Vigyázat: SPOILER, a történetek nagy csattanójáról lesz szó, szóval, ha nem akarja valaki,hogy lelövöldözzem a poénokat, mert még csak most fog hozzákezdeni ezekhez, akkor inkább ne olvassa el…én szóltam…

Tegnap befejeztem Pierre Lemaitre Tébolyát a Libriben, amíg Macit vártam (cirka 4 óra, valamivel el kellett tölteni, egyébként 25-én megtartottuk a megismerkedésünk kétéves évfordulóját, és Abby Lee Hol jár az eszem-jét kaptam tőle (fantasztikus és provokatív könyv, érdemes időt szánni rá, én pedig énekelni fogok neki, nem a könyvnek, a szerelmemnek^^ És degeszre ettük magunkat a Trófea Grill-ben és nosztalgiáztunk…de szeretem *-* )

Szóval a könyv felénél úgy kellett felkapkodnom az állam a földről...Mi van? Mi van? Ugyanis a szerző úgy vágott át a palánkon, ahogy az meg van írva… hogy miért? Kifejtem a kettes pontban, mert az első helyet már réges rég lenyúlta M. Night Shyamalan és az ő csalhatatlan…

1.      … Hatodik érzéke (1999) (The sixth sense)

Valószínűleg a csattanós műfajt vagy ez a film indította útjára, vagy csak nagymértékben inspirálta… engem speciel abszolút nem izgat, ha tudom a csattanót a filmből, mindig elolvasom az egész történetet az interneten, mielőtt megnézném, szóval mi úgy ültünk le megnézni, hogy tisztában voltam vele, hogy a férfi végig szellem, csak nem tud róla… persze, tudom, egy nagy megdöbbenéstől fosztottam meg magam, és így nem is tudom beleélni magam, milyen is az, amikor valaki tényleg akkor tudta meg ezt… mert csak ült, és nézte,ahogy a pszichiáter végig próbált beszélgetni a feleségével,aki levegőnek nézte, ott ült egy fotelben, amikor a kisfiú anyja hazatért, és azt hisszük, egymásra pillantanak, pedig a nő csak úgy körbenéz… olyan zseniálisan vannak összerakva ezek a jelenetek, hogy eszünkbe se jusson megkérdőjelezni azt,amit Shyamalan elénk pakol:Egy pszichiáter, aki próbál segíteni egy gyermeken,aki a halottakkal beszélget. Az a pszichiáter, akit lelőttek, de úgy látszik, túlélte, csak a házassága ment tönkre, hiszen ott sétálgat az utcán élve…kábé ugyanúgy, mint a többi szellem a történetben, de mi nem érünk rá erre figyelni, mert peregnek az események, annyi minden köti le a figyelmünket, hogy pszichiáterünk élete érdekel a legkevésbé…ám a végjelenet az, amitől tudjuk,hogy még egyszer végig kell néznünk a filmet, jelenetről-jelenetre… minden kis nyomot, minden apró részletet,ami felett átsiklottunk… ugyanúgy megdöbbenünk,mint szerencsétlen Malcolm… mázli, hogy mi legalább jól tudjuk,hogy élünk… mert élünk,ugye?

2.      Pierre Lemaitre:Téboly (Robe de marié-Menyasszonyi ruha)

Az egyetlen könyv a listán, de akkora katarzist okozott, hogy muszáj volt idekerülnie… már a hátoldal is azt sugalmazza, hogy igen, ez a nő egy őrült, aki meggyilkolta a férjét, az anyósát… és az első rész még tovább erősíti bennünk ezt az érzést… minden szó, minden apró megjegyzés Sophie ellen szól…Sophie valamikor boldog házasságban élt, aztán egyszer csak elkezdett mindent elveszíteni és elfelejteni, elfelejtette beszedni a fogamzásgátlót, elvesztett ajándékokat,aztán máshonnan kerültek elő, összekeverte az e-mailjeit, elfelejtette, hová parkolta le a kocsiját, a színházi foglalásokat…

Pláne ellenszenves lesz nekünk, amikor már a könyv kezdetén kegyetlenül megfojtja a kisfiút, akire vigyáznia kéne… innentől azok, akik szeretik a gyerekeket, szerintem végképp megutálják, az meg kit izgat, hogy ezekből semmire nem emlékszik? Pláne, hogy furcsa hangulatváltozásai vannak, épp a kisfiú halála előtt elkezdte úgy érezni, hogy ok nélkül gyűlöli, és lekevert neki egy hatalmas pofont az utca kellős közepén…ő volt, punktum. Ráadásul az ő bakancsának a fűzőjével fojtották meg. Kétségbeesetten és megtörten menekül, kiveszi az összes pénzét, dühöng, neveket változtat, hamis papírokat szerez, megöl még egy lányt (elájul, aztán amikor felébred,a lány halott,a gyilkos kés pedig az ő kezében van)… azt hittem, végig az lesz a téma, hogy hogyan gyilkol, menekül, pánikol attól, hogy ezekre mind nem emlékszik…Sophie megpróbál férjhez menni egy társkereső irodán keresztül. Meg is találja az ideális férfit, és készülnek az esküvőre… de mi jöhet még? Megöli a férjét is? Vagy új életet kezd?

És akkor Lemaitre hidegzuhanyt ereszt az olvasóra: Gyorscséve vissza 2000-re, egy Franz nevű férfi, ki tudja, miért, figyelni kezdi Sophie-t, aki akkor még ragyogó, fiatal nő volt, csodás karrierrel, boldog házassággal… a hangneméből valami erotomán vonzalmat sejthetünk, de valójában Sophie már elhunyt pszichiáter anyját hibáztatta, amiért az édesanyja öngyilkos lett…

Franz lassan elkezdi pokollá tenni Sophie életét: Lenyúlja a retiküljét, lemásoltatja a kulcsait, próbál információkat szerezni róla, beköltözik a szemközti házba, hogy éjjel-nappal figyelhesse, rákapcsolódik Sophie levelezőrendszerére, könyveket visz vissza a könyvtárba (ahol van egy pult, ahova csak le kell tenni a visszavitt könyveket, így nem látják,hogy nem Sophie vitte vissza), online egy héttel későbbre teteti a színházi foglalásokat, törli a munkát,amin  napokig dolgozott, fotókat csinál róla és a férjéről egy nyaraláson,amikor épp leszopja a férjét, és hozzácsatolja egy fotógyűjteményhez,amit a munkahelyére kell elküldenie, napi 20 órás alvást idéz elő nála… elolvassa,hogyan írja le aggodalmait Sophie legjobb barátnőjének e-mailben, folyamatosan követi őt, lehallgatja a házat… Sophie és férje közt egyre nő a szakadék szétszórtsága miatt, munkahelyéről kénytelen kilépni… vidékre akarnak költözni, ám az is hamar pokollá válik: Sophie férje sosincs vele, éjjel-nappal dolgozik, Sophie igyekszik rendbetenni a házat, de Franz tönkreteszi a festést, feldarabolja a bútorokat, ráadásul felszögezi a fészer falára a cicát, amit Sophie talált, a lány pedig teljesen kiborul a dolgoktól, amiket valószínűleg ő maga tesz, de képtelen visszaemlékezni rájuk… barátai elfordulnak tőle, vidéken hiába próbál összebarátkozni egy tanítónővel, a lány fenyegető leveleket kap kivágott betűkből,az újságokat, amikből a betűket kivágták, Sophie autójában találja meg,amikor kölcsönkéri… nem csoda, hogy ezentúl inkább elkerüli.

Sophie megőrül, lefogy, tönkremegy, legszívesebben már meghalna. Miután e-mailen megosztotta barátnőjével, hogy álmában lelökte az anyósát a lépcsőn, a mama tényleg úgy hal meg… de hogyan? Miért? Éjjel-nappal azon őrlődik, ő tehet-e róla, a sok idegességtől elvetél…

Miután Franz leszorította az útról, a férj nyomorékká válik, beszélni sem tud többé, Sophie végül nem bírja vele tovább, és intézetbe adja, ahol azonban kiugrik az ablakon… állítólag. De nem valószínű, hogy a puszta véletlen műve lenne…

Visszaköltözik a városba, ahol megpróbál babyszitterkedni, ez az, ahol a történet elkezdődött… és megtudjuk, hogyan ölte meg Franz a kisfiút és a lányt, akinél Sophie kávézott, hogyan követi minden költözését és névváltoztatását évek óta, és végül, ahogy már a könyv hátán olvasható szövegből sejtjük („Vajon mennyit tud Sophie a férfiről, akihez hozzá készül menni?”), megtudjuk, hogy ő az őrmester.

Szóval összeházasodnak, és egy darabig bejön az élet, csakhogy egyszercsak Sophie-nak leesik a tantusz, lassan összerak minden apró részletet, pláne,amikor felvágja az ereit a kádban, és a férje azt sikítja: „Sophie” (Ezt a nevet nem is ismerhette volna,mert ha jól emlékszem, Mercedes néven ismerte meg őt)… félelmeit megosztja apjával és barátnőjével, majd visszatér a lakásba… a felismeréssel valami furcsa kapcsolat is kialakul köztük: Néhol szerelem/szeretet érezhető, néhol valamiféle gyűlölettel vegyített vonzalom, de mindenképp nehéz kigobozni, mit is éreznek egymás iránt, de amikor Sophie elolvassa Franz naplóját, már nincs más vágya,csak megölni őt… elkezd fordítani a felálláson: kiköpi, kihányja a gyógyszereket,amiket kap, és ő kezdi beadni Frantz-nak… aki ugyanolyan letargiába esik, mint Sophie, és egyfolytában alszik… végül Sophie felöltözteti Frantz-t a menyasszonyi ruhába,amiben az anyja öngyilkos lett, és begyógyszerezi, majd kimegy az utcára, de a férfi nem halt meg: Az erkélyről figyeli őt…hogy ezután mi történik,azt viszont már tényleg nem árulom el, ha jó olvasmányt kerestek, és nem ijedtek meg könnyen, irány a Libri ^^

3.      Más világ  (2001)(Others-Mások)

Ezt a filmet sajnos még nem láttam, így csak azt tudom leírni,amit olvastam róla.

Hétköznapi rettegéssel keveri a Mátrix, a Hatodik érzék vagy a Vanília égbolt nyomán divatossá vált "minden csak látszat" mítoszt.

Az alaptörténet ugye az, hogy Grace egy kastélyban él gyermekeivel, férje még nem tért vissza a frontról. A gyerekek valamiféle furcsa betegségben szenvednek, és nem érheti őket napfény, ha kinyitnak egy ajtót, a másikat azonnal be kell csukni…

A ház sötét zugaiban mintha időnként kísértetek járnának. Kislánya furcsa történetei (vagy látomásai?) és az innen-onnan hallatszó ismeretlen eredetű zajok erre utalnak. Ez az érzés végigvonul a filmen. A történet körülbelül kétharmada az egyre eszelősebb precizitással működtetett, klausztrofób házirendet pörgeti. Grace állandóan ideges, fel-alá rohangál, retteg és aggódik, védelmezi gyerekeit, de egyre inkább maga sem akarja tudni, mitől. Egy nap különös fotóalbumot talál az egyik elhagyott szobában. A képek a ház korábbi lakóiról készültek. Ülnek, mosolyognak, s furcsa módon mindnek csukva van a szeme. Kiderül, szépen felöltöztetett halottak, akiket azelőtt fényképeztek le, mielőtt koporsóba tettek. Aztán egy napon ilyen fotót talál saját szolgálóiról is. S talán, ha nagyon keresné, találhatna magáról és gyerekeiről is...

A reális alapokról indító történet idővel egy elmebeteg asszony képzelődéseibe megy át… egy frászt, de a forgatókönyv eléri, hogy ezt higgyük… a minimális eszközökkel végletekig fokozott feszültség hatására a néző maga is minden képsarokban kísérteteket keres. Pedig jóformán nem történik semmi. Grace hímez, a szolgáló sepri a faleveleket, a gyerekek olvasnak, csak időnként minden egy kicsit hallucinogén irányba tolódik. S mikor úgy hisszük a történet választ adott arra az örökösen felvetődő kérdésre, hogy a halottak valóban átjárnak-e az élők világába vagy sem, Amenábar megfordítja a kérdés logikai menetét, s azt mondja, az élők járnak át a halottak világába (spiritiszta szeánszok alkalmával) s akik élőnek hitték magukat, már rég halottak.

4.      Szeretni bolondulásig (2002) (A la folie pas du tout-Az őrületben nem számít semmi

    (He loves me, he loves me not-Szeret, nem szeret)

Bezony, a franciák is előrukkoltak valamivel, Audrey Tatou pedig bájos pofijával is vérprofin játssza el a pszichopata őrültet…

A sztori első része egy, a mai világban elé gyakori sztorit tár elénk: Egy fiatal, nős orvos hiteget egy diáklányt, aki szentül hiszi, hogy a férfi el fogja hagyni a feleségét. A dög.

Angelic egyre inkább beleőrül a szerelembe, a férfi pedig csak játszik vele, hagyja, hogy a születésnapján egész éjjel várjon rá, aztán nem jön el,utazásra hívja, aztán nem jön ki a reptérre, inkább visszamegy a feleségéhez, mire a lány dühében a folyóba vágja a bőröndjét és őrjöngeni kezd a ráhagyott lakásban…hiába csapja be a férfi újra és újra, ő még mindig hisz benne, hogy együtt lesznek, és ezért bármire képes: Festményeket küldözget hajnalban a rendelőjébe, hagyja elúszni az ígéretes karrierjét, nyers, nyíllal átlőtt emberi szívvel üzen neki, és ha kell, gyilkol is érte…amiért a férfit ítélik el, de még mielőtt elhurcolnák, odasuttogja a feleségének, hogy szereti… ezt a lány már nem bírja tovább, és magára nyitja a gázt…

És akkor hupsz, tekerés vissza a film legelejére, oda,ahol Angelic a rózsát küldi szerelmének, de ezúttal nem a lányt, hanem a biciklis futárt követi a kamera, a doktor úr mosolyogva olvassa a hozzácsatolt üzenetet („Szívem örökké a tied”), amikor pedig páciense megkérdezi, ki küldte, azt mondja, hogy a felesége… ekkor még azt hisszük, egyszerűen hazudik, ő sem hiszi ezt igazán… de amikor hazamegy a virággal, a felesége ránéz, és azt mondja: „Milyen drága vagy, megyek, vízbe teszem” , dokink az évezred legbutusabb arcát vágja a kamerába, és elolvassa a cetlit újra… és akkor már tudjuk, hogy nem tudja, nem tud semmiről,legkevésbé a lányról… de hát láttuk!  Tegyük hát helyére a dolgokat…

A doktort lassan az őrületbe kergetik az ajándékok, amikről nem tudja, ki küldte őket, ráadásul nem meri elmondani a feleségének sem, nehogy felizgassa, egyszer valaki ötvenszer rájátssza az üzenetrögzítőjére Nat King Cole L.O.V.E.-ját...

De hát láttuk, hogy egy partin Angelic után ment a mosdóba! Nem drágám, csak egyszerre voltak ott, és váltottak pár szót, mint két idegen, azt is azért, mert szomszédok lettek, de ezt az első rész ügyesen eltitkolta… és a mosdóban zajló párbeszéd is kimaradt az elejéből…

De hát együtt mentek haza a kocsival és mosolyogtak egymásra! Persze, mert a doki jó fej, és ha már egy helyen laknak, elvitte őt… persze az első részben csak azt láttuk, hogy bemennek a kocsival Angelic lakhelye elé, amiből biztosra vettük, hogy utána a lánynál töltötték az éjszakát…

De láttuk Angelic visszaemlékezéseiben, hogy a Loic adott neki egy rózsát és szerelmesen mosolyogtak egymásra! Amikor a doki megtudta, hogy apa lesz, vett egy csokor rózsát a feleségének, és kedvességből egy szálat átnyújtott az ismeretlen lánynak, egy mp-ig ha rámosolygott, aztán elrohant…

Angelic romantikus itáliai utazásról szóló prospektust talált a ládájában? Bármelyik postás bedobhatta… az egyik legnagyobb dobás a filmben Loic kelekótya titkárnője, aki folyton mindent összekever, és aki kirúgása után megtalálja a Firenzébe szóló jegyet… az első részben látjuk is, ahogy nekimegy a reptéren Angelic-nek, még rá is kiabál, hogy vigyázzon már, de hát ki figyelt akkor erre? És arra, hogy más a titkárnő, amikor jön a futár az elején, és akkor, amikor a reptéri jelenet után az Angelicbe szerelmes David elmegy megmondani a véleményét a doktornak?

A doki azt hiszi, Anita, az ex-titkárnő barátjával beszél, amikor a fiú ráüvölt, hogy az őrületbe kergeti azt a lányt, akit ő szeret, és tönkreteszi a karrierjét. A doktor hidegen közli vele, hogy ő már próbálta elmagyarázni a lánynak a helyzetet, és nincs több mondanivalója a számára. Kábé ez lehetett az, amikor az első részben nagyon berágtunk rá…

Angelic motorbalesetet szenvedett az első részben, mert valaki nekiment, aztán David elmesélte neki, hogy Loic felesége elvetélt… most megtudjuk, hogy azért vetélt el,mert egy motoros elgázolta…. Mert Angelic szerint senki nem állhat közéjük…

A doktor kezd bekattanni,azt hiszi,a rámenős páciense, Sonja üldözi, és felpofozza a nőt, aki feljelentést tesz… Angelic is látja ezt a TV-ben, elmegy a nőhöz,aki a dulakodás közben infarktust kap…naná,hogy a doki az első számú gyanúsított, de felesége hamisan vall érte, így kiengedik…ezen az éjszakán próbál Angelic öngyilkosságot elkövetni, David pedig leüti a dokit a kórházban, akiben erre kezd összeállni a kép…

5.      Felejtés (Forgotten)

Adott egy nő,aki gyászol. A fiát gyászolja,aki repülőbalesetben halt meg. Szerinte.

Mások szerint nem is volt fia. Egyszer csak a fényképek megváltoznak, a filmszalagok üressé válnak… de tényleg megőrült, vagy a világgal van gond körülötte? A megoldás szerintem itt elég banális, mármint az, hogy az ufók így akarták tesztelni, mennyire szeretik az emberek a gyermekeiket, de amíg eljutunk ideáig, akad néhány zseniális fordulat benne, pl. amikor a nőt már a saját férje sem ismeri fel,vagy amikor kitörlik a fejéből a gyermekét, de annyira szereti, hogy pár perc múlva már derengeni kezd neki… és Julianne Moore nagyon jól játszik benne, szóval érdemes beszerezni.

 L.

Forrás:

http://www.port.hu/mas_vilag_the_others/pls/fi/films.film_page?i_film_id=45272&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

http://port.hu/article/6156

http://port.hu/article/6176

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.