Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tehetséges Underground rapperfiú,

Akinek nagy jövőt jósoltak... Persze, rengeteg történet kezdődik így… a fiatal

fiúk miatta kezdtek rappelni, a neve futótűzként terjedt, még akkor is, ha

az első számát jobb téma híján a lottóról írta… utána viszont egymás után készítette komoly mondanivalójú dalait, klipjeit, és bár nem ismerték annyian,mint manapság, övezte egy bizonyos riszpekt…az Egy pillanat klipjében még kinyúlt pulóverben (úgy tűnik akkor még nem a csilivili megkreált külső volt a lényeg) harsogja, hogy:

„Jóra, szépre visszatérve lehet undorodsz a fajtámtól

Elítélhet bárki, de én eltérek a szabványtól…”

És ez akkor még így is volt… egy az őszinte, odamondogatós fiúk közül, aki már

16 évesen megnyerte az Animal Cannibals tehetségkutatóját, a Microfon

Mániát… jól kezdődik a sztori, ugye? De hol van ő ma már? Bedarálta a média, hagyta, hogy csiricsáré bohócot csináljanak belőle semmitmondó számokkal, a célközönséget, az önmagukat kereső fiatalokat pedig a 15 éves kis tinimuffokra cserélték, akiket egyáltalán nem érdekel, van-e értelme egy számnak vagy nincs, csak legyen kúúúl, az énekes pedig übercuki és lehetőleg teljesen agyatlan…és az a poén, hogy a régi, nívós klipeket jó, ha párszázezren megnézik a Youtube-on, míg a semmitmondó, de trendi új videócskákat már több millióan… tényleg ez kéne az embereknek?  Ez alapján alkossanak véleményt a magyar könnyűzenéről?

Én csak akkor mondom el a véleményem, ha úgy van, és általában úgy van, a szívem szakad meg, hogy manapság már tényleg mindent a pénz irányít, mindent a pénzért és ismertségért, a tehetségek egy ország előtt csinálnak idiótát magukból,  és tényleg, utána sokkal többen ismerik őket… vajon megéri? Persze, az őszinteség és az egyéniség nem fizeti ki az albérletet, nem feltétlenül vonzza a csitriket csápolni a „koncikra”… a pénznek nincsen szaga, és ez a tragikomikus sztori elborzasztó képet fest a magyar könnyűzenei életről, ahol celebbé válás nélkül a kutya nem fogja tudni, hogy ki vagy…ha eladod a lelked, az egyéniséged, és hagyod, hogy olyanná válj, mint az összes többi, akkor viszed valamire, de hát mindennek ára van, nem? Csak aztán ne csodálkozz, ha ama bizonyos videómegosztó portálon a régi rajongóid egyre csak azt kérdezik, mi lett belőled? Mikor váltál ilyenné? A kommentek nagyja erről szól, és hogy az emberek csalódtak, kibuktak… hittek valakiben, hitték, hogy különb, mint a sztárocskák, ő pedig hagyta, hogy a média bedarálja, mert így jobban keres… még ha az is az ára, hogy naponta párszázan a B-betűs szóval karöltve emlegetik őt…

„Ezzel énsem tudok.. 5 éve azt mondtam volna, hogy ebből a gyerekből, még ember lesz, nem egy nyomorék. Itt még volt stílusa, nem is rossz, igaz lett volna mit csiszolni rajta, de hát 5 év alatt ez megtörténhetett volna. Van beat, vannak jó rímek, minden, ami kell... Kár hogy elfajult... Nagy kár…” (Youtube-komment)

Persze, tudom, mindenki változik, a stílus, ízlés formálódik, csiszolódik…senki sem marad örökké ugyanolyan… annak idején azon is sokan kiborultak, hogy Avril Lavigne kiszőkült, de én úgy vettem észre, hogy ez nem ártott a zenéjének, talán felnőtt, kicsit romantikusabbá vált, de ami a legfontosabb számomra, hogy még mindig van mit mondania a zenéjével, nem a szex és az építőkockák esetleges összefüggéseit feszegeti, hanem az élete mozzanatait és az élet igazságait énekli meg, méghozzá fantasztikusan… na ez egy tipikus ellenpélda…

Visszatérve az eredeti témára: Mi lett volna, ha mindenki ezt csinálja? Ha Eminem egyszercsak abbahagyja a rappelést, és ostoba popslágereket írt volna, mondván, többet hoz a konyhára? Nem hiszem, hogy a rajongói az égig ugráltak volna az örömtől… de mindenki a maga sorsának kovácsa, és mindenki maga dönt arról, mi az, amit az értékrendje elbír… Andy Warhol is megmondta, a jövőben bárki lehet híres tizenöt percre… de ki a hálásabb közönség? Az Underground rapperek rajongói, vagy a kislányok, akik pillanatok alatt új cukimuki bálványt találnak maguknak, és már le se tojják, hogy mizu van azzal, akiért az előző nap még meg voltak őrülve… úgy cserélgetik a posztereket a falon, mint más az alsóneműjét… jövőre mész a süllyesztőbe, ha rájuk bízod magad…

„sajnos Magyarország tinijeinek nem ez kell.. tisztelet a kivételnek, de a divat tuctuct jobban ellehet adni, ez az én véleményem..” (Youtube-komment)

„Kár, hogy ezeket nem olvassa.. Szerintem azért elgondolkodna.. Facebook-on meg felesleges is odaírni valamit neki, mert a sok divathomokos meg tinibuborék nekiállna oltani, arra meg nem vagyok kíváncsi...” (Youtube-komment)

„…eladtam magamat a médiának
mer' pénzér reppelni még királyabb
kifújom az orrom egy húszezresbe
azt megyek fellépni Kunszentesre
a klubban én vagyok a bomba csávó
bár nem ártott volna a fogszabályzó
míg a szekuriti megvéd, nincs baj
mostanában már a villamos is szar
megyek taxival, a celebparty-ba
azt addig maradok, míg van pia…”

Legalább bevallja… a régi rajongók pedig csak sóhajtozhatnak, hogy hajj, de jók voltak még azok az idők… a partiszemüveg-mentes világ, amikor még nem azon múlt, ki a híresebb, hogy ki tud ócskább zenét összedobni, amit megnéznek Youtube-on, hogy körberöhögjék…és ha ez a rendszer nem tetszik, suvaszd be magad a sarokba,mint egy kicsi legó…mert az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni, és egyenlőre úgy tűnik, nem afelé haladunk,hogy javuljon a helyzet…zárásképp még annyit, hogy ha hozzám valaki ilyen szöveggel jönne hozzám oda egy buliban, amit az „arc” javasol abban a híres slágerben, úgy küldeném el az alfenékre, hogy csak úgy nyekkenne…

 És egy dal, pont erről a jelenségről: Sub Bass Monster:A mindent vivő sláger

Lovely

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.