Na most ha az Isteni gondviselés is úgy akarta volna és láttam volna az Alice Csodaországban meseváltozatát, akkor ma ez lenne a téma,de az egyetlen mese,aminek az eredetijéről úgy írnék,hogy nem láttam,az az Anastasia lenne, mert a Romanovok az egyik kedvenc történelmi témám…(apropó történelem, érdemes néha átkukkantani a History csatornára, mert tegnap is fantasztikus filmek mentek a francia forradalomról,aztán VIII. Henrik hétköznapjairól,amit ma reggel meg is ismételtek, bár legfőképp a fiatalságát mutatták be, mielőtt azzá vált volna,akinek ismerjük,túlsúlyos, feleséggyilkos zsarnokká, engem meg inkább a rémesebb oldala érdekelt volna…azért sok dolgot meg lehetett tudni belőle…)

 

Szóval az Alice Csodaországban-ból a Tim Burton-változatot láttuk legutóbb,az nagyon megragadott a látványvilágával, a vibráló színeivel… és persze gondolj minden reggel reggeli közben…őőőő…talán öt képtelenségre?

 

Na és most térjünk rá a kis dán hableányra, aki 1990-ben viharos gyorsasággal meghódította az animációs filmek piacát (tudtátok,hogy a Disney Kis hableány arcát a gyermek Alyssa Milano arcáról rajzolták? Én nem tudtam, míg nem olvastam a Charmed.hu-n… ^ ^)

 

Abban a szerencsében lehetett részem, hogy mikor kicsi voltam kaptam egy óriási Andersen kötetet (ha azt a lábamra ejtenék, húzom el a szám, mikor a súlyáról beszélek…)

Egy jó tanács: Csak akkor kezdd el olvasni Andersen Kis Hableányát, ha jó sok időd van, mert egyrészt 23 óriásoldal, másrészt meg nem bírod letenni, mert annyira csigáz…ráadásul gyönyörűen,elképzelhetően leírja a tengermélyi királyság szépségeit,és már-már el is hisszük,hogy létezik ez a gyönyörű világ…bár a jó öreg Andersen minden meséje ilyen, szóval igen, olvassatok Andersent, mert olyan képességei voltak arra,hogy elrejtse az igazságokat és a saját élete csalódásait mesékbe,mint talán senkinek azóta…egyszerre nevettet és ríkat, és huhh…kitörölhetetlen életművet hagyott maga után, és azóta sem felejtette el senki a Rút kiskacsát vagy a Rendíthetetlen ólomkatonát…elvégre rengetegen vannak,akik csúnyának érzik magukat, vagy azok,akikkel bármi történjen is, rendíthetetlenül folytatják tovább az életüket, mert tudják, hogy ezt kell tenniük? Magunkhoz hasonlónak érezzük a karaktereit, tudunk velük azonosulni… és ebben rejlik az ő varázsa.  

 

A reménytelen szerelem és megvalósulhatatlan álmok meséjét 1831-ben adta ki Andersen.

 

Az eredeti történet (Próbálom rövidre fogni):

 

Az özvegy vízikirály özvegy édesanyjával és hat lányával él tengermélyi birodalmában.

A hat lány közül a legkisebb a leggyönyörűbb.

A lánykák egész nap a kastélyban és a kastélyt övező kertekben játszadoznak, nagyon gondtalan az életük, nagyanyjuk néha mesél nekik történeteket a fenti világról, apró kis ferdítésekkel (Pl. a madarakat halaknak hívja, mert a lányok úgyse tudnák elképzelni a madarakat.)

Amikor nénjei magukra aggatják az ékszereket, amiket egy hajóroncson találtak, a legkisebb lány csak egy márványszobrot kér, ami egy szépséges ifjút ábrázol…

 A legkisebb lány azt szerette a legjobban, ha az emberek világáról meséltek neki, folyton erről faggatta a nagyanyját.

A lányok csak akkor mehettek fel az emberek világába, ha betöltötték a tizenötöt (ez a nővé válás szimbóluma a mesében), ami azért szerencsétlen dolog, mert egyiküket sem izgatja annyira, mint a legfiatalabbat, aki viszont így az utolsó lesz…

Gyönyörűen leírja Hans Christian, hogy melyik nővér mit látott,amikor felment a felszínre,és végre valahára eljön a mi hablányunk születésnapja, ami egyben a királyfi születésnapja is,aki pontosan olyan,mint az ő féltve őrzött márványszobra…a királyfinak hatalmas ünnepséget rendeznek egy hajón,csakhogy vihar tör ki,a hajó darabokra esik,kitör a pánik, a királyfi a tengerbe zuhan…a hableány (ja, el is felejtettem mondani,hogy végig nincs senkinek neve  történetben, se a hableánynak,se a királyfinak,se senkinek,mondjuk Andersen ritkán is ad neveket a karaktereknek,max. a Hüvelyk Panniban) megragadja, és fáradtságot nem kímélve órákig úszik vele,hogy kivonszolja a partra és életben tartsa…mit tesz a szerelem…csakhogy itt beüt a crach, azaz a mese és filmtörténet egyik leghoppább hoppája,balszerencséje,igazságtalansága, nevezhetjük akárhogy, de ez akkor se fer: Amikor a királyfi ébredezni kezd, a parton lévő kolostorból kijön egy csapat lány, a kis hableány meg elbújik ijedtében… a királyfi kinyitja a szemét, meglátja az egyik kolostori lányt maga mellett, és azt hiszi, ő húzta ki a tengerből, és mentette meg az életét… ripsz-ropsz bele is habarodik, és onnantól egyfolytában csak róla bír álmodozni,csakhogy többet nem találkozik vele (egyelőre).  Nem azért, de ez milyen már… Andersen, akinek úgy tudom,nem volt mentes az élete érzelmi viharoktól,boldogtalan szerelmi kapcsolatoktól,és sokszor saját érzéseit írta le,érezhette úgy egy kapcsolatában, hogy ő sokmindent megtett és mégis mást szeretnek az erőfeszítéseiért? Meglehet, de ez csak spekuláció…

 

A kislány visszatér a tenger mélyére, de onnantól annyira csak a királyfira és a fenti világra bír gondolni, hogy végül felkeresi a tenger boszorkányát, hátha ő tud neki segíteni.

Cserébe viszont valahányszor a lány lép egyet a szép új lábaival, olyan éles fájdalom hasít beléjük, hogy csoda, hogy el nem ájul… megéri? A hableánynak úgy tűnik igen…

 

” …De tudnod kell - folytatta a tenger boszorkánya -, hogy ha egyszer emberi alakot öltesz, soha többé vissza nem változhatsz hableánnyá. Nem merülhetsz a tenger mélyébe nénéidhez a vízipalotába, ha pedig nem szeret meg a királyfi úgy, hogy apjánál-anyjánál előbbre helyez szívében, ha nem a tiéd minden gondolata, és nem fogad neked örök hűséget, sohasem nyersz halhatatlan lelket. Ha meg más hajadont vesz feleségül, a menyegzője reggelén meghasad a szíved, meghalsz, s hullámokon hányódó maroknyi fehér habbá változol…”

 

És persze még valami: a hableány gyönyörű hangja… azt is oda kell adnia…

.”…De ha neked adom a hangomat - remegett meg a kis királylány -, mi marad akkor nekem?

-Karcsú, szép termeted, lebegő járásod, beszédes szemed - mondta a boszorkány. - Elég ennyi ahhoz, hogy megbűvölj egy emberi szívet…”

Ez pedig már ízlés dolga, ne menjünk bele, hogy a XXI. században ez elegendő lenne-e…az egyezség megköttetik, a hableány megkapja a bűvös italt,hajnalban kiissza a parton,amitől olyan fájdalmai lesznek,hogy elájul…

Szeretett királyfija talál rá, és a palotába viteti,selyembe-bársonyba öltözteti, onnantól kezdve vele él a palotában…mindenhová vele tarthat, mert a királyfi nagyon kedveli a „néma kis teremtést”, bár a szívében továbbra is csak a kolostori lánynak van hely, aki „megmentette”…

- Nem engem szeretsz-e legjobban a világon? - kérdezte a kis hableány szeme, amikor a királyfi átölelte, és megcsókolta a homlokát.

- Te vagy a legkedvesebb a szívemnek - felelte a királyfi -, mert jólelkű teremtés vagy, hűségesen ragaszkodol hozzám, s emlékeztetsz egy fiatal lányra, akit egyszer láttam életemben, s talán akkor utoljára. Hajótörést szenvedtem, a hullámok partra sodortak, s egy szent templom közelében vetettek ki, ahol fiatal lányok, isten szolgálói laktak. Az egyik, a legszebbik, rám talált a parton, és megmentette az életemet. Azóta sem láttam, de tudom, hogy ő az egyedüli, akit szeretni tudnék. Te úgy hasonlítasz hozzá, hogy szinte kiszorítod a képét a szívemből. Ő isten szolgálója marad, s úgysem találkozhatunk többé, de a jó sorsom téged küldött ide helyette. Mi ketten sohasem válunk el egymástól!...”

Eljön az idő, hogy a királyfi megházasodjon, a szomszédos királyság hercegnőjét választották ki a számára, de neki nem igazán tetszik az ötlet…csak udvariasságból megy el megnézni a lányt,hogy ne bántsa meg a szüleit, biztos benne, hogy úgysem hasonlít plátói szerelmére, ha feltétlenül meg kéne házasodnia,inkább néma kis  kísérőjét venné el…

Itt persze bejöhetne egy Happy end, de az élet nem ilyen…így a mesemondó megint megcsavarja a történetet,úgy, ahogy ma azt egy Hollywoodi forgatókönyv író se bírná kiagyalni…na hogyan,hogyan?

A kiválasztott ara nemcsak hasonlít a kolostori lányra, hanem ő maga az… a királyfi mérhetetlenül boldog, hogy rátalált, és kitűzik az esküvőt,amit aztán meg is tartanak,lagzi,meg minden, csak épp az ex-hableánynak törik a szíve darabokra,amit nem vesznek észre, ő viszont borzasztóan fél, hogy amikor felkel a Nap, meg kell majd halnia…

Már mindenki elment aludni,csak ő virraszt még…

-          „…Egyszer csak megcsobbant a tenger, s a hajó mellett felbukkantak a nővérei; sápadt volt az arcuk, akár a legkisebbik húguké, s hosszú, selymes hajukat nem kapdosta már a szél: tövig levágták.

-           

-          - A boszorkánynak adtuk a hajunkat, hogy segítsen rajtad, s ne kelljen meghalnod napkeltekor! Fogd ezt a kést, a boszorkány adta! Látod, milyen éles? Mielőtt támad a nap, szúrd a királyfi szívébe; ha meleg vére ráhull a lábadra, az megint halfarokká változik, s te leszállhatsz velünk a mélybe, kitöltheted háromszáz esztendődet, aztán válsz csak fehér tajtékká. Siess hát, mire a nap felkel, egyikkőtöknek meg kell halnia! Öreg nagyanyánk olyan mélyen gyászol, hogy ősz haja mind kihullott; az övét a bánat vette le, a miénket a tenger boszorkánya. Öld meg a királyfit, és jöjj vissza közénk! Siess, siess! Látod azt a bíborszín pásztát az ég alján? Néhány pillanat, és felkél a nap. Akkor pedig meg kell halnod! - És egy különös, mély sóhajjal leszálltak a tenger mélyébe.

 

A kis hableány tűnődve nézett utánuk, aztán félrevonta a királyi sátor függönyét, s meglátta az egymás mellett pihenő két fejet; fölébük hajolt, és megcsókolta a királyfi szép homlokát. Fölnézett a halványodó égre, aztán az éles kést nézte, megint a királyfira tekintett, aki ifjú felesége nevét suttogta álmában is. Megremegett a gyilkos kés a kis hableány kezében, s kihajította a tengerbe, a hajnali fényben csillámló hullámok közé. Megtört tekintetével utoljára végigsimította a királyfit, aztán belevetette magát a tengerbe, s érezte, hogy lassan-lassan maroknyi fehér habbá foszlik szét a teste…”

Szóval nem bírta megtenni… de mert önzetlen volt, tűrt, elviselt mindent életében, így nem halt meg… a levegő leányai közé került…a levegő leányainak nem halhatatlan a lelkük, de ha sok jót cselekednek,örökké élhetnek…a kislány a szenvedései árán jutott közéjük…a királyfi és felesége szomorúan figyelik a tengert, keresik,hová tűnhetett…

„…Szállunk, lebegünk a világban, láthatatlanul besuhanunk az emberek házába, ahol gyermekek vannak. Valahányszor olyan gyermeket találunk, aki csupa örömöt szerez szüleinek, egy esztendővel megrövidül kiszabott próbaidőnk. Nem is veszik észre, amikor a szobába lebbenünk. Ha jó gyermeket látunk, elmosolyodunk örömünkben, s egy évvel megrövidül a háromszáz esztendő, de ha neveletlen, rossz gyermekre találunk, könnyet ejtünk, s minden könnyünk egy nappal toldja meg kiszabott időnket…”

Ez amúgy már csak azért is jó,mert sokkal több a rossz gyerek,mint a jó,és ha fordítva lenne,ha a jó gyerekekkel nőne és a rosszakkal csökkenne az éveik száma,szegény levegőlányok elég rosszul járnának…;)

A teljes Andersen-sztorit itt tudjátok elolvasni 

Néhány tudós úgy véli, hogy az utolsó epizód a happy enddel természetellenes.

A történet vége megzavarta a kritikusokat, mert azok az események, amik megelőzik a történet végét, inkább egy tragikus végre utalnak, mint boldogra.

Eredetileg Andersen a lány megsemmisülésével fejezte be a történetet, a levegőlány-dolgot csak később adta hozzá

A levegő lányai először még azt mondják, hogy jó lelkeket tudnak keresni azzal a képességükkel, hogy a jótettek növelik vagy csökkentik a 300 évüket; de Andersen később felülvizsgálta ezt s kijelentést,és inkább azt mondta, hogy mindez attól függ, hogy a gyerekek jók vagy rosszak.

A jó magaviselet levesz egy évet a hajadonok idejéből; a rossz viselkedés arra készteti őket, hogy sírjanak, és egy napot kapnak minden könnyért, amit hullatnak.

Ez sok kritikát váltott ki a tudósokból és kijelentették, hogy ez a végső üzenetet ijesztőbb, mint bármilyen másik, amit bemutattak a mesében.

 A történet hasonlóvá válik a viktoriánus erkölcsi mesékhez, amiket gyerekeknek írtak hogy megijesszék őket,és jól viselkedjenek…

P L Travers , a Mary Poppins szerzője és hírneves folklórkommentátor, azt mondta:

„.De… egy év, amit elvesztenek, mikor egy gyerek jól viselkedik; egy könny és egy plusz nap, amikor egy gyerek pajkos? Andersen, ez zsarolás. És a gyerekek tudják ezt, és mégse mondanak semmit. Nagylelkűek hozzád „

Magáról a meséről úgy véli  néhány feminista, hogy a szeretetről és önfeláldozásról hordoz üzenetet, annak a veszélyeiről, ha elfogadsz valakit, visszaélésről vagy tapintatlan bánásmódról a szeretet nevében.

A Kis hableány egy szobra egy sziklán ül a Koppenhágai kikötőben Langelinie-ben. A szobor Koppenhága egyik jelképe és sok turistát vonz.

Edward Eriksen szobrász alkotta meg a szobrot, amit 1913. augusztus 23-án mutattak be. A felesége, Eline Eriksen volt a modell. A szobrot sokszor csúnyán megrongálták.

2010 májusában először mozdították el a a Koppenhágai kikötőből,Shanghaiba vitték,ahol 2010. október 20-áig maradt.

 

Különbségek az eredeti történet és a Disney mese között:

  •      A szereplők természetesen neveket kaptak
  •    A Disney-mesében a menyasszonyra azért figyelt fel a királyfi,mert emlékezett a kis hableány hangjára,aki beszélt hozzá,amikor megmentette őt (ha jól emlékszem…) . Aztán kiderült, hogy a menyasszony a gonosz boszorkány. Merthogy a mesében a gonosz boszorkány a főgonosz,míg az eredeti sztoriban „segít” a lánynak,aztán többet nem bukkan fel.
  •    A Disney-mesében nincs nagymama, van viszont sok új, jópofa mellékszereplő, hogy nővérek vannak-e, arra nem emlékszem pontosan
  •     Szerintem azt is kivágták, hogy minden lépésnél fáj a lány lába…
  •  A mese Happy Enddel végződik, a királyfi a hableánnyal marad, aki még a hangját is visszakapja, nincsenek levegőlányok, nincs hajvágás,nincs kés…

 

Forrás: Hans Christian Andersen: A kis hableány

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Little_Mermaid

Azt hiszem, ennyi volna ^ ^ Holnap Anastasia Romanov ^ ^

Na csók:

Lovely

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjukekharisnya.blog.hu/api/trackback/id/tr572670745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása