„A csábítás játékában egyetlen szabály van:Soha ne ess szerelembe…”

 (Kegyetlen játékok előzetes)

 
"A főiskolás korosztály meglehetősen rosszindulatú, már-már gonosz, és amikor vagy két és fél éve újraolvastam a könyvet, hirtelen rádöbbentem, hogy a regény főszereplőihez mennyire hasonlóan cselekszenek a mai srácok."
(Roger Kumble, a Kegyetlen játékok rendezője és forgatókönyvírója)
 
Ez a könyv pedig nem más, mint az 1782-es veszedelmes viszonyok, mely a múlt században tiltott olvasmány volt. Férfiak és nők cselszövéseiről, praktikáiról, szövevényes testi és lelki kapcsolatáról, középpontban a XVIII. század Franciaországának fülledt és romlott erotikájával. A gazdag és öntelt Merteuil fogadást ajánl a nőcsábász Valmontnak: elcsábítani az erényes, de gyönyörű Madame de Tourvelt. Ám Valmont áthágja azt a szabályt, melyet a legfontosabbnak tartott: "Soha ne légy szerelmes!"
És most csavarjuk ki egy kicsit a dolgokat: Az időpont a 80’as-’90-es, de ránézésre inkább a ’90-es évek, Amerika előkelő, unatkozó fiatalsága, az X-generáció kora, a középpontban Kathreen Merteuil és Sebastian Valmont, az unatkozó, gazdag, szexuálisan túlfűtött mostohatestvérek…
Nem véletlen, hogy több szálon erős hasonlóságot mutat a szintén ezt a témát feldolgozó Nullánál is kevesebb-el…A szülők ugyanúgy elhanyagolják a gyermekeiket (Kathreen és Sebastian szülei az egész film alatt nem láthatók,ugyanis épp Balin nyaralnak, akkor is,amikor a fiuk meghal),akik igazi szülői szeretet helyett pszichológushoz járnak (ahogy Sebastian is), Kathreen kokainfüggősége,a kusza kapcsolatok…
A helyszín Manhattan, Upper East Side, Kathreen (Sarah Michelle Gellar) és Sebastian (Ryan Phillippe) főhadiszállása, kiknek lábai előtt hever szinte minden(ki), ők pedig a legnagyobb természetességgel gázolnak át az embereken, miközben úgy látszik,a külvilág ebből mit sem sejt,pl. Sebastian pszichológusa a nyitó jelenetben (amely azt a célt szolgálja, hogy rájöjjünk, pontosan mennyire gátlástalan is ez a mi Sebastianunk) épp a Valmont fiút hallgatja, aki azt ecseteli, mennyire megváltozott… Nem is sejti, hogy amiért kicsit megnyomta a tollat, amikor a terápia költségét összegezte (beleszámolva pl. az ajándékba adott könyv árát is), a lányáról, a szeme fényéről már tele a világháló meztelen fényképekkel…
De ugyanilyen jól játssza meg magát a külvilág előtt Kathleen is: Amikor fogadóórát ad, Mrs. Caldwell elhozza Cecile nevű lányát, aki hamarosan Sebastiannal és Kathreen-nel egy iskolába fog járni(és akinek nevelésében mindig Kathreen volt a példakép…)egy keresztbetett lábú,istenhívő,választékos beszédű,több nyelven beszélő,kultúrált lányt láthatunk, de alig két másodperccel a vendégek távozása után lekerül a hosszú kabát,ami az igencsak kivágott toppot takarja,a nyakában lógó keresztről pedig,amivel Isten igéjét hirdette,kiderül,hogy kokainadagolóként funkcionál…a beszédstílus váltogatása pedig egyszerűen frenetikus…
 
 
„Bármikor bármiféle kísértést érzek, Istenhez fordulok, és ő segít nekem…”
Néhány perccel később:
„-Hogy tetszik Bali a pénzéhes kurva anyádnak?”
 -Gyanítja, hogy alkoholista impotens apád dugja a szobalányt…”
De a lényegre: Sebastian előkap egy "Seventeen" című magazint, és Kathryn orra alá dugja, hogy lapozzon az 56. oldalra, ha érdekli, mi számára a kihívás.
Ezen az oldalon egy portré interjú található, amelyben Annette Hargrove (Reese Witherspoon) Kansas City, Kansas-ból érkező új diáklány ecseteli, miért is akar várni a szexxel, amire a legtöbb embernek valószínűleg ugyanaz lenne a reakciója, mint Kathreen-nek:
„Uramisten, létezik ilyen nő?”
Kathryn szerint semmi esélye, és percek alatt kialakul a fogadás…
Ha Sebastiannak sikerül elcsábítania a lányt, megkaphatja Kathreen-t, ha nem, elveszíti a vadonatúj 56-os Jaguar Roadster-t…
 
 
Az már nem újdonság, hogy a dialógusok zöme alig viseli el a nyomdafestéket, de ez Roger Kumble profi írói vénáját dicséri, mert elég hatásosan sikerült ábrázolnia, ahogy a mai fiatalok beszélnek…
Selma Blair, aki Cecilet játssza, annyira egyszerű lányt alakít, aki naiv, buta, büfög, folyamatosan dobálja magát, de mások is dobálják őt, Sebastian pl. egyetlen mozdulattal, kidobja az ágyából, a lány a földön landol, majd visszamászik,de Kathreen is könnyedén a földre löki, miközben beszélgetnek…
 
Zajlanak tehát az események több szálon is, mivel Kathreen közben azon is dolgozik, hogy a buta kis Cecile-t, akit a gondjaira bíztak, (és pont ő volt az, akiért Kathreent dobta a fiúja, de ezt Cecile nem tudja), minél rosszabb hírű nővé tegye, mire elkezdődik az iskola, ezen a szálon lép be a képbe a rasszizmus kérdése,ugyanis Cecile és fekete csellótanára egymásba szeretnek,amitől Cecile anyja besokall,és elküldi a háztól a boldogtalan zenetanárt,majd ez a párbeszéd zajlik le köztük:
 
„-…másodszor:Szeretném hinni,hogy korunkban egy intelligens nőnek már nincsenek faji előítéletei…
 -Ne jöjjön nekem ezzel a faji dumával! A férjemmel pénzzel támogattuk Colin Powellt…
 -Akkor én már befoghatom a számat…”
 
Kathreen csókolózni tanítja Cecilet, Sebastian pedig éjszakai fürdőzéssel és a Cardigans Lovefool c. dalával próbálja magát behízelegni, de elég nehezen megy, miután Ms. Caldwell egy levélben minden tettét megírta Anette-nek…
Majd elérkezik a kritikus pont Cecile „elrontásában”, amikor K. és S. egy átlátszó ürüggyel áthívják magukhoz, majd Cecile megfogalmazása szerint Sebastian „…elkezdte írni az ABC-t,csakhogy a nyelvével írta…” így innentől kezdve,miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz Anettel, Sebastian Cecile „tanárává” válik,bár a dialógusaikból kitűnik,mennyire untatja őt a primitív kislány…Egy látogatás az öregek otthonában, Sebastian megnevettetése és egy vita után egy réten megtudjuk,hogy Anette már nem bízik benne,hogy be tudja tartani a fogadalmát, Sebastian pedig teljesen kiborul attól,hogy nem lehetnek együtt,ami sejteni engedi,hogy kezd beleszeretni Anettebe…majd ő maga utasítja vissza a felajánlkozó lányt,hogy aztán a híres mozgólépcsős jelenet után, ami egy életre beírta magát a klasszikus romantikus jelenetek közé,egymás karjaiba omoljanak…
 
De ebben a végig komor hangulatú filmben sajnos nem kapjuk meg a Happy Endet, amit várunk, mert, épp amikor azt hisszük,mostmár boldogan élnek,míg meg nem halnak,Kathrine közbevág:Elég egy kis fenyegetés,hogy Anette apja mindent megtud,és Sebastian rohan,hogy úgy védje meg szíve hölgyét,hogy az közben elküldje őt a mélységes pokol legmélyebb bugyraiba…tehát a szemébe hazudja,hogy semmit sem érez iránta, csak kíváncsi volt,milyen vele…így láthatunk a képernyőn egy igazi ritkaságot:Egy kisírt szemű férfit,akit Ryan Philippe elképesztően jól alakít…
Miután rájön, hogy hagyta, hogy Kathleen tönkretegye a kapcsolatát az első lánnyal, akibe beleszeretett, Sebastian végre szavakba önti a változást, ami a film kezdete óta végbement rajta:
 
„…az az igazság,hogy eddig csak veled voltam boldog. Az eddigi életem kész röhej. Mások nyomorúságában leltem örömöm. Nos, ez a végén visszafelé sült el. Sikerült megbántanom az első lányt, akit szeretek. Csatolom legféltettebb kincsemet:A naplómat. Sokáig ezt tartottam a trófeámnak, hódításaim gyűjteményének. Ha tudni akarod az igazságot, kérlek, olvasd el: Nincs több hazugság… Kérlek, adj még egy esélyt. Nélküled semmi vagyok…”
 
Hiába bocsátana meg Anette, a nagy szerelem mégis tragédiába torkollik: A fatális véletlenek úgy hozzák, hogy Sebastian meghal, miközben megmenti Anette életét… és a nézőnek megszakad a szíve érte, pedig az első néhány percben még megvetette…így válik Sebastian Valmont tragikus hősszerelmessé, de Kathreen is megkapja a büntetését: Miközben beszédet tart a temetésen, hirtelen mindenki otthagyja a szertartást, és amikor kirohan,Cecile a kezébe nyomja Sebastian naplójának regénnyé fűzött változatát,aminek a címe(meglepetés!): Kegyetlen játékok…
Egyébként Kathreen mindig is el akarta olvasni, most mégsem tetszik, amit lát: Egy fotó magáról, alvás közben, fölötte a felirat:”Picsa vagyok”, mellette pedig minden aljassága, a nyakában hordott kereszt rejtélye (amit az új igazgató szépen elkoboz tőle)… a könyvet pedig az egész iskola megkapta, és most mindenki megrökönyödve néz rá… Csoda hogy idegösszeroppanást kap?
 
Érdemes még megemlíteni a zenéket, ugyanis tele van pakolva a film jobbnál jobb zenékkel, pl. a Placebo Every you, every me-je, ahogy Ryan Philippe a nyitójelenetben New York szíve felé hajt, Colorblind a Counting crows-tól a mozgólépcsős jelenetben, vagy a Verve Bittersweet simphony-ja, amikor Kathleen összeomlik…
Az utolsó képben Anette-et látjuk, ahogy szinte lemásolva a kezdőjelenetet, elhajt az 56-os Jaguar-ral, Sebastian napszemüvegében, a naplóval az anyósülésen, ugyanúgy, ahogy Sebastian feltűnt az első jelenetben… és ahogy lepereg a stáblista, bőven van min gondolkodnunk…
 
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjukekharisnya.blog.hu/api/trackback/id/tr902726034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása