Most olyan meditációs időszak van… változás előtti csend… plusz készül egy új könyv,amire eddig a legbüszkébb vagyok ^^ Jó hogy hétvége van,mert kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal…legfőképp azzal a gondolattal,hogy:

                                                   

 „Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük”

 

Persze nem ez az ideális életmód, mégis sokszor eszembe jut mostanában… na jó, elég a pesszimizmusból, nevezzük megkomolyodásnak, az sokkal jobban hangzik… és ahogy ez a változással jár (legalábbis nálam) jó lenne egy új frizura vagy hajszín…mondjuk szívesen kipróbálnám a feketét… nem vagyok dark-os, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy állna ;)

 

 Vajon mennyire lehet következtetni a külsőből az ember személyiségére, életvitelére, céljaira? Persze ott van pár alapvető dolog, pl. hogy a szemüveg intelligensebb kinézetet ad (Én is akarok majd egy divatszemüveget ^^ ), és hogy a plázacicák 10 centis tűsarkúban tipegnek…de mi van a kliséken túl?

 

Shakespeare azt írja a Hamletben:

„Öltözz, miképp erszényedtől telik

Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,

Mert a ruha jellemzi emberét”

Vajon milyen módszerekkel próbáltak régen a nők kitűnni az átlagból?

 

Mottó: „A ruha teszi az embert. A meztelen emberek kevés, vagy semmilyen befolyással nem rendelkeznek a társadalomban.”
Mark Twain

 

Ezzel Lady Godiva középkori úrnő, aki meztelenül lovagolt végig a falun, hogy tüntessen a magas adó ellen és így történelmet írt, nem feltétlenül értene egyet, és én is miatta kételkedem...

Szendrey Júlia az 1800-as években azért húzott nadrágot és azért vágatta fiúsan rövidre a haját, mert meg akarta mutatni, hogy más, mint a többi nő, különbözni akart az átlagtól, és ezt csak úgy érhette el teljesen, ha ez a bizonyos másság már ránézésre észrevehető volt…

 

De ugorjunk egy kicsit későbbre az időben:Az 1920-as évek, Coco Chanel kora,a recept meglehetősen hasonló: Coco dobta a fűzőt, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. A vásárlói imádták a ruhái egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A női ruháihoz olyan anyagokat választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva, ez pedig sokban hozzájárult ahhoz, hogy divatdiktátorrá váljon.

 

Munkássága nagyban segítette a női egyenjogúság ügyét, a nők helyzete sokat változott ekkoriban: elkezdtek cigarettázni és koktélokat fogyasztani, férfikísérő nélkül is megjelenhettek, és sokkal lazább lett a társasági viselkedés.

A megváltozott igényekhez és életmódhoz persze már nem illettek az eddigi ruhák: Coco és társai ruhái lezserek és egyszerű szabásúak voltak, akadálymentes mozgást biztosítva viselőjének. 

Az akkori életmódbeli és a szociális változások kihatottak a kor szépségideáljára. Az új „ideális nő” távolról sem emlékeztetett a korábbi ideálokra,

 

pl. a karcsú derék sem dívott már…

Ezt az új ideál neve „garconne” (fiú franciául) lett,Victor Margueritte 1922-es regénye alapján, a könyv főhősnője egy önálló, fiús, dolgozó, szabados szerelmi életet élő lány.

 

Ebben az időszakban kezdtek a nők dolgozni, így már képesek voltak eltartani magukat, és nem szorultak rá, hogy a férfiak eltartsák őket, kis túlzással már nem szorultak a férfiakra és a házasságra sem…

A háború alatt a nőknek muszáj volt egyedül is helyt állniuk. Míg a férfiak a csatatéren harcoltak, a nők dolgoztak a gyárakban. Ebből a szempontból nem olyan meglepő, hogy miután a háború véget ért, a nők egyre több jogot szerettek volna…ugyanerről szól a Down with love is, bár a ’60-as évekre hajaz…a nők otthon főznek a konyhában, a munkahelyen maga

 

s beosztástól függetlenül kávét főzetnek velük, miközben belül arról álmodoznak,hogy a lábuk alatt heverjen a világ, dolgozhassanak, karriert építhessenek és a „szerelmi” életük á la carte szexből álljon… ami egyébként a mai szingliségben testet ölteni látszik…

 

A legtöbb hölgy rövid bubi frizurát vágatott, mint Louise Brooks. Ez részben Coco Chanel-nek is köszönhető, az ő modelljeinek volt ilyen a hajviselete egyik bemutatóján. A nők rövid frizurájukba sokszor hullámokat fésültek zselével.

 

Manapság persze a rövid haj és a nadrág már nem kelt feltűnést, ezt még Lady Gaga  is tudja,és inkább nyers húsból és plüssbékákból készült cuccokban pózol…persze ő már nem a női emancipációért harcol, csak sikeres és egyedi akar lenni…és persze mostmár mindenki őt utánozza… Katy Perry legutóbbi klipje is olyan kis eltúlzott és beteg lett,mint egy Lady Gaga-klip, persze biztos van olyan,akinek tetszik, de lassan minden énekesnő kezd eldurvulni, hogy lépést tudjon tartani a Lady-vel és néha hiányoznak a szép, régi, egyszerű, parkban játszódó, buborékfújós videók… (mint pl. a Nothing Else I can say,ami történetesen Lady Gaga klipje)vagy átléptünk a futurisztika korába és én vagyok lemaradva…minden lehetséges…de azért ne hordjatok homárt a fejeteken ^^

 

Forrás:

http://hu.wikiquote.org/wiki/William_Shakespeare

http://gyalinoklub.network.hu/blog/noklub-a-neten-hirei/egy-kis-divattortenelem-a-20-as-evek-eletmodja-es-divatja

http://hu.wikipedia.org/wiki/Coco_Chanel

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjukekharisnya.blog.hu/api/trackback/id/tr502792283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szandeeekahh · http://twod.blog.hu/ 2011.04.03. 20:28:04

juuuj a multkor én is pont ilyesmiröl írtaam tök szupcsi, h mások is gondolkoznak ezen :D itthon anyira igénytelenek az emberek...

Akicsilovely · http://www.youtube.com/watch?v=HjkZlfiIXQ0 2011.04.03. 22:27:24

@Szandeeekahh: Nagyon jó érzés volt olvasni a hozzászólásod :) Néha ilyeneken is kell gondolkodni ^^ Hátha akkor mások is elgondolkodnak rajta ^^
süti beállítások módosítása