Arra már rájöttem, hogy Valóvilág közben egy kínszenvedés írni, mert szívja el az agyamat… és ez az agyszívás már tegnap reggel óta tart, amikor az egész fülke a vonaton, amiben ültem, Béciről (amúgy…mi képes rávenni valakit,hogy jelentkezzen egy ilyen műsorba?  *_*) beszélt, én meg csak kapkodtam a fejem,hogy mi van veletek,emberek,hát már nincs is más téma…hát volt. 2 perc múlva már Lady Gagáról folyt a csevej… sans comment…^  ^ 

Ugorva az időben tegnap estére,szép hagyomány van kialakulóban, a kedd esti MLM előadások után Maci és én egy vonatot érünk el,úgyhogy imádom ezeket az estéket, azt a gyönyörű egy órát,amíg ülünk a vonaton és beszélgetünk és összecsókolgathatom és szeretgethetem, viszont van egy szokása amivel egyszerűen az őrületbe tud kergetni:Én már halál idegesen ülök a vonaton,a vonat egészkor indul,ő ’55-kor még sehol nincs,én szétaggódom magam,hogy lekési,aztán 3 perccel az indulás előtt megjelenik vigyorogva...sose fogok hozzászokni ^  ^ 

Tegnap este is ez volt a fennforgás, bennem meg csak gyűlt, gyűlt az idegesség, ahogy telt-múlt az idő,úgyhogy amikor felbukkant,én készen álltam rá,hogy mindet rázúdítsam,mikor felbukkantak…a Burger King-es zacsik…bezony…bocsánat,hogy késtem,csak hoztam neked kaját,mert éreztem,hogy éhes lehetsz…de miért vágsz ilyen arcot? ^  ^ 

(Tegyük hozzá a pontosság kedvéért, hogy akkor is mindig az utolsó pillanatban érkezik, mikor nem hoz kaját :) )

És amikor elolvastattam vele a mobilomon a tegnapi bejegyzést, a szemei hihetetlenül csillogtak,és csak kuncogott és kuncogott, és azt mondta hogy cuki és hogy csipkelődő,és hogy a hangomon hallja és hallja, ahogy mesélem ^  ^  <3 

És nézni, ahogyan elsétál a sötétben, nézni utána sokáig és azt kívánni, bár vele mehetnék…de nem, még nem…talán majd egyszer…máskor,máshogyan…úgy érzem,az idő nekünk dolgozik…amúgyis 8-as vagyok a 10-es skáláján…sőt,lehetnék 9-es is,ha nem lennék időnként óriásbaby…szóval abszolút előkelő helyet foglalok a szívében és ez fordítva is igaz ^  ^ 

Amikor ma reggel felkeltem,jó kedvem volt…ez tartott kábé öt percig,szokták mondani…amiért ez a reggel picit szétesett (legalább van mire ráfogni) annak kettő jó oka lehet, egyrészt, hogy mire felkeltem, és kicammogtam a konyhába,megint megitták az összes kávét (nem,nincs időm újat csinálni,mert úgy kelek,hogy ki legyen centizve az idő) ami régen nem lett volna baj,de a múlt hét óta ilyenkor úgy felhúzom magam,mint a sicc,ráadásul megfordulok, és kinn minden csupa hó (akurvaélet,így egybe)…Pelikán elvtárs,az élet nem habostorta…aztán eszeveszett rohanás,a ruhák szerteszét dobálása,mert ma roppant csinos kívántam lenni,aminek szövődményeképp úgy sikerült felöltöznöm,mintha az iskolában egyenruhát kéne hordanunk…a szép új,külön mára vett kedvenc kis nyakkendős ing, meg rakott skótkockás szoknya (harisnyával,naná)…szóval very diáklányos…fel-alá,mint a mérgezett egér, szekrénytől-szekrényig, a szennyesből kiszedni a farmert,aminek a zsebében otthagytuk tegnap a fülbevalót,és kitúrni a zsebéből,fogat mosni, fésülködni, töttörö-töttörö, és még épp úgy indultam el,hogy elérjem a nyolcórás vonatot, de… hol a telefon? Vissza a házba, sebaj,a fél kilencessel még pont beérünk tízre…aztán a leghoppább hoppá:Nincs fél kilences,kilences van…amivel tízre benn vagy a Nyugatiban,de onnan még fél óra az iskola…piff, elkéstél, ülj le fiam…

Nemhiába mondják,hogy a nők több mindent tudnak csinálni egyszerre,ez friss és mai felfedezés,miután egyszerre írtam regényt,tanultam a riportkérdéseket,és dobáltam fel hirdetéseket az internetre…meg közben Facebookoztam is…és láttam (sajnos csak képen) a világ legdrágább és legszebb ágyát…nekem is kell *-*

(Na közben a Tv-ben Bakáts Tibor pakolja ki a sajtot és a szalámit... xD)

A nap fénypontja az egy csöppet máshogy alakult,mint vártam/vártuk,mert én kis buta meggondolatlan,elejtettem egy olyan ostoba kis gondolatot…nem,inkább csak úgy átcikázott,hogy talán jó lenne még egy hét felkészülni az interjúra…hülye liba vagy,Lovely,mindig mondtam,kívánjál csak ilyeneket,aztán jól valóra válik...egyszóval igen,a S.A. Interjú elcsúszott a jövő hétre, mi meg a lányokkal kávéztunk egy jót…Symbolikusan…rossz szóvicc, mindenesetre igaza volt E.-nek abban,hogy ez nem kudarc,mert nagyon kedves volt a telefonban és emlékezett ránk,és telefonálni fog a jövő héten,és meglesz a dolog… csak már így is annyira vártam…*-*

Mindenesetre nagyon közösségkovácsoló érzés volt együtt fagyoskodni és lesni az utcát ^  ^ 

Szeretlek titeket csajok <3 

Ami még roppantul tetszett és megragadta a figyelmem, az a Forró Nagyi nevű innivaló volt, ami kis kuncogásokat váltott ki így teamen belül, merthogy tojáslikőrből, tejből meg tejszínből van, így én elepedtem egy Forró nagyiért… na ez a durva… :D Mindenesetre legközelebb azt fogok kérni ^  ^ 

Na még egy kis hangulat így estére, merthogy ez állati jó:

Somogyi András - Győzike mesét mond

Na csók mindenkinek ^  ^ 

Lovely

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.