen kategóriába tartozik, akkor észérvekkel próbálok ráhatni, elmagyarázni, hogy pontosan ugyanolyan emberekről beszélünk, hogy senkit nem lehet megbélyegezni a neme, vallásai, etnikuma, vagy szexuális orientációja miatt. Nem igazán van egy bejáratott technikám erre, hozza magával a szituáció. A lényeg, hogy megpróbálok higgadt maradni, és elmagyarázni nekik. Tanítani kell az embereket, ez a legfontosabb

6. Tapasztalataid szerint mennyire nehéz a mai fiataloknak elfogadniuk önmagukat, amikor felfedezik ezt magukban?

  Ez is helyzetfüggő. Baráti körtől, családtól, környezettől függ. Nekem van olyan barátom, aki mindenki előtt nyitottként él, szülők barátok, mindenki pontosan tudja róla. Ez egy szerencsés eset, de nem gyakori sajnos. Sokkal több az olyan fiatal, aki mélyen tagad mindenki előtt, színészkedik az összes barátja, család előtt, és csak nagyon kevés ember tudja róla (vagy esetleg senki). Ez a környező világ hibája, hiszen azt sulykolja belé, hogy "ez rossz, ez bűn, pokolra fogsz kerülni". Nagyon nehéz nekik többségében, és pontosan ez az én dolgom és hivatásom. Könnyebbé tenni nekik az életet, segíteni, hogy úgy fogadják el magukat, ahogy vannak. Először magukkal kell megbarátkozniuk, aztán az ő dolguk, hogy kiknek mondják ezt el.

7. Nahát igen, én is olvastam még tavaly gyakorikerdesek.hu-n egy anyáról,aki 12 éves fiát rajtakapta csókolózni a barátjával,és a papot akarta hívni,hogy űzze ki ezt belőle,meg beszéljen a lelkére…bár ezen az oldalon egy kérdésről se könnyű eldönteni,hogy igaz-e vagy sem,elég heves vitákat váltott ki… Milyen tanácsokkal tudod ellátni a fiatalokat és a szüleiket?

Egy 12 éves fiú még nagyon fiatal. De természetesen a legrosszabb, ha papot hívnak hozzá, hogy "űzze ki belőle". Ugyanis ha a fiúcska tényleg így született, azt semmi se fogja belőle "kiűzni". Csak azt éri el, hogy a gyermeke sose fogadni elfogadni magát, és ő is egy lesz azok közül, akik összezavarodva, szenvednek és esetleg próbálnak lányokkal randizni, de sose lehetnek igazán boldogok. Az anyának azt tanácsolom, hogy hagyja a témát, és várjon pár évet. Bőven lehet, hogy csak játszottak, vagy még maga sem tudja, hogy kicsoda valójában. Ha viszont tényleg meleg, akkor a tiltással, meg azzal, hogy megpróbálja "kinevelni belőle" csak a fiát veszíti el, vagy tönkre teszi minden lehetőségét az igazi boldogságra.

A fiataloknak azt tudom tanácsolni, hogy ne hallgassanak a külvilágra, csak magukra és arra, amit éreznek. Ez nem bűn, nem szégyellnivaló vétek, hanem egyszerűen így születtek. Számos kutatás kimutatta, hogy egy emberi szexuális beálítottsága hat éves korára teljesen kifejlődik és onnantól fogva nincs az az erő, ami ezt megváltoztathatja. Ha beleszólnak, ha "meg akarják gyógyítani" csak tönkre tehetik vele az életét. Egy igazán szerető szülőnek meg kell értenie, hogy a gyereke így boldog. Nehéz, persze, hogy nehéz.

8. Senkinek se könnyű…Mit gondolsz, a mai fiatalok közül sokan vállalkoznának még arra a feladatra,amit te csinálsz? Szívesen segítenének?

Az egyik legjobb barátnőm hasonló hozzám. Ez egy nehéz dolog, és nem csak azért, mert elhivatottnak kell lenni hozzá, hanem mert ha valaki annyira benne van, mint én, akkor nehézségeket tud okozni. Nekem például, nem nagyon vannak heteroszexuális fiú ismerőseim, és nem is nagyon keresek. S mivel azért én is a fiúkat szeretem, ez kicsit fura tud lenni. Talán ezzel járó átok, hogy ha egy srác nekem megtetszik, arról minden esetben kiderül, hogy meleg . De hozzászoktam már a dologhoz, és megvagyok így. De azért kétlem, hogy sokan lennénk ennyire ilyenek, mint én.

9. Vagy vannak olyanok is,akik szívesen csinálnák ezt,de félnek hogy véletlenül, valami berögzült dologgal vagy akár egy pillantással megbántanák őket? Mit gondolsz erről?

Ha a pillantással bántani lehetne....  én is gyakran szoktam rájuk pillantani, de az korántsem tekinthető bántásnak, csupán a szemem esik ki a helyéről, mert egy pasinál már csak két pasi dögösebb együtt. De nem tudom, szerintem, ha valaki ezt akarná csinálni, az nem fogja őket megbántani 

10. Megnyugtató ezt olvasni…Mit gondolsz arról, hogy idén majdnem elmaradt a Felvonulás? Mit gondolsz úgy unblock az eseményről?

   Amikor először olvastam, azt hittem helyben megüt a guta. Egyik barátom posztolta ki facebookra, és onnan értesültem róla először. Már terveztük a tüntetéseket és a tiltakozásokat. Nem először csinálnánk ilyet, volt, hogy hárman egy szivárványos ernyővel (ami az enyém természetesen) kivonultunk a parlament elé a Dunapartra. Csak úgy csendben megmutatni, hogy ott vagyunk. Szóval ilyesmit terveztünk volna, de szerencsére nem volt rá szükség. Egy európai országban, ma NEM LEHET EZT MEGCSINÁLNI, hogy megfosszanak állampolgárokat az alkotmányos jogaiktól....még jobban, mint ahogy eddig meg vannak fosztva. Felháborító már az is, ahogy az eddigi években a felvonulások zajlottak. Természetesen ott voltam mindegyiken, és az egész héten részt vettem a rendezvényeken. Sőt kimentünk Bécsbe is az ottani Pridera, és hihetetlen volt a különbség

11. Milyen különbségeket látsz az ottani és a magyarországi felvonulás között?

  Hát azt nem lehet elmondani, micsoda különbség. Az egész város tele van szivárványzászlózva, a közintézményeken, a múzeumokon, de még a villamosokon is ott van a zászló. Maga a felvonulás egy igazi parádé, ami egész nap tart, mi olyan négy órán keresztül bírtunk a menettel vonulni, aztán kidőltünk, mert negyven fok volt, és enyhén napszúrást kaptunk. De nincsenek kordonok, nincsenek rendőrök (csak akik felvonulnak) és persze nincsenek ellentüntetők. Az emberek állnak az út szélén, a gyerekek mosolyogva integetnek a szüleik mellett és kis szivárvány zászlókat lengetnek. Ehhez képest itthon mi van?  Rövidített útvonal, millárdnyi rohamosztagos rendőr, triplakordon és üvöltő, dobálózó ellentüntetők. A felvonulás pedig lassan nem a meleg méltóság menete, hanem egy anti-gyűlölet felvonulás, mert a melegek félnek... iszonyatos a helyzet, és egyre csak rosszabb lesz

12. Hogy látod a jövőt, hogy alakul a meleg fiatalok elfogadása?

Nem vagyok orákulum, fogalmam sincsen, hogy milyen irányba fog változni. Hát ha meglesz ez az új alkotmány, akkor még kevesebb joguk lesz, mint ami eddig volt. Alkotmányba lesz véve, hogy házasságot egymással csak férfi és nő köthet. Eddig volt a bejegyzett élettársi kapcsolat, most már ez sem lesz... Az elkövetkező négy év elég szörnyűnek ígérkezik, ahogy egyre jobban haladunk a homofóbia és a "klasszikus családmodell" útján... született pesszimista vagyok, de azért nem adom fel a reményt. Mint tudjuk az hal meg utoljára, talán mert ő a gyilkos...

Köszönet érte Lilynek és a Windows live messenger-nek ;)

Írta: Bulyáki Erzsébet „Lovely”

Készült:2011. február 18-án és 19-én

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.