Azt hiszem, még mindig nem tudom kivonni magam a tegnapi Hair-nézés hatása alól (a másik visszatérő gondolat még mindig: Laptopot! Laptopozni akarok az ágyamban!)…

Az még hagyján,hogy az utolsó jelenetnél a párnámba bőgtem,és valahányszor meghallom a Let the sunshine in, elfog a szomorúság…Annyira fatális,tragikus és értelmetlen Berger halála…és a többiek? A többiek mind? Az ő haláluknak volt értelme? Megérdemelték a halált?

a legjobb háborúellenes filmnek mind közül talán sikerült elérnie,amit a Kurázsi mamának,az Abigélnek és az Elfújta a szélnek nem sikerült,vagy nem ilyen mértékben: Hogy elgondolkodjak és elkomorodjak azon, mégis mennyire rúghat mostanra azoknak az embereknek a száma,akik úgy haltak meg,mint Berger,olyan célokért, amik leginkább nem számukra voltak fontosak,mégis ők szenvedtek érte…

Van, ahol a katonai behívó azt jelenti, hogy a fehér ember elküldi a feketét harcolni a sárgák ellen azért a földért, amit a rézbőrűektől lopott el.  (Hair)

„Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!...”  (Arany János:A walesi bárdok)

Sok próféta mostanára jósolta a III, világháborút… a múltkor találtam is egy oldalt a neten, ahol le volt írva, vajon mi lenne a menete, ki üzenne hadat kinek, milyen sorrendben, ki támadna meg kit… mennyi lehet rá az esély? Kikerülhető lenne, hogy belekeveredjük? Mennyire érné meg, hogy újra kidobáljuk kicsiny hazánkfiait a vágóhídra, a biztos halálba?

„Csak nézz rá
két lábon járó élő holt
Száz és százezer alkot egy sort,
nézd, arcok falfehérek
halálba sodor a lépted!” (Hair)

Talán maga a háború jelensége visszavezethető az emberi jellem alapvető nyughatatlanságára és legyőzhetetlen kekeckedési ösztönére is… Rousseau szerint pl ott kezdődött az egész, amikor az első ember kihasított egy darab földet,és azt mondta, hogy ez az övé…a magántulajdon megjelenésétől…

„Az enyim, a tied mennyi lármát szüle,

Mióta a miénk nevezet elűle.

Akkor volt jó az embernek, amikor még nem voltak vagyoni különbségek.

Hajdan a termőföld míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkül annyi embert táplált.

Nem volt még koldussá akkor a törvénynek,

Nem született senki gazdagnak, szegénynek.” (Csokonai Vitéz Mihály)

A hippiknek volt igazuk: Szexelj, ne háborúzz, jobban jársz… kevesebb emberáldozat, több vidámság… közönségesen hangozhat, de többen maradnak életben… ott van az a jelenet az Elfújta a szélben, amikor a veszteséglistákat osztogatják… fájdalom, sikolyok, jajgatás kíséri a lista végigolvasását… majdnem minden családban van halálos áldozat… az Amerikai polgárháborúban, ahol mellesleg (ahogy az lenni szokott) az elején az összes férfi verte a mellét, hogy három hónap alatt legyőzik őket...alaptalan magabiztosság (Isten bocsássa meg, de amúgy mi valahogy mindig a vesztes oldalon állunk)… de hogy mire fel?

Beliczai Balázs hozta fel egyszer a Showder clubban, hogy milyen vicces lehetett, amikor Magyarország hadat üzent az USA-nak? Mit képzeltünk? Próbálja elképzelni, mekkorát nevethettek, mikor megkapták a hadüzenetet… mi ez, Magyarország? Hol van az? Az melyik ország? Tegyük várólistára…

„Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: Ő álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét…” (Arany János:Szondi két apródja)

„Apadjon el a szem, mely célba vevé, / Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; / Irgalmad, oh, Isten, ne légyen övé, / Ki miatt lőn ily kora veszte!” (Arany János:Szondi két apródja)

Bár a cenzúra miatt nem mondhatta ki nyíltan, de nyilvánvaló, hogy Arany János barátja után bánkódik, akit a harc szakított el tőle… ahogy anyáktól gyermekeiket, feleségektől férjeiket, a hajadonoktól a kedveseiket… az emberek tudatalattijában ma is ott szerepel ez a mozzanat… alig pár éve Avril Lavigne is újra ráirányította az emberek figyelmét,amikor When you’re gone című klippjét bemutatták…

Részlet egy régebbi fogalmazásomból (Emlékfoszlányok)

„Azt mondják, az ember addig él, amíg emlékeznek rá… amíg egy beszélgetés közepén szóba kerül egy dolog, és megjegyzik, hogy: nahát, igen, ezt ő is így szerette, ehhez neki is köze volt… amíg egy kép előtt állva sóhajtanak és rágondolnak… akinek őrzik az emlékét, sohasem hal meg a szívünkben…

Avril Lavigne When you’re gone-jának klipje ugrott be,ahogy ezt a pár sort begépeltem… a zárókép,ahogy az öregúr két pohár pezsgőt visz ki a felesége sírjához, és nevet,szinte vele…de előtte még látjuk, ahogy zokogva nézi az esküvői  fotójukat, mielőtt egyedül aludni tér,kinyitja a gardróbot, és végignézi a felesége ruháit,az arcához érinti őket…valahogy annyira beívódott ez a kép, talán, mert a világban milliószámra ismétlődhet ez a jelenet nap, mint nap…idős emberek, akik sokszor fél évszázadot is leéltek egymás mellett, és amikor elveszítik egymást, szinte semmijük sem, marad,csak emlékfoszlányok…el sem tudom képzelni, mit élhetnek át, de végtelenül csodálom azokat, akik ezután képesek talpon maradni…

És ott a videó másik szála… a nő, aki épp elbúcsúzik a férjétől, aki katona, és nem tudhatja, mikor látja őt legközelebb, hogy találkoznak-e még egyáltalán… csak nézi, ahogy elmegy, és semmit sem tehet, csak áll a verandán, a kezét a pocakjára téve, és őrzi az emlékfoszlányokat…és vár, vár…mindig hazavárja…rettegve nézi a híreket a TV-ben,és remél, remél…várja az üzenetet ami talán csak késik,de lehet hogy sosem jön el…

De az emlékezet… falakat dönthet le, gátakat rombolhat le… kevés hatalmasabb dolog létezik, mint az a csodálatos képesség, hogy megőrizhetjük a perceket gondolatainkban, és végignézhetjük őket több százszor, így azt, ami egyszer történt, annyiszor éljük át újra magunkban, ahányszor csak akarjuk… és ez az, ami elévülhetetlenné teszi az emlékeinket, és azokat, akik már csak emlékeinkben lehetnek velünk.

És amikor a katona felesége végül megkapja az üzenetet…”Minden rendben. Hiányzol” Arra az érzésre egyszerűen nincsenek szavak…”

Még egy dolog: Propaganda. Az emberek hiszékenysége. A hiszékeny nemzeteket könnyű meggyőzni arról,hogy megéri…

„Játsz még, játszd azt,
hogy szabad vagy és bölcs vagy
aki csak igazságot oszt majd
töltsd meg a fegyvered és tüzelj,
és hazudj még!
Sok hamis szólam elvakít
Mondd miért hiszed el?
Mondd miért hittük el?

Manchester, England, England,
Manchester, England, England,
a Nagy Kék Vízen túl...
és én egy angyal volnék
vigyáz rám az Úr
hiszen én Ő vagyok
én Claude vagyok,
Bukovsky, Bukovsky, Bukovsky

(Halálos csend szól, halálos csend szól)

Csak nézz rá,
két lábon járó élő-holt
száz, és százezer alkot egy sort
nézd, az arcok falfehérek
halálba szállnak a gépek!

És porba hullnak a könnyei,
elnyeli a hideg föld,
csak egy sírkő, egy temető!

Dal szól,
harangok énekelnek,díszlövés,
sírokba zászlót tesznek,
gyertya ég, azt mondják hősök vagytok,
vér a vérért!

Ébredj napfény,
Keltsd őket álmukból,
örök álmukból!”

Csakhogy ez már soha nem sikerülhet… a véráldozat már nem jóvátehető… nincs az a földi vagy égi hatalom, ami visszahozhatná,aki meghalt…

Forrás:

A Hair c. film

Az Elfújta a szél c. film

Arany János versei

Csokonai Vitéz Mihály versei

Avril Lavigne When you’re gone c. klipje

Showder club

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.