Ha egy hiteles filmet akartok látni Frida Kahlo-ról,akkor a Salma Hayek-filmet ajánlanám, mert fantasztikusan bemutatja a Mexikó (és a feministák) szimbólumává vált elképesztően kitartó és élni akaró, a fájdalmát fantasztikus festményekbe öntő festőnő életét, akinek kalandos és fájdalmakkal teli élete hosszú könyvespolcokat töltene meg…

 

Lábak, miért van szükségem rájuk, ha vannak szárnyaim, hogy repüljek?

 

Frida Kahlo születési évét a mexikói forradalom tiszteletére 1910-ben jelölte meg, de valójában 1907-ben született Mexikóváros külvárosában, Coyoacánban, a Kék Házban.

Apai nagyszülei Magyarországról települtek át Németországba, és Frida apja, Guillermo (Wilhelm) Kahlo fényképész innen érkezett Mexikóba, ahol első felesége halála után feleségül vette a spanyol-indián származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Bár házasságuk boldogtalan volt, négy gyermekük született, Frida volt a harmadik.

Hat évesen egy gyermekbénulás miatt eldeformálódott a jobb lába, sokkal vékonyabb lett, mint a bal, ezt színes szoknyákkal álcázta.

Nem vagyok beteg. Össze vagyok törve. De boldog vagyok, amíg tudok festeni.

 

A családnak nem volt túl fényes az anyagi helyzete, ezért Fridának és testvéreinek már korán dolgozniuk kellett.

Ennek ellenére Frida alapfokú iskolája elvégzése után az ország egyik legjobb középfokú intézményében tanulhatott, orvosnak készült. Ekkor került kapcsolatba a mexikói baloldal több jövendő vezetőjével.

 

Ez alatt az időszak alatt erőszakos fegyveres küzdelemnek volt szemtanúja Mexikóváros utcáin, ahol a mexikói forradalom folyt.

 

1925. szeptember 17-én (tizennyolc éves volt) egy villamos ütközött azzal a busszal, amelyen Frida utazott, és ez az egész életét megváltoztatta. Testét egy vasrúd szúrta át, gerincoszlopa, bordái, medencecsontja és kulcscsontja összetört, jobb lába szétzúzódott, a bal lába tucatnyi helyen eltört… a rúd átszúrta a hasát és a méhét, ami komolyan megrongálta a reproduktív képességét…

 

Egész életében gyötörték a baleset okozta fájdalmak, ám ő sosem adta fel küzdelmeit és céljait emiatt…

 

Hónapokra gipszfűzőbe zárták. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. Egy tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét. Megfestette barátai, rokonai portréját is. Leginkább bajuszos, összenőtt szemöldökű önarcképeiről ismert.

 

Az anyjának volt egy különleges festőállványa, amit odakészítettek az ágyához, úgyhogy tudott ágyban fekve festeni, az apja pedig kölcsönadott neki pár doboz olajfestékét és néhány kefét.

 

Személyes tapasztalatai, köztük a házassága, a vetélései és operációi miatt Kahlo munkáit gyakran jellemzi erős testi és lelki fájdalom.

 

Kortársai őt egy gyönyörű, vonzó, temperamentumos, okos, jó humorú nőnek ismerték meg. Az egykori balesetnek első ránézésre nyoma sincs, bár időnként rettenetes fájdalmak gyötrik, gerincproblémák jönnek elő, rendellenességek voltak jobb lábának vérellátásával.

 

Kahlo művészetét befolyásolta a bennszülött mexikói kultúra, a fényes színek és a drámai szimbolika használata. Gyakran festette le a szimbolikus majmot. A mexikói mitológiában a majmok a vágy szimbólumai, de Kahlo lágy és védelmező szimbólumokként festette le őket. Keresztény és zsidó témákat is gyakran festett.

 

1927 végén már aránylag normális életet tudott élni.

1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához.

Kikérte meg a nála huszonegy évvel idősebb Diego Rivera, a rossz hírű festő véleményét képeiről,aki akkoriban válófélben volt Lupe Marín-tól. Elbűvölte Diegót festményeivel és személyiségével, 1929. augusztus 21-én összeházasodtak. Diego-ról köztudott volt, hogy exfeleségét, akitől gyermekei voltak, számtalanszor megcsalta… anyja is helytelenítette a kapcsolatot, de Fridát ez nem riasztotta vissza…

 

Férje hatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a festészetet válassza. Keserédes, évtizedekig és Frida halálig tartó nagy szerelem volt az övék, a vetélések és Diego (aztán később Frida) hűtlenkedései éket vertek közéjük, mégis a lelkük mélyén mindig tudták, hogy összetartoznak…

 

Ittam, hogy megfojtsam/elfojtsam a fájdalmamat, de az átkozott fájdalom megtudta, hogy lehet úszni, és most eláraszt, ahogy illik, és ahogy lenni szokott

1930-tól 1933 végéig a házaspár az USA-ban élt, ahol Rivera több épületet díszített faliképeivel.

Diego New York-i Rockefeller Center számára készített 1933-as freskóját 1934-ben elbontották, mert állítólag Lenin arcképe szerepelt rajta. Rivera nem zavartatta magát, egy év múlva saját hazájában, a mexikói Szépművészeti Múzeumban újra megfestette. Hasonlóképpen, a Hotel de Prado (Mexikó) számára készített 1948-as freskó ezt a mondatot tartalmazta: „Isten nem létezik”. Ezt a részt 9 évig eltakarták a publikum elől.

 

’32-ben derül ki, hogy – a baleset következtében – nem születhet gyereke. Mindennek következtében életének a balesetet követő három évtizedében több mint harmincszor megoperálják.

 

A társasági élet ismert és kedvelt alakjai lettek. Frida, annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete miatt nem képes gyermeket kihordani, mégis vállalta a kockázatot, de terhessége vetéléssel végződött. Ezt örökítette meg a Henry Ford Kórház vagy A repülő ágy c. képén. Ezután jó néhány abortuszon esett át. Gyötörte a honvágy is, hiszen Amerikát nyomasztónak érezte, bár technikai fejlettsége lenyűgözte.

 

Reménykedem,hogy a távozás örömteli lesz; és reménykedem hogy soha nem térek vissza

 

Hazatérésük után Rivera, akinek eddig is rendszeresen voltak házasságon kívüli kapcsolatai, lefeküdt Frida húgával, Cristinával, ami persze sokkal jobban lesújtotta Fridát, mint az összes eddigi megcsalás, úgy érezte, férje megölte őt, amit egy brutális képben örökített meg.

 

Frida ezentúl nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget, nyílt viszonyt folytatott jó néhány ismert és kevésbé ismert férfival és nővel.

 

Rivera tolerálta a kapcsolatait a nőkkel és tudott róluk, de a kapcsolatai a férfiakkal féltékennyé tették.

 

Szeretői között ott találhatjuk a magyar származású Muray Miklóst, a costa-ricai Chavela Vargas énekesnőt, a német Heinz Berggruent és Lev Trockijt is, akinek a Rivera házaspár kérésére adtak menedékjogot Mexikóban. Neki ajánlotta egyik legszebb, legragyogóbb önarcképét, a Függönyök között címűt.

 

Úgy vélték szürrealista vagyok, de nem vagyok az. Soha nem festettem (rém)álmokat. A saját valóságomat festettem meg.

 

Meglepte, hogy mások is érdeklődnek festményei iránt. 1937-ben több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, a következő évben nagy sikerű önálló kiállítása volt New Yorkban. Sok képet adott el és sok megrendelést kapott.

1939 tavaszán Párizsban  is nyílt kiállítása, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Frida nem kedvelte a szürrealista művészeket, és nyomasztónak találta Európát. De ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vásárolt a Louvre (The Frame).  Még ebben az évben Diego Rivera kezdeményezésére elváltak, de a következő évben újra összeházasodtak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A második házasságuk ugyanolyan nyugtalan volt, mint az első. Gyakran laktak külön, bár szomszédok voltak.

Ekkor Kahlo már neves, független művész volt, de férjéhez élete végéig mély érzelem kötötte, meg nem született gyermeke helyett iránta táplált anyai érzelmeket.

 

A II. világháború éveiben egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán. Egyre jobban fájt a gerince, újra acélfűzőt kellett viselnie, majd 1946-ban New Yorkban megműtötték. A műtét nem segített állapotán, súlyos depresszió gyötörte. Fel kellett hagynia a tanítással, de a politizálással nem: 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve tolószékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. Ez képein is meglátszik: a korábbi finom ecsetkezelés, pontos kimunkálás helyett vastag festékréteg, pontatlan ecsetvonások jellemzik utolsó munkáit.

 

Önarcképeket festek, mert olyan gyakran vagyok egyedül, mert én vagyok az a személy, akit a legjobban ismerek.

     

1953-ban amputálták jobb lábát, innentől nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón…semmi sem tarthatta vissza…

 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére július 2-án részt vett egy tüntetésen, amelyen az USA guatemalai beavatkozása ellen léptek fel. Állapota romlott, a július 12-éről 13-ára virradó éjjel meghalt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem. Túladagolást gyanítottak,de soha nem történt boncolás.

Diego Rivera nem hitte el, hogy meghalt, és őrjöngve felvágta halott felesége ereit…

Az önéletrajzában Diego Rivera azt írta, hogy az a nap, amikor Frida meghalt, élete legtragikusabb napja volt, mert túl későn jött rá, hogy élete legcsodálatosabb része az iránta érzett szerelme volt...

A Kék Házat, ahol született, és ahol 1941 óta élt és meghalt, Diego Rivera a mexikói államnak adta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum.

 

Forrás:

 

http://www.quotationspage.com/quotes/Frida_Kahlo/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Frida_Kahlo

http://en.wikipedia.org/wiki/Frida_Kahlo

http://www.c3.hu

http://hu.wikipedia.org/wiki/Diego_Rivera

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjukekharisnya.blog.hu/api/trackback/id/tr402808343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása